Az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (röviden: KFKI) a Magyar Tudományos Akadémia öt kutatóintézetének telephelye Budapesten, Csillebércen 443 méteres tengerszint feletti magasságban. Korábban egyetlen intézmény volt, amit Központi Fizikai Kutató Intézet néven alapítottak 1950-ben (innen a rövidítés). 1992. január 1-jén vált szét öt intézménnyé. A telephely fenntartásáról azóta a KFKI Üzemeltető Kft. gondoskodik. Ezeken kívül több, részben a korábbi KFKI-ből kivált, főként technológiai és informatikai cég is a telephelyen működik, világviszonylatban is egyedülállónak mondható, nagyrészt természetes erdei környezetben. 2012-től a Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet és a Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet összevonásával Wigner Fizikai Kutatóközpont néven működik tovább.
Története A Minisztertanács 1950. augusztus 18-i határozata alapján a KFKI 1950. szeptember 1-jén kezdte meg hivatalos működését. Fő célja az előkészítő bizottság megfogalmazása szerint a magyar fizikának a többi tudományágéhoz képest is nagyobb elmaradottságból való kiemelése volt. Első igazgatójának Kovács István atomfizikust kérték fel.
A második világháború után a radar és az atombomba haditechnikai vívmányaira reagálva a politikusok felismerték a fizika fontosságát. Számítottak a harmadik világháború rövid időn belüli kitörésére. Atombombát Magyarországon nem akartak létrehozni, de fel akartak készülni a radioaktív sugárzás mérésére és hatásainak kezelésére. Az intézet legfontosabb részlegei ennek megfelelően kezdetben az atomfizikai Simonyi Károly, radiológiai Bozóky László és kozmikus sugárzási osztálya volt Jánossy Lajos vezetésével. Az intézet a méreteivel illeszkedett a számos hasonló szovjet és nyugati (nála nagyobb) intézetek sorába.
Az 1956-os forradalmat követő konszolidáció idején az alapkutatások mellett előtérbe kerültek az alkalmazott kutatások, sőt a nyugati embargó (COCOM-lista) hatásainak csökkentése céljából a technológiai fejlesztések és a gyártás is. Az alapkutatások azonban mindig jelentős súllyal szerepeltek a részecskefizika, magfizika, optika, szilárdtest-fizika, anyagtudomány, űrkutatás stb. területén.
1956-ban kormánydöntés alapján Pál Lénárd vezetésével kezdték építeni a 110 MW teljesítményű kísérleti reaktort, amit 1959. március 25-én helyeztek üzembe. A segítségével a KFKI 1971-től részt vett a Paksi Atomerőművet előkészítő kutatásokban, az erőmű első blokkját végül 1982-ben helyezték üzembe.Budapesti Kutatóreaktor - HUN-REN Wigner Fizikai KutatóközpontGadó János - Lakossági Tájékoztató a Budapesti Kutatóreaktorról és a KFKI-telephely környezetellenõrzésérõl (Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézet Atomenergia Kutatóintézet, 2005)
right|thumb|250px|KFKI/Orion terminál a TPA-hoz Az 1970-es években és az 1980-as években sorozatban gyártották az akkor COCOM-listás DEC VAX és MicroVAX gépeinek másolatait, a saját fejlesztéssel megnövelt gyorsaságú TPA-számítógépeket.
Az űrkutatásban való közvetlen részvétel az 1970. november 28-án szovjet Vertyikal–1 rakétával a világűrbe emelkedő KFKI-gyártmányú mikrometeorit-csapdával kezdődött. 1980-ban Farkas Bertalan vitte magával az űrbe az első fedélzeten is használható dozimétert (Pille dózismérő), amit 1984-ben az amerikai Sally Ride is eredményesen használt. Az 1980-as években indult a máig legnagyobb magyar űrvállalkozás a Vénusz-Halley (VEGA) – programban való részvétellel Szegő Károly vezetésével.
A KFKI a kormány Tudománypolitikai Bizottságának 1974-es határozata alapján 1975. január 1-jétől kutatóközpontként működött tovább. Az addigi tudományos osztályok helyett széles körű önállósággal rendelkező tudományos intézeteket hoztak létre:
Részecske- és Magfizikai Kutató Intézet (RMKI) Szilárdtest Kutató Intézet (SZTKI, ami 1981-ben kettévált): Szilárdtestfizikai Kutatóintézet (SZFKI) Mikroelektronikai Kutató Intézet (MKI) Atomenergia Kutató Intézet (AEKI) Mérés- és Számítástechnikai Kutató Intézet (MSZKI)
A KFKI 1985-re érte el létszámfejlődése maximumát. A Magyar Tudományos Akadémia akkori kb. 3000 tudományos besorolású alkalmazottjából mintegy 600 dolgozott itt. Az 1980-as évek közepén megtört a lendület, intenzív belső viták folytak arról, hogyan tovább, általában az alapkutatások súlya volt a kérdés. A KFKI kormányzati segítséget is kért, hogy nemzeti laboratóriummá alakuljon. 1992-re véget ért az embargó, ez és a rendszerváltás megérlelte az ipari és fejlesztő tevékenységek gazdasági vállalkozásokba való kiszervezését, és az intézet teljes újjászervezését. A KFKI tudományos intézetei teljes önállóságot kaptak az Akadémia keretén belül. A főigazgatói poszt megszűnt, az intézeteket igazgatók irányították tovább.
A KFKI igazgatói és főigazgatói 1950–1956 Kovács István 1956–1970 Jánossy Lajos 1970–1978 Pál Lénárd 1978–1989 Szabó Ferenc 1990 Szatmáry Zoltán 1990–1992 Lovas István
Utódintézetei (1992–2011) rövidítés teljes névRMKI MTA KFKI Részecske- és Magfizikai KutatóintézetMFA MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi KutatóintézetSZFKI MTA Szilárdtestfizikai és Optikai KutatóintézetAEKI KFKI Atomenergia Kutatóintézet IKI MTA Izotópkutató Intézet
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Fizikai kutatóintézetek Kategória:Magyarországi tudományos kutatóintézetek Kategória:Magyarországi számítástechnika Kategória:Budapest XII. kerülete