right|thumb|250px|Agapanthus africanus – Agapanthaceae család right|thumb|250px|Az Ausztráliában elterjedt fűfafélék talán a legkülönlegesebb megjelenésű fatermetű növények. right|thumb|250px|Látványos fatermetű agávéfaj (Yucca rostrata) right|thumb|250px|Gyönyörű virágú orchideafaj (Cattleya warscewiczii) right|thumb|250px|Fatermetű spárgavirágú-faj a Laxmanniaceae családból (Cordyline obtecta) right|thumb|250px|Hatalmas virágzatot fejlesztő agávék (Agave attenuata) right|thumb|250px|Amaryllis belladonna right|thumb|250px|A jácintfélék (Hyacinthaceae) közé tartozó Veltheimia bracteata right|thumb|250px|A csodabogyófélék családjába (Ruscaceae), a sárkányfafélék alcsaládjába tartozó Dracaena cinnabari right|thumb|250px|A nősziromfélék családjába (Iridaceae) tartozó sáfrány (Crocus sp.) A spárgavirágúak vagy spárgaalkatúak (Asparagales) a zárvatermők törzsének (Magnoliophyta), az egyszikűek osztályának (Liliopsida) egyik rendje. Ezzel a kategóriával általában nem találkozhatunk a korábbi növényrendszerekben (így pl. nem szerepel ilyen kategória az Urania Növényvilág sorozat növényrendszerében, sem a Soó- és Hortobágyi-rendszerben). A jelenleg ide sorolt családok ezekben a rendszerekben a liliomok alosztályában (Liliidae) illetőleg rendjében (Liliales) szerepeltek.
A magyar szakirodalomban elsőként a Borhidi-rendszerbenBorhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998 találkozhatunk a spárgavirágúak rendjével, melyet a rendszer a Liliidae alosztályba, azon belül a Lilianae főrendbe helyez. Ebben a rendszerben már a korábban liliomok közé sorolt családok nagy része a spárgavirágúak rendjében szerepel.
Korábbi rendszerekben az egyes családok elkülönítésekor igen fontosnak tartották a sporogenezis mibenlétét és a magház állásának helyzetét. Később kiderült, hogy ezek egymástól függetlenül alakulhatnak ki, és veszhetnek el az egyes spárgavirágú családokban (konvergens fejlődés). Ez az oka annak, hogy pl. a Borhidi-rendszerben nem ugyanolyan szinten szerepelnek az egyes családok, mint a korszerűbb, molekuláris biológiai és kladisztikus rendszerekben (pl. a sárkányfafélék külön családként szerepelnek, azonban a csodabogyófélék közé vonhatók).
Közös morfológiai sajátosságok
A rendbe igen eltérő szerveződésű, morfológiájú és habitusú növények tartoznak, így közös sajátosságot találni közöttük igen nehéz (a spárgavirágúak rendje tehát igen inhomogén, ellenben az erőteljesen redukált faj- és családszámú liliomvirágúak rendje [Lilales] éppen így vált egy sokkal homogénebb növénycsoporttá). Virágzatuk leggyakrabban fürtös típusú. A virágjaikban rendszerint csak egyetlen bibeszál található. Jellemző még rájuk szeptálnektárium: olyan mézmirigyek, melyek a termőtájban a termőlevelek érintkezésének vonalában alakulnak ki. Termésük bogyó- vagy szepticid toktermés, esetleg ezekhez hasonló áltermés. Növénykémiai sajátosságaik közül megemlítendő a magok héjában található fekete festékanyag, a fitomelanin jelenléte, továbbá a szteroidszapogeninek és a szívglikozidok széles körű elterjedtsége.
A spárgavirágúak között találjuk a legtermetesebb egyszikűeket, melyek valódi másodlagos vastagodásra is képesek (Agavaceae, Ruscaceae). Az elsődleges kéregalapszövet sejtjei visszanyerik az osztodóképességüket, s az elsődleges kéregben másodlagos kambiumgyűrű alakul ki, mely a továbbiakban a szárvastagítás feladatáért felel. Ez a kambiumköpeny úgy működik, hogy bizonyos helyeken a prokambium nyalábokból kolleteriális vagy még inkább koncentrikus edény és közöttük pedig alapszövet állandósul. Az elsődleges bőrszövetet is periderma váltja fel, melyet hasonlóan az elsődleges részben működő fellogén fűz le.
A renden belüli rokonsági kapcsolatok
A renden belüli rokonsági kapcsolatok még nem egészen biztosak és általánosan elfogadottak. Az egyes ágak támogatottsága igen eltérő (50–80% között mozog). A renden belül – az evolúciós kapcsolatok vázlata, vagyis a kladogram alapján – további rend alatti illetőleg család feletti taxonok (alrendek, főcsaládok) állíthatók fel. Ilyen szorosabb rokonsági kapcsolatok például a következők (Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János [szerk.]: Botanika II. – Rendszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007, 407. oldal kladogramja alapján): a sásliliomfélék (Hemerocallidaceae) és a aszfodéloszfélék (Asphodelaceae) – a kisebb Xanthorrhoeaceae családdal, ahová pl. a fűfák tartoznak – egy monofiletikus taxonba vonhatók; a hagymafélék (Alliaceae) és az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) – illetve még egy kisebb család, az Agapanthaceae – egy kládot alkotnak; a jácintfélék (Hyacinthaceae) az agávéfélék (Agavaceae) testvércsoportjaként jelentkezik a törzsfán; a spárgavirágúak két csúcsi helyzetű családja – így egymás testvércsoportja – a spárgafélék (Asparagaceae) és a csodabogyófélék (Ruscaceae), melyekhez még a kisebb Laxmanniaceae család is csatlakozik.
A spárgavirágúak rendjébe 24 család tartozik 1122 nemzetséggel és több mint 26 ezer fajjal, így ez a növényvilág fajokban leggazdagabb rendje. Elkülönülésük a többi egyszikű csoporttól már elég korán, a földtörténeti középidő (mezozoikum) alsó kréta korában bekövetkezhetett. A rend kozmopolita, vagyis fajaik az egész Földön elterjedtek.
Rendszerezés APG III-rendszer
A 2009-es APG III-rendszer jó néhány családot összevont, így a következő családokat sorolja az Asparagales-hez:
Amaryllidaceae (tartalmazza a korábbi Agapanthaceae és Alliaceae családokat) Asparagaceae (tartalmazza a korábbi Agavaceae, Aphyllanthaceae, Hesperocallidaceae, Hyacinthaceae, Laxmanniaceae, Ruscaceae és Themidaceae családokat) Asteliaceae Blandfordiaceae Boryaceae Doryanthaceae Hypoxidaceae Iridaceae Ixioliriaceae Lanariaceae Orchidaceae Tecophilaeaceae Xanthorrhoeaceae (tartalmazza a korábbi Asphodelaceae és Hemerocallidaceae családokat) Xeronemataceae
APG II-rendszer A 2003-as APG II-rendszer a rendet az egyszikűek (monocots, Liliopsida) közé helyezi, a következő leírással. Asparagales rend Alliaceae család [+ Agapanthaceae család] [+ Amaryllidaceae család] Asparagaceae család [+ Agavaceae család] [+ Aphyllanthaceae család] [+ Hesperocallidaceae család] [+ Hyacinthaceae család] [+ Laxmanniaceae család] [+ Ruscaceae család] [+ Themidaceae család] Asteliaceae család Blandfordiaceae család Boryaceae család Doryanthaceae család Hypoxidaceae család Iridaceae család Ixioliriaceae család Lanariaceae család Orchidaceae család Tecophilaeaceae család Xanthorrhoeaceae család [+ Asphodelaceae család] [+ Hemerocallidaceae család] Xeronemataceae család
Megjegyzés: a „+ …” opcionálisan összevont családot jelent, ami esetleg leválasztható az őt megelőző családról.
Az APG II összevont jó pár a korábbi APG-rendszerben még különálló családot, miközben felismerte annak alternatív lehetőségét, hogy egyes kisebb családokat elkülönítsenek, mégis az 'APG rendszert' kövessék. Az új osztályozási rendszer alapján a taxonómus választhatja a Hemerocallis elhelyezését akár a Hemerocallidaceae családban, akár a Xanthorrhoeaceae családban.
APG-rendszer Az 1998-as eredeti APG-rendszer szintén az egyszikűek alá helyezte a rendet, de a következő leírást alkalmazta, melyben valamifel magasabb a családok száma, mint az APG II-rendszerben. Asparagales rend Agapanthaceae család Agavaceae család Alliaceae család Amaryllidaceae család Anemarrhenaceae család Anthericaceae család Aphyllanthaceae család Asparagaceae család Asphodelaceae család Asteliaceae család Behniaceae család Blandfordiaceae család Boryaceae család Convallariaceae család Doryanthaceae család Hemerocallidaceae család Herreriaceae család Hyacinthaceae család Hypoxidaceae család Iridaceae család Ixioliriaceae család Lanariaceae család Laxmanniaceae család Orchidaceae család Tecophilaeaceae család Themidaceae család Xanthorrhoeaceae család Xeronemataceae család
Kubitzki-rendszer Az edényes növényeket leíró Kubitzki-rendszer sorozatának 1998-as kötete a következően írja le a rendet. Asparagales rend Agapanthaceae család Agavaceae család Alliaceae család Amaryllidaceae család Anemarrhenaceae család Anthericaceae család Aphyllanthaceae család Asparagaceae család Asphodelaceae család Asteliaceae család Behniaceae család Blandfordiaceae család Boryaceae család Convallariaceae család Doryanthaceae család Dracaenaceae család Eriospermaceae család Hemerocallidaceae család Herreriaceae család Hyacinthaceae család Hostaceae család Hypoxidaceae család Iridaceae család Ixioliriaceae család Johnsoniaceae család Lanariaceae család Lomandraceae család Nolinaceae család Orchidaceae család Ruscaceae család Tecophilaeaceae család Themidaceae család Xanthorrhoeaceae család
Dahlgren-rendszer A Dahlgren-rendszer a rendet a Lilianae főrend Liliidae [= egyszikűek] alosztályába helyezte a Magnoliopsida [= zárvatermők] osztályán belül, s ezt a leírást alkalmazta: Asparagales rend Agavaceae család Alliaceae család Amaryllidaceae család Anthericaceae család Aphyllanthaceae család Asparagaceae család Asphodelaceae család Asteliaceae család Blandfordiaceae család Calectasiaceae család Convallariaceae család Cyanastraceae család Dasypogonaceae család Doryanthaceae család Dracaenaceae család Eriospermaceae család Hemerocallidaceae család Herreriaceae család Hostaceae család Hyacinthaceae család Hypoxidaceae család Ixioliriaceae család Lanariaceae család Luzuriagaceae család Nolinaceae család Philesiaceae család Phormiaceae család Ruscaceae család Tecophilaeaceae család Xanthorrhoeaceae család
Egyéb rendszerek A Cronquist-rendszer nem használja a rendet, az ide tartozó növények nagy részét a Liliales rendbe sorolja (Liliidae alosztály a Liliopsida osztályában). Egyes nemzetségeket egyenesen a Liliaceae családba sorol.
A Wettstein-rendszer utolsó, 1935-ös változatában nem ismeri a rendet, az ide tartozó legtöbb növényt a Liliiflorae rendbe sorol a Monocotyledones alatt.
A legfontosabb családok rövid jellemzése right|thumb|600px|A spárgavirágúak belső rokonsági kapcsolatai. A törzsfán jól látszik, hogy a kosborfélék az első leágazáson találhatók – ún. alapi helyzetű család –, s így akár külön rendként leválasztható a többi spárgavirágú családtól, melyet nagy fajszámuk, s a több családhoz képesti egységesebb morfológiájuk indokolhat is. Mivel a rendbe nagyon sok család tartozik – mint már olvashattuk, szám szerint 24 –, a könnyebb tájékozódás érdekében rövid leírást olvashatunk – egy-egy jellegzetes faj képével – a legismertebb és legfontosabb családokról. Természetesen mindegyik itt jellemzett családról külön olvashatunk terjedelmesebb és részletesebb, külön szócikket.
Kosborfélék vagy orchideafélék (Orchidaceae)
A növényvilág fajokban leggazdagabb családja a kosborféléké: 788 nemzetség 20 ezer faja tartozik ide. Az kora kréta korszakban, legelőször váltak le a spárgavirágúak közös fejlődési vonaláról. Több alcsaládra osztjuk fel – az egyébként rendként is kezelhető – családot, melyek már a felső eocén korszakra kialakultak. A család tehát meglepően idős. Kozmopolita elterjedésűek, de legnagyobb változatosságban a trópusi esőerdőkben élnek. Életformájuk is igen változatos: fán lakók (epifiták), liánok és talajlakó évelők egyaránt akadnak közöttük. A legtöbb fajuk – hazánkban az összes – szigorúan védett.
Nősziromfélék (Iridaceae)
Latin nevük Iriszre utal, aki a római mitológiában a szivárvány istennője. Virágjaik valóban rendkívül sokszínűek, szemet gyönyörködtetően mintázottak. Lágyszárú, ritkábban félcserjealkatú növények. Évelők, földalatti áttelelő szervük van (gyöktörzs, gumó, hagymagumó, hagyma). A család az alsó krétában válhatott ki a többi spárgavirágú fejlődési vonalából, majd a felső kréta idején a csoport fejlődése kettévált; ezt ma két alcsaládként fejezi ki a taxonómia: sáfrányfélék (Crocoideae) és valódinőszirom-félék (Iridoidea). A családba ma 67 nemzetség tartozik 1870 fajjal.