Szabadegyháza Község Arborétuma egy fiatal, új telepítésű arborétum, amely öt helyszínen, összesen 2,5 hektáros területen, a falu központjában található. Az első fák 1993 őszén voltak ültetve az iskola belső udvarába, és folyamatos fejlesztés eredménye a mai állapot, ezért a fák különböző méretűek: a 30 cm és a 10 méter között minden átmenet előfordul.
Az arborétum részeinek elhelyezkedése Az arborétum a falu következő részein található:
1. A fő gyűjtemény a helyi Kossuth Lajos Általános Iskola területén, 1 ha területen látható (Felszabadulás u. 63-65.).
2-3. 2005-2006-ban kezdték el az iskolával szomszédos templomkert és a vele szomszédos játszótér arborétummá „alakítása”.
4. 2010-ben az óvoda udvarába ültettek 20 ritka fát. Az óvodával szomszédos kézművesház elé is ültettek egy csüngő ágú hegyi mamutfenyőt és egy ciprusi cédrust.
5. 2011 tavaszán készült el községünk felújított és kibővített kultúrháza. A kultúrház köré ültettek ekkor 50 ritka fát. Itt lehetőség volt rá, hogy nagyobb méretű példányokat (3-4 méteres) ültessenek.
Az arborétum telepítésének főbb szempontjai Az arborétumot az alábbi szempontok figyelembe vételével telepítették:
Teremtsen esztétikus, szép, harmonikus környezetet – a szép környezet nevel, fejleszti a személyiséget! Minden olyan fa és cserjefaj megtalálható legyen, ami a tananyagban szerepel, így azok „élőben” tanulmányozhatóak. Az arborétum minden helyszínén nyitott, mindennapi „használatban” van, tehát meg kell felelnie a funkció által támasztott követelményeknek. Legyen alkalmas a különböző rendezvények megtartására! Sokszínűségével mutasson példát, választási lehetőségeket a község lakói számára, hogy saját kertjeikben ők is egzotikus, ritka fákat ültessenek – így idővel talán az egész község „arborétumfalva” lesz. Olyan ritka, botanikailag értékes fafajokat próbálnak telepíteni – minél nagyobb számban -, melyek hazánkban ritkán vagy egyáltalán nem láthatóak. Tudatosan gyűjtik a „legeket”: a Föld eredeti élőhelyén legmagasabbra növő 12 fafaja közül 8-ból van legalább egy vagy több példány. (A többi négy eucaliptus faj és nálunk nem termeszthető.) A legmagasabb életkort elérő fákból csaknem teljes a gyűjtemény – sajnos 3 faj még hiányzik (simatűjű szálkásfenyő, tasmán magköpenyciprus, patagón örvösciprus), ezekből egyetlen példány sincs hazánkban, sok éve minden lehetséges és lehetetlen úton próbálják őket beszerezni, ez idáig eredménytelenül.(Hogy a faluban milyen magasra fognak nőni és mennyi ideig fognak élni, ennek kifejtése nagyobb terjedelmet és jövőbelátó képességet igényelne.) Legyen a község nevezetessége, látnivalója, mely évszázadokon át gyönyörködteti majd a község lakóit, az idelátogató vendégeket, turistákat!
bélyegkép|14 éves közönséges jegenyefenyők, közöttük egy európai vörösfenyő
bélyegkép|Bizarr külsejű chilei araukária fenyő
Az arborétum részei Gyümölcsös Az arborétum gyümölcsösében minden, hazánkban előforduló gyümölcsfa és cserje megtalálható (alma, körte, cseresznye, szilva, barack, meggy, dió, mandula, birs, mogyoró, török mogyoró, csemegeszőlő, ribizli, egres, málna, szeder, szomorú mirabolán).
Az erdei gyümölcsök közül van vadalma, ehető sárga termésű som, húsos som, berkenye, galagonya, kökény, bodza, gyepűrózsa. Sok díszgyümölcsfa is van: bíborlevelű díszalma, díszszilva, gömb koronájú csepleszmeggy, vérszilva, piros levelű májusfa (zelnicemeggy), piros virágú galagonya, madárberkenye, piros levelű japán díszcseresznye.
Egyre több a világ különböző részeiről származó, „csodás” hatású fa és cserje: vitalbere (életbogyó), kínai datolya (jujuba), kék mézbogyó, pralina (hegyi körte), füge, óriás kivi, lila kivi, kék áfonya.
A gyümölcsös elsősorban oktatási célokat szolgál, de az általános iskola tanulói és az arborétum látogatói szívesen fogyasztják a különböző terméseket (rendszerint már félérett állapotban is).
Cserjegyűjtemény A több mint 40 fajt számláló cserjegyűjteményben őshonos és hazánkban általánosan elterjedt díszcserjék kaptak helyet. Közöttük sok örökzöld faj van: buxus (puszpáng), magyal, fagyal, mahónia, bangíta, balkáni babérmeggy, rododendron (havasszépe), japán kecskerágó, bambusz, borbolya, terülő tuja és hamisciprusok.
A játszótér és a templomkert körül 300 méternyi nyírt fagyalsövény látható. Van vadszőlővel befuttatott filagóra és melléképület, borostyánnal befuttatott kerítés. Megjegyzés: a fajokat egyes számban soroljuk fel, de az arborétumban a legtöbb fajból több példány (néhány esetben sok) van.
Őshonos lombosfa gyűjtemény Az arborétumnak egy reprezentatív gyűjteménye van, melyben a leggyakoribb nemzetségek legjellemzőbb, uralkodó fajai kaptak helyet, esetenként kertészeti fajtákkal:
hét tölgyfafaj (Quercus): a kocsányos-, kocsánytalan, magyar, molyhos-, cser-, vörös- és a bíbor tölgyet (ez utóbbi kettő nem őshonos hazánkban); a közönséges bükk egy oszlopos, egy bordólevelű és egy vérbükk fajtája; több juharfa (Acer): hegyi juhar, korai juhar, gömbjuhar, vérjuhar, ezüst juhar, mezei juhar; több vadgesztenyefa (Aesculus), köztük egy piros virágú is; a nagy vízigényű égerek (Alnus) közül egy mézgás égerünk és két szép szeldeltlevelű égerünk van; nyírfából (Betula) kevés példány van, közönséges nyírek és egy piroslevelű nyír; nyárfák (Populus) nincsenek, mivel repítőszőrös termése és pollenje allergiakeltő, de egy-két példány az eredeti növényzetből megmaradt, a játszótéren egy nagy szürke nyár látható; kőriseket (Fraxinus) több magas kőris és két sárga kőris képviseli; a füzek nemzetségét (Salix) a közkedvelt szomorúfüzek, melyekből a templomkertben és a játszótéri patak partján 14 termetes példány van, valamint a spirálfüzek, kecskefüzek, kosárkötő füzek képviselik. nem őshonos, de olyan régóta részei hazánk flórájának, hogy már őshonosnak tekinthetők a fehér akác (Robinia) és a lepényfa (Gleditsia), melyből sárga levelű fajta is van; a hársfajok (Tilia) közül van nagylevelű, kislevelű és ezüst hársból is néhány példány; gyertyánból (Carpinus) két példány van.
Egzotikus lombosfa gyűjtemény A gyűjtemény ezen részébe a nálunk nem őshonos, a világ minden részéből származó lombos fákat soroljuk. Egy részük díszfaként közparkokban, családi házak kertjében is általánosan megtalálható. A ritkábbakkal csak botanikus kertekben találkozhatunk:
platánok Hatalmas termetük, hosszú életkoruk, nagy leveleik (platanus=nagy levél) miatt igen kedvelt parkfák és sorfák a 19. század közepe óta. A Földön három platánfaj él, közülük mindhárom megtalálható az arborétumban:
nyugati platán (Platanus occidentalis) Észak-Amerikában őshonos, 40 méter magasságot is elérő fa. Az iskolában 1999 tavaszán lett elültetve egy szabad gyökerű kis csemete, mely azóta hatalmasra nőtt. A kultúrház mellett 7 nagy példány lett ültetve 2011 tavaszán.
keleti platán (Platanus orientalis) A Balkán-félszigeten és Kis-Ázsiában őshonos. Egy példány van az iskolában.
közönséges platán, juharlevelű platán (Platanus x hybrida v. Platanus acerifolia) Eredete vitatott: egyes kutatók szerint a keleti és nyugati platán természetes kereszteződése hozott létre új fajt (hybrida), mások szerint a keleti platán genetikai módosulása (acerifolia). Szinte minden helyszínen vannak példányok belőlük. Hazánkban gyakorlatilag csak ezt ültetik.
Amerikai ámbrafa (Liquidambar styraciflua) Észak-Amerikában őshonos. Érdekesen karéjos levelei és pompás őszi lombszíne miatt egyre kedveltebb díszfa.
Amerikai tulipánfa (Liriodendron tulipifera) Észak-Amerika keleti részén őshonos, akár 40 méter magasra növő, gyönyörű fa. Nevét a tulipán szirmaira emlékeztető leveleiről kapta, de virágai is igen szépek. Az arborétumban 10 példány van: az iskolában 1 alapfaj, a kultúrháznál 8, az óvodában 1 (Auerovariegata) változat van, melynek levelei szélén aranysárga csík van.
Nagyvirágú liliomfa (Magnolia x soulangiana) A liliomfák kis termetű fák, gyakrabban cserjék. Nagy, rózsaszín virágukkal tavasszal a kertek ékkövei. Savanyú talajt igényelnek. 6 nagy példány van a templomkertben. Számos kertészeti fajtájuk van, új és új nemesítések születnek. Van sárga virágú és két fekete magnólia is. Ezek virágszíne olyan sötétvörös, hogy már feketének hat.
Perzsa varázsfa (Parrotia persica) Irán északi részén őshonos, lombhullató bokor vagy kis fa. Nagyon dekoratív fa. Őszi lombszíne káprázatos: aranysárga vagy skarlátvörös. Az arborétumnak két példánya van: egy a templomkertben, és egy „Tűzmadár” változat az iskolában.
Örökzöld liliomfa (Magnolia grandiflora) Örökzöld, lassan növő, idővel terebélyes koronát fejlesztő fa vagy cserje. Nagy, fényes, bőrszerű levelei és krémfehér virágai teszik igazán széppé. Az USA délkeleti részén őshonos. Hideg teleken takarást igényel és védett, déli fekvésbe kell ültetni. Egy példány van az iskolában.
Gunn-eukaliptusz, szagos eukaliptusz (Eucalyptus gunii) Ausztráliából származik, ahol több mint 500 eukaliptusz faj él, de nálunk csak ez termeszthető szabadban, feltételesen. Nem teljesen télálló, védett helyre ültetve is kifagyhat (már megesett az arborétumban). Ezért télire takarást igényel. Örökzöld, gyorsan növő, vízigényes fa. Kétfajta levele van: fiatal levelei szárölelők, kerekdedek, idősebb levelei lándzsa alakúak. Levelei és fája erős illatot árasztanak, amit a kozmetikai és gyógyszeripar hasznosít.
Kaukázusi szárnyasdió (Pterocarya fraxinifolia) A Kaukázus vidékén őshonos. Hatalmas lombkoronája, összetett levelei (melyek 60 cm hosszúak is lehetnek) miatt nagyon dekoratív fa.
Fekete dió (Juglans nigra) Az USA keleti részéről származik, ott 50 m magasra is megnő. Termésének héja nagyon kemény, magja kesernyés, aromás ízű. Európában leggyakrabban díszfának ültetik (mint az arborétumban is).
Fehér hikorifa (Carya ovata) Szintén az USA keleti és középső részein őshonos. Szép fa, mégis ritkán lehet vele találkozni. Rugalmas fájából sportszereket (síléceket, baseballütőket, szánkótalpakat stb.) készítenek. Sokévi keresés után sikerült beszerezni egy 30 cm-es kis példányt.
Tupelófa (Nyssa sylvatica) Az USA közép-keleti részén őshonos, Európában ritka díszfa. Egy egyméteres példány van az arborétumban.
Hóvirágfa (Halesia carolina) Kevéssé elterjedt fa, pedig virágzás idején páratlan értékű díszfa. 2012 tavaszán lett elültetve egy 3 m-es példány.
Galambfa (Davida involucrata) Virágai színe és alakja (szirmai felszálló galambot formáznak) teszi különlegessé ezt a ritkán látható fát.
Imafüzérfa (Melia azedarach) Ázsiában őshonos, igen virulens fa. Kissé fagyérzékeny. Ajándékba kapta az arborétum.
Kislevelű kínai kenderpálma (Chamaerops wagnerianus) Hazánkban pálmákkal csak üvegházakban vagy szobanövényként találkozhatunk, így csak irigykedve nézhetjük a trópusi, szubtrópusi tengerpartok mesés pálmasorait. A kínai kenderpálma, védett helyre, déli fekvésbe, tűző napra ültetve, télire betekerve, rendszeresen locsolva saját kertünkben is lehet pálmánk -14 °C fokig télálló, 6–8 m magasra nő. Az arborétum példánya már 3 telet átélt és szépen fejlődik.
Nagylevelű császárfa (Paulownia tomentosa) Délkelet-Ázsiából származik. Nagy, puha levelei és nagy, lila, tölcsér alakú virágai igen mutatóssá teszik. Egy példány van az iskolában.
Bugás csörgőfa (Koelreuteria paniculáta), szívlevelű szivarfa (Catalpa bignonioides) és a közönséges júdásfa (Cercis siliquastum) mára már általános elterjedt. Kis termetű és koronájú fák. Virágzásuk idején szépek és sokáig a fákon maradó termésük is jelentős díszítő értékű. Közönséges pagodafa, japánakác, kínai-pagodafa (Sophora japonica) Délkelet-Ázsiában őshonos, és akácnak sem akác. Szép koronájú, jól tűri a szárazságot, talaj iránt sem igényes. 2 szép példány van a játszótéren és egy csüngőágú az iskolában.
Perzsa selyemakác (Albisia julibrissin) Nevét leveleiről kapta, melyen kívül hosszan elnyúló virágzása (pamacsszerű, rózsaszín virágok) adja jelentős díszértékét. Kistermetű fa. Nagyon hideg teleken fiatal hajtásai lefagynak. Gyorsan nő. Egy nagyobb példány van az iskolában és egy barna levelű („Cocholate”) az óvodában.