A tarka asztrild (Pytilia melba) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Fringilla nembe Fringilla melba néven.
Előfordulása Afrikában a Szahara alatti részeken honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi gyepek, szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.
Alfajai Pytilia melba belli Ogilvie-Grant, 1907 Pytilia melba citerior Strickland, 1853 Pytilia melba grotei Reichenow, 1919 Pytilia melba hygrophila Irwin & Benson, 1967 Pytilia melba jessei Shelley, 1903 Pytilia melba melba (Linnaeus, 1758) Pytilia melba percivali Someren, 1919 Pytilia melba soudanensis (Sharpe, 1890)
Megjelenése Testhossza 14 centiméter. A hím homloka, az arc elülső része és a torok skarlátvörös színű. A fejtető, a tarkó, a nyak hamuszürke, a szárnyak és a hát olajzöld. A felső farokfedők és a középső faroktollak vörös színűek. A többi farktoll barnásfekete, piros színezéssel. A begy sárga vagy zöldessárga. A test alsó része szürkésbarna. fehér keresztcsíkozással. A has közepe fehér. A csőr piros, a szem vörösesbarna, a láb barna. A tojó fejéről hiányzik a piros szín, az egész fej szürke. bélyegkép|jobbra|230px|A hímbélyegkép|jobbra|200px|és a tojó
Életmódja A tövises-bozótos, füves területeket és a száraz erdőket kedveli.
Szaporodása Fészekalja 3-5 tojásból áll, amelyből a fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki, és még három hétig maradnak a fészekben. A fészekparazita paradicsom-vidapinty (Steganura paradisea) gazdamadara.
A madár tartása 1874-ben hozták be első példányait Európába, majd 1936-ban sikerült először tenyészteni Angliában. Állandó 20-22 °C-on tartsuk! Az import madarak között nagy az elhullási százalék. Kezdetben gondos ápolást igényelnek, a megmaradt állomány azonban ellenálló lesz. Költési időn kívül más egzótákkal bátran együtt tartható. Kivételt képeznek a piros színű tollakat tartalmazó madarak például kákapinty. Nászidőszakban a fajtársaitól különítsük el. Az ideális hely, sűrűn beültetett (fenyőágak, bokrok, sás, nád) volier. Táplálás: ezóta magkeverék, gyommagvak (nyáron féléretten), csíráztatott mag, saláta, tyúkhúr stb. Fiókaneveléshez élő eleség szükséges: levéltetű, muslica, apró lisztkukac, apró tücskök stb. Természetesen vitaminokra és ásványi anyagokra is szüksége van. Fészkét sűrű bozótosba építi. Néha az elöl nyitott odút is elfogadja. A fészkét kívül durva fűszálakból építi, belül tollal béleli. A fészekellenőrzésre érzékenyen reagál. (Siroki 1976, Günter Hochmal 2003, Varga 2007)
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabilt. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
) – magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Pytilia Kategória:Madárfajok Kategória:Angola madarai Kategória:Bissau-Guinea madarai Kategória:Botswana madarai Kategória:Burkina Faso madarai Kategória:Burundi madarai Kategória:Csád madarai Kategória:A Dél-afrikai Köztársaság madarai Kategória:Dél-Szudán madarai Kategória:Dzsibuti madarai Kategória:Elefántcsontpart madarai Kategória:Eritrea madarai Kategória:Etiópia madarai Kategória:Gabon madarai Kategória:Gambia madarai Kategória:Guinea madarai Kategória:Kamerun madarai Kategória:Kenya madarai Kategória:A Kongói Demokratikus Köztársaság madarai Kategória:A Kongói Köztársaság madarai Kategória:A Közép-afrikai Köztársaság madarai Kategória:Malawi madarai Kategória:Mali madarai Kategória:Mauritánia madarai Kategória:Mozambik madarai Kategória:Namíbia madarai Kategória:Niger madarai Kategória:Nigéria madarai Kategória:Ruanda madarai Kategória:Szenegál madarai Kategória:Szomália madarai Kategória:Szudán madarai Kategória:Szváziföld madarai Kategória:Tanzánia madarai Kategória:Uganda madarai Kategória:Zambia madarai Kategória:Zimbabwe madarai