Paul Signac (Párizs, 1863. november 11. – Párizs, 1935. augusztus 15.) francia tájképfestő, a pointillizmus megalkotója festő-társával, Georges Seurat-val együtt. Ők hozták létre a divizionizmus festészeti technikáját is, amely csak a három alapszínből visz fel pontokat a vászonra, és ezek kombinációiból alkotja meg a képet.
Élete és munkássága bélyegkép|jobbra|265px|20px|QI sealAz öböl – 1906 Jómódú kereskedőcsaládban született. Építésznek tanult, de 18 éves korában eldöntötte, hogy festő akar lenni. Vitorláshajón körbejárta Európa partjait és megfestette a parti tájakat. Később Franciaországban városképeket is festett.
1884-ben találkozott Claude Monet-val és Georges Seurat-tal, akinek festői módszere mélyen megragadta és akinek hűséges követőjévé vált. Hatására elhagyta az ecsetvonások alkalmazását, ehelyett pontokat vitt fel a vászonra tiszta színekből, amelyek nem a vásznon, hanem a csak a néző szenében állnak össze képpé – azaz a pointillizmus híve lett.
Signac festményeinek nagy része a francia partokat ábrázolja. Minden nyáron elhagyta a fővárost, hogy Dél-Franciaországba utazzon. St. Tropezban házat is vásárolt. 1889-ben meglátogatta Vincent van Gogh-ot Arles-ban.
Vitorlás útjairól vibráló, élénk vízfestményeket, vázlatokat vitt haza, amelyekről műtermében készítette el a pointillista vásznakat.
Más műfajokkal is kísérletezett. Rézkarcokat, kőnyomatokat készített, sok tollrajzot is alkotott kis pontokból. Nagy hatással volt a francia festők következő generációjára, különösen Henri Matisse-ra és André Derain-re, és így jelentős szerepe volt a fauvizmus létrejöttében.
Elnöke volt a Független Művészek Társaságának (Société des Artistes Indépendants) 1908-tól haláláig. Bátorította a fiatal művészeket – ő volt az első, aki Matisse-tól képet vásárolt – kiállította a "vadak" és a kubisták vitatott műveit.
Több jelentős elméleti művet is írt a művészetekről, köztük az Eugène Delacroix-tól a neoimpresszionizmusig címűt, ami 1899-ben jelent meg.
Politikailag anarchista volt, mint sok barátja, például Camille Pissarro is.
Magyarul
Delacroix-tól a neoimpresszionizmusig. Paul Signac elméleti írásai és egyéb szemelvények a neoimpresszionizmus dokumentumaiból; bev., jegyz. Françoise Cachin, ford., kieg. tanulmányok és képvál. Csorba Géza; Corvina, Bp., 1978 (Művészet és elmélet)
Művei
1887 Collioure látképe 1890 Félix Fénéon arcképe 1891 Bárkák a napfényben 1891 Szellő Concarneau-ban 1900 Pápák kastélya Avignonban 1905 Velence 1906 Rózsaszín felhő, Antibes 1909 Konstantinápoly 1914 Este, Antibes 1918 A marseille-i kikötő bejárata 1921 Kikötő La Rochelle-nél
Galéria
Jegyzetek
Források A művészet története. (Historia del Arte, tomo 8.) A rokokótól 1900-ig. Budapest : Corvina, 1989. Paul Signac l. 273-274. o.
További információk Signac 1863-1935, Réunion des Musées Nationaux, Paris 2001 Hivatalos honlap "People's history": Paul Signac, a biography of the artist, with information about his anarchist politics Paul Signac biography Renoir Fine Art Inc. Paul Signac biography Olga's Gallery Artcyclopedia Portail des collections des musées de France
Kategória:Tájképfestők Signac Kategória:Párizsiak Kategória:1863-ban született személyek Kategória:1935-ben elhunyt személyek Kategória:A Père-Lachaise-ben eltemetett személyek