Az 1958-as Formula–1-es világbajnokság hatodik futama a francia nagydíj volt.
Futam A Reims-Gueux-ban megrendezett francia nagydíj időmérésén Mike Hawthorn indulhatott az első rajtkockából a módosított felfüggesztésű Ferrarival, csapattársa, Luigi Musso, a BRM-es Harry Schell és a szintén ferraris Peter Collins elől. A negyedik Ferrarival a német Wolfgang von Trips nem tudott mért kört autózni, így a mezőny végéről, a 21. helyről volt kénytelen nekivágni a futamnak. Ezen a versenyen állt rajthoz először Phil Hill egy privát Maseratival, valamint Carroll Shelby és az 1952-es indianapolisi 500 győztese, Troy Ruttman, akik egy-egy kölcsönvett Scuderia Centro Suddal kvalifikálták magukat.
A rajtnál Schell állt az élre, de Hawthorn hamar utolérte és megelőzte. Az amerikait ezután Mussóval kezdődően többen is megelőzték. Az olasznak, Collinsnak és Brooksnak sikerült elkerülnie a Behra, Moss, Fangio és Schell között zajló heves csatát. Az 5. körben Collins kicsúszott egy bukótérre, és azonnal visszaesett, miután valami beakadt fékpedálja alá. A 10. körben Musso épp a nagysebességű Muizon-kanyarban üldözte Hawthornt, amikor elvesztette uralmát a kormány felett, lecsúszott az útról és 240 km/órás sebességgel, több szaltózás után az árokban ért földet, miközben kiesett az autóból. A pilótát a reimsi kórházba szállították, de még aznap életét vesztette. Brooks örökölte meg a második helyet, de nem sokkal később váltóhiba miatt kiesett. Ezt követően Fangio, Moss és Behra harcolt a pozícióért, Schell pedig leszakadt a csoporttól. Boxkiállásával Fangio kikerült a csatából, de Moss és Behra tovább folytatta harcukat, míg a franciának meg nem hibásodott az üzemanyagpumpája, és így kilenc körrel a leintés előtt a verseny feladására kényszerült. A futamot Hawthorn nyerte Moss, von Trips és Fangio előtt. A 47 éves ötszörös világbajnok ezután nem indult többet Formula–1-es nagydíjon.
Rsz. Versenyző Csapat Körök Idő/Kiesések Rajthely Pontok 1 4 Mike Hawthorn Ferrari 50 2:03'21,3 1 9 2 8 Stirling Moss Vanwall 50 + 24,6 6 6 3 6 Wolfgang von Trips Ferrari 50 + 59,7 21 4 4 34 Juan Manuel Fangio Maserati 50 + 2'30,6 8 3 5 42 Peter Collins Ferrari 50 + 5'24,9 4 2 6 22 Jack Brabham Cooper-Climax 49 + 1 kör 12 7 36 Phil Hill Maserati 49 + 1 kör 13 8 38 Jo Bonnier Maserati 48 + 2 kör 16 9 32 Gerino Gerini Maserati 47 + 3 kör 15 10 30 Troy Ruttman Maserati 45 + 5 kör 18 11 20 Roy Salvadori Cooper-Climax 37 + 13 kör 14 Ki 16 Harry Schell BRM 41 Túlhevülés 3 Ki 14 Jean Behra BRM 41 Üzemanyagpumpa 9 Ki 12 Stuart Lewis-Evans Tony Brooks Vanwall 35 Motor 10 Ki 24 Graham Hill Lotus-Climax 33 Túlhevülés 19 Ki 40 Paco Godia Maserati 28 Baleset 11 Ki 18 Maurice Trintignant BRM 23 Üzemanyagpumpa 7 Ki 10 Tony Brooks Vanwall 16 Motor 5 Ki 2 Luigi Musso Ferrari 9 Halálos baleset 2 Ki 28 Carroll Shelby Maserati 9 Motor 17 Ki 26 Cliff Allison Lotus-Climax 6 Motor 20
Statisztikák Mike Hawthorn 3. győzelme, 2. pole-pozíciója, 4. leggyorsabb köre, egyetlen mesterhármasa. Ferrari 26. győzelme
Vezető helyen: Mike Hawthorn: 50 kör (1-50)
Juan Manuel Fangio ötszörös Formula–1-es világbajnok 52. és egyben utolsó versenye. R
Paco Godia és Luigi Musso utolsó futama.
Phil Hill első versenye.
Források A Formula–1 hivatalos oldala
Franciamagydij