Julius Paulus a 2. század végének és a 3. század elejének egyik híres jogásza.
Ügyvédi karriert kezdett a 2. század végén. Aemilius Papinianusszal együtt Septimius Severus tanácsának tagja volt, valamint a praefectus praetorio tisztét is betöltötte Domitius Ulpianusszal. Elegabalus száműzte Rómából. Severus Alexander 222 után engedélyezte hazatérését.
Paulus a legtermékenyebb római jogi író. Korpusza hatalmas, de ebből csak a pandektákba felvett írásai maradtak fenn. Negyven különböző munkájának címei ismertek, mindegyikük több könyvből állt. A praetori jogról például nyolcvan könyvben értekezett Ad edictum címmel, és huszonhárom könyvben egészítette ezt ki a Brevia ad edictum című munkában. A polgárjogot ötven könyvben tárgyalta Ad sabinum címmel. További munkái:
Questiones, 26 könyv Responsa, 23 könyv Regulae, 7 könyv Sententiae, 5 könyv kommentárok, jegyzetek és értekezések, 3 könyv.
A Sententinarum libri V (vagy Sententiae receptae), mint összefoglaló munka, az 5. századtól nagy tekintélyű jogforrás, és a Breviarium Alarici című törvénykönyv bőven merített belőle.
Források
Földi András és Hamza Gábor: A római jog története és institúciói (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996)
Kapcsolódó szócikkek Római irodalom Gaius Papinianus Ulpianus Modestinus
Kategória:Ókori római jogtudósok Kategória:Száműzöttek az ókori Rómában Kategória:Az i. e. 3. században született személyek Kategória:Az i. e. 2. században elhunyt személyek