Steyrtalbahn 1–6 / Mori–Arco–Riva 1–4 / SB 40 / SKGLB 3–12 / ÖBB 298.1 / StLB S7, S11, S12 / MÁV 395.1 / CFR 395.1 / JDŽ 183
kkStB U / NÖLB/StLB/BBÖ U / ÖBB 298 / ČSD-Baureihe U 37.0 / MÁV 395.1 / Zillertalbahn 1–2 / JDŽ 188 300px SteyerbahnkkStB U Gyártó Krauss/LinzKrauss/LinzStEG Gyártásban 1888, 1890–1893, 1914 1897–1922 Selejtezés:1973 (ÖBB)1982 (ÖBB) / 1964 (ČSD) / 1963 (MÁV) Jelleg: C1-n2t Nyomtávolság:760 mm Ütközők közötti hossz: 7680 mm / 7910 mm7182 mm Magasság:3350 mm3594 mm Csatolt kerekek tengelytávolsága:1900 mm Össztengelytávolság: 4100 mm / 4000 mm4000 mm Szolgálati tömeg:22,0 t24,0 t Tapadási tömeg:17,7 t19,5 t Legnagyobb sebesség:40 km/h35 km/h hajtókerék-átmérő:820 mm Futókerékátmérő hátul: 570 mm Hengerek száma:2 Hengerek átmérője:290 mm Dugattyúk lökethossza:400 mm Gőznyomás:12 atm Tűzcsövek száma:97103 Tűzcsőhossz:3000 mm3250 mm Rostélyfelület:0,8 m²1,0 m² Sugárzó fűtőfelület:3,46 m² 4,42 m² Csőfűtőfelület:40,65 m² 42,25 m² Forrfelület:43,11 m² 46,67 m² Vízkészlet:2,6 m³ / 2,9 m³3,2 m³ Tüzelőanyagkészlet:0,9 t / 1,0 t1,4 t Vezérlés:Heusinger Fék:Kábelfék, később légűrfék Technikai érdekességek egyes mozdonyokon hosszú füstkamra Teljesítmény:225 LE
A MÁV 395.1 egy keskeny nyomtávú szertartályos gőzmozdony sorozat volt.
A Steyrtalbahn 1–6 mozdonyai 760 mm-es keskeny nyomtávú szertartályos gőzmozdonyok voltak, melyeket kifejezetten erre a pályára fejlesztettek ki. Ez volt az elődje a kkStB U sorozatnak, amely Európa egyik legnagyobb számban épített keskeny nyomtávú gőzmozdonya volt. 1953 után az ÖBB a 298.1 sorozatba osztotta be őket. Ezt a mozdonytípust több helyi magán-vasúttársaság használta a korabeli Ausztriában.
Története thumb|left|298.102 in Sommerhübermühle auf der Steyrtalbahn thumb|left|Lok 3 „Lago di Garda“, Gyári fotó 1891 A Felső-Ausztriai Steyrtalbahn első pályaszakaszának megnyitásakor 1888-ban vásárolt a Krauss Linzi Mozdonygyárától 3 szertartályos, 760 mm nyomtávú mozdonyt (1-3 számú mozdonyok). Ezek kéthengeres, telített gőzű, külső Heusinger vezérlésű, síktolattyús mozdonyok voltak.
A mozdony futóművét három csatolt és egy hátsó futótengellyel tervezték, amely oldalirányban együtt mozdult el a harmadik kapcsolt tengellyel. Ez az elrendezés Krauss-Helmholtz-vázszerkezet néven vált ismertté és kedvező volt az ívfutási tulajdonsága, még 60 m sugarú pályaíveken is, valamint ugyanazzal a sebességgel közlekedhetett előre és hátramenetben. A vezetőfülke alatt a futótengellyel alátámasztott kiegészítő külső keret lehetővé tette a nagy tűztér alkalmazását.
Ezek a mozdonyok teljes mértékben teljesítették a reményeket, így a Steyrtalbahn további három példányt építtetett. Az utolsó azonban már nagymértékben eltért a sorozattól és a Krauss 1914-ben megújított útvonalát követte. Rövid füstkamrával készült, hasonlóan a második sorozatú SKGLB gépekhez, azok azonban már hosszú víztartályosok voltak
Az 1 pályaszámú gépet egy balesetet követően 1937 selejtezték. A Birodalmi vasút idejében a megmaradt gépeket átszámozták DRB 99,7831-7835 pályaszámokra. A vonal államosítását követően az öt mozdony ÖBB 298.102-106 pályaszámokat kapott. A vízkészlet növelése érdekében a víztartályokat többször megnövelték. Először egy kicsit magasították, később elöl kiterjesztették a hengerek fölé. Ezek a módosítások jelentősen megváltoztatták a mozdonyok megjelenését.
Az utolsó mozdonyt 1972-ben vonta ki a szolgálatból a Steyrtalk. 1973-ban a sorozatot formálisan is selejtezték.
A Mori-Arco-Riva helyi vasúti 1891-ben négy a Steyrtalbahn-nak megfelelő típusú mozdonyt vásárolt. Az első hármat 1890-ben, az utolsót 1892-ben szállította a Krauss Linz cég. Az "ARCO", "RIVA", "Lago di Garda" és a "Pinzolo neveket kapták. A Déli Vasúttársaság (SB), amely ezeket a HÉV-eket üzemeltette, a négy gépet a 40 sorozatba osztotta. A 40,01 az első világháború után Olaszországba került. A 40,02 a k.u.k. Hadivasúthoz, majd onnan Lengyelországba, ahol egy erdei vasúton üzemelt. 1941-ben a MÁV állományába került 395.104 pályaszámon és Marosvásárhelyen üzemelt. A háború után a CFR kapta meg, ahol megtartották MÁV pályaszámát. A 40.03 JDZ 183-001-ként Jugoszláviába került. A 40,04 sorsa és holléte nem ismert.
kkStB U thumb|left| Lok 3 (U.7) gyári fotó, Alsó-Ausztriai Vasút 1894-ben Stájerországban üzembe helyezték a Murtalbahn-t. Ennek a 76 km hosszú szakasznak, melynek megbízott üzemeltetője a kkStB volt, szüksége volt nagyobb teljesítményű mozdonyokra, mint az a típus, amit addig a keskeny nyomtávú vonalain a monarchia használt.
Ezért rendelt a Krauss cégtől négy mozdonyt a már bevált Steyrtalbahn típus alapján. Az alváz és a gőzgép gyakorlatilag nem változott, kazánt, tűzszekrényt és víztartályokat megnövelték. Ez jelentős fejlesztés volt a Steyrtalbahn típushoz képest: sík pályán a vontatási kapacitása 515 tonnára nőtt. 20 ezrelékes emelkedőn a mozdony 90 tonna terheléssel 20 km/h sebességre volt képes. A megengedett sebességét 35 km/h-ban állapították meg. 1897-től ez a sorozat akkor a rendszert követve - amelyet keskeny nyomtávú mozdonyoknál a kezdőbetűt a mozdony első telepítési helyéhez rendeli - U betűt kapott mint az osztály nevét (a Unzmarkt, a Murtalbahn kiindulópontja). thumb|left|A 298.53 Grünburgban, OÖ Ezek a mozdonyok olyan jól beváltak, hogy a monarchia majdnem minden keskeny nyomtávú vasútvonal üzemeltetője (kivéve Magyarországon, ahol a mozdonyépítés ment a maga módján) nagy számban rendelte és több mozdonygyár is építette. Az állami kkStB mellett a Stájer és Alsó-ausztriai Államvasutak és a Zillertalbahn is rendelt belőlük.
Az utolsó U sorozatú mozdony 1922 elején épült, amikor modernebb típusú mozdony már régóta létezett a StLB-nek. Ezek az U sorozatú mozdonyok a második világháború után az ÖBB tulajdonában kerültek, ahol 1953-ban 298 sorozatba osztották be és kétszámjegyű sorszámot kaptak.
Nagy számuk következtében még ma is sok mozdony üzemel a múzeum- és a turista vasutaknál, néhányat pedig mint egy mozdony-emlékművet kiállítottak.
Az U sorozat az monarchia felbomlása után thumb|left|Az U37.002 nosztalgiamozdonyként a Jindřichův Hradec múzeumvasúton Az első világháború bukása és a monarchia felbomlása után sok mozdony a sorozatból az utódállamokhoz került, köztük Csehszlovákiába, Lengyelországba, Olaszországba és Jugoszláviába. Csehszlovákiában a kkStB U mozdonyokat az U37.0 sorozatba osztották.
1939-ben az eredetileg U 1, U 15 és U 34 Csehszlovákiától a MÁV-hoz került, előbb mint 394.001II-003II, majd 1940-től rendre 395.101, 395.103 és 395.102 pályaszámokkal. A 395.101 és a 395.103 1944-ben a Szovjetunióhoz került (valószínűleg hadizsákmányként), a 395.102 1953-ban GV pályaszámot kapott, 1963–ban pedig selejtezve lett.
Megőrzött mozdonyok thumb|left|Az SKGLB Lok 12 kirándulóvonattal a Murtalbahnon Több példányban is megmaradt üzemképesen az utókor számára, 2004-ben reaktiválták a 298.102 mozdonyt, újjáépítették megnövelt víztartályokkal. Ez ma a legrégebbi 760 mm-es nyomtávú mozdony Ausztriában, ma a 298.106-tal a Steyrtal-i Múzeumvasút aktív mozdonyállományának része. A 298 104 a Ybbsthalbahn-Bergstrecke.Múzeumvasúton található
Három példányt a SKGLB állományából annak megszüntetése után 1957-ben eladtak a Stájer Tartományi Vasutaknak (StLB), azután kiállítottak mint műemlékek és így elkerülte a beolvasztást. A Lok 5, amely 1914 után Boszniában maradt, az 1970-es években a Club 760 megszerezte. Ezek most a Taurachbahn vagy SKGLB Múzeumban Mondseeben vannak kiállítva (kettő közülük üzemképesen tárolva).
Egy a Mori-Arco-Riva HÉV mozdonyai közül az ex Südbahn 40.02, mely később MÁV 395.104, majd CFR 395.104 pályaszámú volt, ma az USA-ban, Omahában az állatkert parkvasútján üzemel.
Csehországban ma az U 37 002 a Jindřichův Hradec múzeumvasút működőképes mozdonya. Az U 37. 008-t (korábban No. 12) 1966-ban leállították és ezután kiállították a Nymburk–i vasútállomáson. Az U 37.006 műszaki emlékként a szlovákiai Rózsahegyen (Ružomberok) van kiállítva. thumb|Az U.37 szoborként Koperben, 1995 Az (kkStB) U 37 a szlovéniai Koperben látható.
Fordítás
Források Roland Beier – Fahrzeugportrait Reihe U, transpress Verlag, 2001, Kroboth, Slezak, Sternhart – Schmalspurig durch Österreich, 4. Auflage, Verlag Slezak, 1991, Christian Hager, Peter Wegenstein – Steyrtalbahn, Verlag Denkmayr, 1998, Dieter Zoubek – Erhaltene Dampflokomotiven in und aus Österreich, Eigenverlag, 2004,
További információk
Die Reihe 298 und verwandte Typen bei dampflok.at Bildergalerie bei Railfaneurope.net
MAV 395.1 MAV 395.1 Kategória:Lokomotivfabrik Krauss & Comp. Linz-mozdonyok