A Screeching Weasel egy amerikai (Illinois, Chicago) punkegyüttes volt. Ben Weasel és John Jughead alapította 1986-ban. Az együttes az 1990-es években emelkedett ki, mikor az East-Bay-i kiadóhoz a Lookout! Recordshoz szerződött. Weasel és Jughead után, akik az együttes teljes története alatt tagok voltak, kiemelkedő volt még a gitáros, basszusgitáros Danny Vapid és a dobos Dan Panic. Megalakulásuk óta azonban az együttes sok tagcserén ment keresztül, voltak olyan idők, amikor olyan jelentős zenészek játszottak benne, mint Mike Dirnt és Mass Giorgini.
Történet Korai évek (1986-1989) 1986-ban, egy Ramones-koncert után a chicagói Ben Foster és John Pierson úgy döntött, együttest alapít. Foster (aki basszusgitározott és énekelt) átkeresztelte magát Ben Weaselre, Pierson (aki gitározott) pedig John Jugheadnek nevezte magát. A duóhoz hamarosan csatlakozott egy Steve Cheese nevű dobos.
Az együttes eredeti neve All-Night Garage Sale, de később megváltoztatták Screeching Weasel-re, ez a Screaming Otter név variációja, amelyet egy barátjuk javasolt (utalás egy pólófeliratra: VISÍTÓ VIDRA VAN A NADRÁGOMBAN!). Nem sokkal megalakulásuk után Ben Weasel úgy döntött, hogy túl nehéz basszusgitározni és énekelni egyszerre, ekkor csatlakozott hozzájuk Vinnie Bovine (más néven: Vince Vigel), aki basszusgitározott. Az első albumukat a Screeching Weaselt egy este alatt vették fel 200$-ból és egy chicagói kiadó, az Underdog Records adta ki 1987-ben.
1988-ban Vinnie Bovine-t kirúgták és Warren Fischerrel, ismertebb nevén Fishsel helyettesítették. Felvették a második albumukat, a Boogadaboogadaboogada!-t, amin Ben is gitározott (később azt mondta, hogy csak a dalok negyedében játszik) és felléptek az Operation Ivy előzenekaraként a 924 Gilman Streetben. Steve Cheese-t kirúgták az együttesből, mivel nem volt hajlandó Chicagón kívül is turnézni, és Brian Verminnel helyettesítették. A Boogadaboogadaboogada! 1988 végén jelent meg a Roadkill Recordsnál, amit részben Ben és Jughead működtetett.
Egy Weasel szavaival élve "katasztrofális" turné után Fish kilépett, a helyét Danny Schafer töltötte be akit eredetileg "Sewercap"-nek hívtak majd átnevezték Danny Vapid-re. Az új együttestagokkal felvettek egy EP-t a Punkhouse-t, amit a Limited Potential Records adott ki. Az együttes felvett még két dalt 1989-ben amik összeállításokra kerültek fel (ezeken a dalokon játszott Douglas Ward mint másodgitáros és több koncerten is fellépett velük) de ennek ellenére feloszlottak mivel Vermin és Vapid bejelentették, hogy ki akarnak lépni és egy másik együttesükre a Sludgeworth-re akarnak koncentrálni.
Első újraegyesülés (1991-1994)
A feloszlás után Weasel és Jughead megalakították a The Gore Gore Girls nevű együttest, és Ben ritkán fellépett a The Vindictives eredeti felállásában. 1991-ben a Screeching Weasel tagjai újra összeálltak egy koncert erejére, hogy törlesszék az adósságokat amik a Boogadaboogadaboogada felvétele után maradtak. A felállás a következő volt: Ben, Jughead, Vapid, Vermin és Ward. A koncert után Dan Vapid felvetette a Screeching Weasel újraalakulását. Minden tag beleegyezett kivéve Brian Vermin-t és Douglas Ward-ot (akit valószínűleg nem is hívtak). Vermin helyére Dan Panic (eredetileg Dan Sullivan) dobos került. Az 1991-es album a My Brain Hurts felvétele előtt Ben Weasel úgy döntött, hogy jobban akar koncentrálni az éneklésre és többet nem gitározik a zenekarban. Vapid basszusgitárról átváltott gitárra, a Gore Gore Girls korábbi basszusgitárosa pedig belépett a zenekarba. Az album munkálatai alatt született meg a Pervo-Devo EP is.
A My Brain Hurts felvétele után Dave Naked-et kirúgták a zenekarból helyette Scott "Gub" Conway Panic korábbi zenésztársa, ment a zenekarral turnézni. A turné után Johnny Personality a The Vindictives-ből lett a basszusgitáros, mivel Gub már egy másik együtteshez volt elkötelezve. Az 1992es évek végére felvették az új albumukat a Wigle-t. Johnny Personality ezután kilépett a zenekarból, hogy a The Vindictives-re fókuszáljon. Ahelyett, hogy új tagot vettek volna be, Weasel visszatért a gitárhoz Vapid pedig a basszusgitárhoz.
A zenekar új felállását arra kérték, hogy készítsenek egy teljes Ramones album átdolgozást, így született meg az 1992-es Ramones, majd később ugyanabban az évben az Atnthem For A New Tomorrow. Nem sokkal az album megjelenése után Ben úgy döntött nem akar többet élőben játszani, Vapid pedig kilépett. A Screeching Weasel a Green Day basszusgitárosának Mike Dirnt-nek a segítségét kérte a következő albumuk felvételénél, amit az utolsónak szántak. Az 1994-es How To Make Enemies And Irritate People kiadása után, a zenekar másodjára is feloszlott.
Második újraegyesülés (1996-2001)
1996-ban összeállt a klasszikus felállás, Ben Weasel, John Jughead, Dan Vapid és Dan Panic úgy döntöttek újraegyesülnek és felvették a Bark Like A Dog albumot Fat Mike Fat Wreck Chords lemezkiadójánál. Az album a 34. helyet érte el Billboard Heatseekers listán, ez az album jutott itt a legmagasabbra. Vapid és Panic kölcsönösen úgy döntöttek, hogy elhagyják a zenekart, Weasel és Jughead pedig, hogy folytatják Mass Giorgini basszusgitárossal (aki már dolgozott mint a zenekar producere) és Dan Lumley dobossal. Weasel ismét úgy döntött, hogy nem akar gitározni, így Zac Damon lett a gitáros.
1998-ban az új felállás felvette a Major Label Debut EP-t (az első kiadás a Panic Button Records-nál volt, amit abban az évben John és Ben alapított), majd utána a Television City Dream. Az 1999-es albumnál az Emo-nál is ugyanez volt a felállás kivéve Zac Damon-t (iskolai kötelezettségek miatt nem tudta felvenni a lemezt). Philip Hill csatlakozott a zenekarhoz mint másodgitáros, hogy felvegyék az utolsó albumukat a Teen Punks In Heat-et. Az album felvétele után a Screeching Weasel fellépett élőben Chicago-ban a House Of Blues-ban, 1993 óta először. A zenekar 2001. július 6-án harmadjára – állítólag véglegesen – feloszlott.
A feloszlás után
A Screeching Weasel tagjai a feloszlás óta olyan zenekarokat alapítottak mint a The Methadones, The Mopes, Eve In Blackouts és a Sweet Black And Blue. Továbbá Ben Weasel kiadta első szólóalbumát a Fidatevi-t 2002-ben majd a másodikat a "These Ones Are Better-t 2007-ben.
2004-ben Ben Weasel visszavonta az összes Screeching Weasel és Riverdales mastert a Lookout! Records-tól pénzügyi okok illetve személyes konfliktusok miatt. A masterek következésképp átíratták az Asian Man Records-hoz amely újra ki is adta őket.
A feloszlás óta Ben is és Jughead is írt könyveket, melyek látszólag kapcsolatban voltak a Screeching Weasel-lel. 2001-ben Ben Weasel kiadta Like Hell című könyvét, ami egy kitalált zenekarról szóló beszámoló: ez a Pagan Icons, valamint a zenekar énekese, Joe Pagan, aki a történet narrátora. Sokan úgy gondolták, hogy ez a Creeching Weasel nem túl burkolt biográfiája, de Ben ezt tagadta. Jughead a Weasels In A Box című könyvet adta ki ami egy bevallottan kitalált története a Screeching Weasels-nek. Mindkét könyvet a Hope And Nothings kiadó adta ki, amit Jughead működtet.
A Ben Weasel-ből, Jughead-ből, Dan Vapid-ből, Mass Giorgini-ből és Dan Lumley-ből álló felállás 2004-ben röviden összejött egy meglepetés koncertre a chicagoi The Fireside Bowl klubban. Ennek ellenére nincsenek a zenekar újraegyesülésére irányuló tervek.
2007-ben a zenekar egyik élő fellépése szerepelt a 924 Gilman című filmben, ami egy dokumentumfilm a híres klubról.
Tagok
Ben Weasel (Ének/Gitár) (1986-2001, 2004) John Jughead (Gitár) (1986-2001, 2004) Vinnie Bovine (Basszusgitár) (1986-1988) Steve Cheese (Dob) (1986-1988) Warren Fish (Basszusgitár) (1988-1990) Brian Vermin (Dob) (1988-1989) Dan Vapid (Gitár/Basszusgitár) (1989-1994, 1996, 2004) Doug Wonderful (Gitár) (1989) Dave Naked (Basszusgitár) (1991-1992) Scott "Gub" Conway (Basszusgitár) (1992) Dan Panic (Dob) (1991-1996) Johnny Personality (Basszusgitár) (1992) Mike Dirnt (Basszusgitár) (1994) Mass Giorgini (Basszusgitár) (1996-2001, 2004) Dan Lumley (Dob) (1996-2001, 2004) Zac Damon (Gitár) (1997-1998) Phillip Hill (Gitár) (2000-2001)
Zene
A zenekar szövegei Weasel "anti-minden" elvét tükrözték, a zene egyfajta Ramones származék volt. A Ramones-hoz hasonlóan gyakori témák voltak a dakszövegekben a lányok, paranoia és a szorongás (amiben Weasel szenvedett). Sok dal Weasel Portiával, a barátnőjével való kapcsolatára központosult.
Első újraegyesülésükkor a zenéjük átalakult a hagyományos és hardcore punkból a régóta fennálló pop-punk hangzássá.
A zenekar hangzásának középső korszaka határozottan a My Brain Hurts-cel kezdődik, a felnőttkort a Wiggle-lel éri el és teljes megvalósítássá virágzik az Anthem For A New Tomorrow-val. Ezeket illetve azt ezt követő munkákat a komplexebb dalírás és az intelligensebb metafórikus szövegek jellemzik. Ebben az időben Ben Weasel gyakran együtt dolgozott Joe King-gel a The Queers frontemberével aszámok írásánál.
Köszönhetően az írásainak a Maximum RocknRoll-ban, amatőr magazinokban és dalszövegeinek Ben Weasel az egyik legcsípősebb belső kritikusa lett a punk színtérnek. Például az 1999-es "Tightrope" című dalban, Weasel támadást intézett az erőszak és a sovinizmus felmagasztalása ellen amit ő úgy nevezett "kemény fiú, úgynevezett munkásosztály vagy street punk bandák" . Később a Rancid nevű punk zenekar hivatkozott erre a dalra a 2003-as albumukon az Indestructible-ön.
Diszkográfia Stúdió albumok
ÉvCímKiadó FelállásEgyéb információk 1987 Screeching Weasel Underdog Ben Weasel- Vocals
John Jughead- Gitár
Vinnie Bovine- Basszusgitár
Steve Cheese- Dob Újra kiadták a VLM Records-nál további demokkal és kiadatlan számokkal. 1988 Boogadaboogadaboogada! Roadkill Ben Weasel- Ének
John Jughead- Gitár
Warren Ozzfish- Basszusgitár
Steve Cheese- Dob Angliában a Wetspots kiadó adta ki, 1992-ben a Lookout! újra kiadta majd 2005-ben az Asian Man Records újra masterelte és újrakiadta. 1991 My Brain Hurts Lookout! Ben Weasel- Ének
John Jughead- Gitár
Dan Vapid- Gitár
Dave Naked- Basszusgitár
Dan Panic- Dob 2005-ben az Asian Man Records újra masterelte és újra kiadta. 1992 Ramones Selfless Ben Weasel- Gitár, Ének
John Jughead- Gitár
Dan Vapid- Basszusgitár
Dan Panic- Dob A teljes első Ramones LP feldolgozása. 1998-ban a Panic Button Records újra kiadta Beat Is On The Brat néven. 1993 Wiggle Lookout! Ben Weasel- Ének
John Jughead- Gitár
Dan Vapid- Gitár
Johnny Personality- Basszusgitár
Dan Panic- Dob 1992-ben vették fel de nem adták ki egészen a következő évig. 2005-ben az Asian Man Records újramasterelte és újra kiadta. 1993 Anthem For A New Tomorrow Lookout! Ben Weasel- Gitár, Ének
John Jughead- Gitár
Dan Vapid- Basszusgitár
Dan Panic- Dob 2005-ben az Asian Man Records újra masterelte és újra kiadta. 1994 How To Make Enemies And Irritate People Lookout! Ben Weasel- Gitár, Ének
John Jughead- Gitár
Mike Dirnt- Basszusgitár
Dan Panic- Drums 2005-ben az Asian Man Records újra masterelte és újra kiadta. 1996 Bark Like A Dog Fat Wreck Chords Ben Weasel- Gitár, Ének
John Jughead- Gitár
Dan Vapid- Basszusgitár
Dan Panic- Dob 1998 Television City Dream Fat Wreck Chords Ben Weasel-Ének
John Jughead- Gitár
Zac Damon-Gitár
Mass Giorgini-Basszusgitár
Dan Lumley-Dob Az album borítóját Aldo Giorgini, híres olasz művész és a Screeching Weasel édesapja a basszusgitáros és producer Mass Giorgini készítették. 1999 Emo Panic Button Ben Weasel- Ének, Gitár
John Jughead- Gitár
Mass Giorgini-Basszusgitár
Dan Lumley-Dob 2000 Teen Punks In Heat Panic Button / Lookout! Ben Weasel- Ének
John Jughead- Gitár
Phillip Hill- Gitár
Mass Giorgini-Basszusgitár
Dan Lumley-Dob Állítólag az utolsó albumuk.
Válogatásalbumok