A Rhythm Nation 1814 Janet Jackson amerikai énekesnő negyedik stúdióalbuma. Koncepcióalbum, fő témáját tekintve a különféle társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok elleni küzdelemre szólít fel, de helyet kapnak rajta könnyedebb hangvételű számok és lírai szerelmes dalok is. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
Az album nagy siker lett, ez lett az énekesnő második albuma, ami vezette az amerikai Billboard 200 albumslágerlistát. Világszerte tizennégymillió példányban kelt el, az USA-ban hatszoros platinalemez lett. Hét kereskedelmi forgalomban megjelent kislemeze mind a top 5-be jutott a Billboard Hot 100-on, amire azelőtt és azóta sem volt példa. A slágerlista történelme során ez az egyetlen album, aminek három naptári évben is volt listavezető száma (1989–1991). Az album megjelenése után indult Janet első világ körüli turnéja, a Rhythm Nation turné, ami a világ legsikeresebb debütáló turnéja lett. Az album kislemezeihez díjnyertes videóklipek készültek: rekordnak számító öt Billboard Music Video Awardot nyert el.
A koncepció 1986-os albuma, a Control sikerét követően Jackson még nagyobb szerepet vállalt a dalszerzésben és az album munkálataiban. Az A&M kiadó vezetői azt javasolták, folytassa a Controlon megjelent témát, és vegyen fel egy koncepcióalbumot, amely a Jackson családról szól; az albumnak a Scandal címet javasolták. Janet írt is egy dalt az apjáról, a You Need Me-t, de nem akart egy teljes albumot ennek a témának szentelni, más elképzelései voltak. „Sokan azt akarták, csináljak még egy olyan albumot, mint a Control, és ezt nem akartam. Valami olyat akartam, amiben igazán hittem, amivel kapcsolatban erős érzelmeim voltak.” A You Need Me végül nem került fel az albumra, csak az első kislemezre, a Miss You Muchra.
James „Jimmy Jam” Harris így emlékszik vissza: „Mindig ment egy tévé, rajta többnyire a CNN. Azt hiszem, a Rhythm Nation, a State of the World és a The Knowledge társadalmi tudatossága innen jött.” A Livin’ in a World (They Didn’t Make)-et a Cleveland School-i mészárlás ihlette. „Arról szól, hogy a gyerekek nem felelősek a felnőttek tetteiért” – mondta Harris. Jacksont a New York-i fiatalok közösségei is megihlették, melyek közös identitáson alapultak. „Azt gondoltam, nagyszerű lenne, ha megalkothatnánk a saját nemzetünket, olyat, ami pozitív üzenetet hordoz és mindenki szabadon csatlakozhatna.”
„…Hirtelen ráébredtem, hogy amikor a barátaimmal vagyok, mi egy külön kis „nemzet” vagyunk. Minket nem a drogok vagy az ivászat érdekeltek, hanem a társadalmi változások. Amikor magunk közt voltunk, a rasszizmus okozta fájdalomról vagy a nem egyenlő oktatás igazságtalanságáról beszélgettünk. Komolyan vettük a dolgokat. Hevesek voltunk. Ugyanakkor szerettük a zenét és szerettünk táncolni – szerettük jól érezni magunkat –, és szerettük volna szenvedélyünket mozgásba és zenébe önteni. Így született meg a Ritmusnemzet 1814.”
A Rhythm Nation 1814 koncepcióalbum; fő témáját a bevezetőben is meghatározott „hitvallás” foglalja össze: We are a nation with no geographic boundaries, bound together through our beliefs. We are like-minded individuals, sharing a common vision, pushing toward a world rid of color-lines; valamint: Music. Poetry. Dance. Unity. („Mi egy földrajzi határok nélküli nemzet vagyunk, akiket a hitünk köt össze. Azonos gondolkodású egyének vagyunk, akik közös látomáson osztoznak, és egy fajgyűlölet nélküli világért küzdenek.” – „Zene. Költészet. Tánc. Egység.”) Az 1814 szám két dolgot jelent. Egyrészt az R (mint Rhythm) az angol ábécé 18. betűje, az N (Nation) pedig a 14, másrészt Janet a dal felvételekor úgy érezte, ez a dal az 1990-es évek nemzeti himnusza lehet, és mikor utánanézett, mikor írta Francis Scott Key az amerikai himnuszt, megtudta, hogy 1814-ben.
Bár a rapzenében az 1980-as években gyakori motívum volt a tiltakozás a társadalmi igazságtalanságok ellen, más zenei stílusokban ez ritkán fordult elő. Alex Henderson, az AllMusic munkatársa szerint Jackson a klasszikus raphez fordult, mikor társadalmi problémákkal foglalkozott negyedik albumán. Jackson elmondta, hogy hatással voltak rá más, ilyen témákkal foglalkozó előadók, például Tracy Chapman és a U2. Édesanyját, Katherine Jacksont is ihletői közé sorolta; az albumot neki ajánlotta ezzel a szöveggel: „Sosem ismertem nálad gyönyörűbb, gondoskodóbb, szeretőbb, megértőbb és intelligensebb nőt, anya. Remélem, egy nap épp olyan leszek, mint te. Teljes szívemből szeretlek.” Egy interjúban kijelentette: „Nem vagyok naiv – tudom, hogy egy album vagy dal nem tudja megváltoztatni a világot. Én csak azt akarom, hogy a zeném és a táncom megragadja a közönség figyelmét és képes legyen addig megtartani, amíg meghallgatják a szöveget és a mondanivalót. Ez remélhetőleg arra indítja majd őket, hogy összefogjanak, hogy változtassanak a világon.”
Az album társadalmi tudatosságát főleg az első három dal mutatja: a Rhythm Nation, mely arról szól, hogy a zene segítségével az emberek összefoghatnak és jobbá tehetik a világot; a State of the World, ami éles társadalomkritika, és a The Knowledge, aminek tartalma leginkább „A tudás hatalom” szállóigével fogható össze. A harmadik dal után hallható közjátékban Janet azt kérdezi, Get the point? Good. Let’s dance, („Értve? Jó. Akkor táncoljunk”), innentől az album témája átlagosabb, tipikus, gyors tempójú szerelmes dalok következnek, a társadalomkritikát csak a Livin’ in a World They Didn’t Make című szomorkás, lassú szám képviseli, ami arról szól, hogy a gyermekek mennyit szenvednek a felnőttek alkotta kegyetlen világban. Az album vége felé a dalok gyors tempója lelassul, a fókusz egyre inkább szűkül, és Janet belső érzelmeit tárja fel; az utolsó gyors számot, a Black Catet (mely Jackson első száma, amit egyedül írt) valószínűleg volt férje ihlette, a Lonely a barátság erejéről szól, a Come Back to Me egy elhagyott szerelmes vágyakozása, a bensőséges Someday Is Tonight pedig már a következő albumot, az érzékiségre összpontosító janet.-et vetíti előre.
Felvételek Az album producerei James „Jimmy Jam” Harris III és Terry Lewis, társproducere Janet Jackson. Az A&M igazgatója, John McCain volt az executive producer. Jam és Lewis minden dal szerzői, a legtöbbnek Jacksonnal együtt (kivéve a Black Catet, melyet Janet egyedül írt), ezenkívül a legtöbb hangszeren is ők játszottak. A borítófüzet minden dal dalszövegét tartalmazza. Minden dalt a minneapolisi Flyte Tyme Records stúdióban rögztettek és a szintén minnesotai Edinában kevertek. Az album hét hónap alatt készült el.
Mint az előző albumra, a Controlra, erre az albumra is a rhythm and blues, rap, funk és szintetizátorhangzás keveredése jellemző. Ken Hughes, a Keyboard Magazine újságírója szerint bár ma már nyersnek hangzik, „az a meglepő, úttörő hangzás és produkció, amit Jimmy Jam és Terry Lewis értel Janet Jackson Rhythm Nation 1814 albumán, az Ensoniq Mirage szintetizátor korlátai kreatív kihasználásának köszönhető. A The New York Times kritikusa, Jon Pareles szerint az album dalai több rádió stílusának is megfelelnek, van köztük top 40, mainstream rock, quiet storm és adult contemporary (AC) rádióadókon játszásra alkalmas is. Hozzátette: „A 'Rhythm Nation' élvezhetősége a technikának köszönhető: a dobgépek hirtelen robbanásainak, a gazdag elektronikus hangzás és az énekhang keveredésének… A zene nagy részét szintetizátorokkal és samplerekkel hozták létre, és kísérlet sem történt a mesterséges hangzás elkendőzésére.” Ezt a zenei stílust Teddy Riley 1987-ben new jack swingnek nevezte el. The New Blue Music: Changes in Rhythm & Blues, 1950–1999 című, 2006-ban megjelent könyvében Richard J. Ripani muzikológus Rileyt a stílus legfontosabb megújítójának nevezi. Ripani azt is megjegyzi, hogy Rileyt nagy valószínűséggel befolyásolta Janet Jackson Nasty című dala. „Mivel Jackson albuma 1986-ban jelent meg és nagy sikert aratott, talán nem légbőlkapott a feltételezés, hogy valamennyi befolyása lehetett Teddy Riley new jack swing-szerzeményeire.”
A mintavételezés, rap és blueshangok észrevehetőek az album címadó dalában, a Rhythm Nationben. A dal a Sly and the Family Stone Thank You (Falettinme Be Mice Elf Agin) című dalából használ fel egy részletet a háttérloophoz. Az Escapade-et a Martha and the Vandellas 1965-ben megjelent Nowhere to Run című dala ihlette, melyet Jackson eredetileg fel akart dolgozni, mielőtt Jimmy Jam javaslatára inkább egy hasonló hangzású új dal felvétele mellett döntött. A Love Will Never Do (Without You) és a Miss You Much című Jam és Lewis-szerzemények háttérvokáljait már 1988 végén felvették, mielőtt Jackson 1989-ben felénekelte volna a dalokat. A Black Cat című dalt Jackson egyedül írta, producere Jellybean Johnson. Ez volt az albumra felvett utolsó dal. A Black Cat az album egyetlen rockdalaként eltér a Jacksontól megszokott zenei stílustól. Jackson egy drogos vagy alkoholista fiatalemberről szeretett volna dalt írni, és Jimmy Jam segítségét kérte a szöveghez, Jam pedig azt javasolta, hogy Jellybean Johnson legyen a producer, mivel ő „a szíve mélyén titokban rocker”. Johnson elismerte, hogy szereti a heavy metal gitárt, és elvállalta a dal producerségét. Johnson a már a Control albumon is zenélő David Barryt kérte meg, hogy gitározzon a Black Caten. Hogy metálosabb legyen, Rockman és Marshall erősítőket használtak a dalhoz.
Fogadtatása Az első kislemezt, a Miss You Muchot 1989 augusztusában küldték el a rádióknak. Az A&M kiadó sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy az album nagy része „társadalmi témájú”. A promóció részeként elkészült egy 30 perces videóklip („telemusical”), melyben az album négy dala – a Black Cat remixe, a Miss You Much, a The Knowledge és a Rhythm Nation – hallható; ezt az album megjelenése előtt lejátszották az MTV-n. Az eredeti ötlet az volt, hogy Janet tévéműsorban, élőben mutassa be az új dalokat, de ezt giccsesnek gondolta; ekkor javasolta a kiadó, hogy készítsenek rövidfilmet. A forgatás 1.6 millió dollárba került. Jackson Dominic Sena rendezővel, René Elizondo, Jr. klipproducerrel és Vance Lorenzini produkciótervezővel dolgozott együtt. Jackson és Sena együtt dolgozták ki a forgatókönyvet, ami két fiatal, feltörekvő zenész, TJ és Kickdrum, a történet szerint Jackson barátai történetét mondja el. Míg Jackson a barátait szórakoztatja egy raktárépületben, a két fiú a bűn útjára lép, és TJ-t meggyilkolják, mire Kickdrum Janethez siet vigaszért. A rövidfilmet gyakran hasonlítják Michael Jackson Moonwalkeréhez.
A filmet Los Angelesben forgatták; Sena 1814 projektnek nevezte, hogy titokban tudja tartani, hogy Jackson Los Angeles utcáin filmez. „A bátyja, Michael eljött egy nap” idézte fel Sena, „de csak személyes okból. Nem vett részt a forgatáson, látott pár nyers felvételt és megjegyezte, hogy tetszik neki, de nem szólt bele. Tudta, hogy ez Janet projektje.”
Jefferson Graham, a USA Today munkatársa megjegyezte: „Michael Jackson kishúga úgy áll hozzá a videóklipekhez,mint a bátyja. Mint Michaeléi, az ő tánclépései is vihart kavarnak fel a fekete-fehér klip három dalában – Miss You Much, Rhythm Nation és The Knowledge –, egyenruhára emlékeztető ruhát hord és misztikus alakként tűnik fel a fiatalok előtt.” Jon Pareles szerint „a táncmozdulatokkal a komor városi környezetben és a történettel, melyben a drogok szembeállítása az álmokkal a fő elem, a film olyan, mintha Michael Jackson Bad című klipjének folytatása lenne.” A Gender and Qualitative Methods (2003) szerint „a koreográfia önfegyelmet és katonás viselkedést idéz… a gyár mint helyszín, a fekete-fehér környezet és az ázsiai harcművészetekre utaló koreográfia hangsúlyozza az eltökéltséget.”