Kiejtés A francia nyelv betűinek kiejtése nagyrészt megegyezik a magyar betűkével, azonban sokszor nem egyes betűk, hanem betűkapcsolatok jelölnek egy hangot.
Magyartól eltérő hangok kiejtése a (á) ai, è, ê, ei (e) aim, ain, eim, ein, im, in (kivéve magánhangzó vagy n, m előtt) (orrhangú e) am, an, em, en (kivéve magánhangzó vagy n, m előtt) (orrhangú a) au, eau, ô (ó) c (nem i, y, e előtt) (k) (i, y, e előtt) (sz) ç (sz) ch (francia szavakban általában) (s) (görög és latin eredetű szavakban mindig, valamint francia szavakban mássalhangzók előtt gyakran) (k) e (többszótagú szóban szó végén) néma (magánhangzóra végződő szótagban) (ö) vagy némaNem lehet néma, ha három vagy több mássalhangzó kerülne egymás mellé a kiejtésben! (mássalhangzóra végződő szótagban) (e) -es (többszótagú szóban szó végén) néma (egyszótagú szóban szó végén) (rövid é) eu, œ, œu (magánhangzóra végződő szótagban vagy z hang előtt) (ő) (mássalhangzóra végződő szótagban) (ö nyitottabb szájjal) é (rövid é) g (nem i, y,e előtt) (g) (i, y, e előtt) (zs) gn (ny) (számos görög és latin eredetű szóban) (gn) gu (magánhangzó előtt) (g) h néma ien (kivéve magánhangzó vagy n, m előtt) (j + orrhangú e) ille (mássalhangzó után) (ij) (magánhangzó után) (j) j (zs) o (magánhangzóra végződő szótagban vagy z hang előtt) (ó) (mássalhangzóra végződő szótagban) (magyar a és o között) oi, oy (uá) oim, oin (kivéve magánhangzó vagy n, m előtt) (u + orrhangú e) om, on (kivéve magánhangzó vagy n, m előtt) (orrhangú nyílt o) ou (u) ph (f) qu (általában) (k) (néhány gyakran használt szóban) vagy kb. (ku) r (torokban képzett, „raccsoló” r) s (sz) (két magánhangzó között) (z) -tion (általában) (szj + orrhangú nyílt o) (s után) (tj + orrhangú nyílt o) u (ü) um, un (általában kivéve magánhangzó vagy n, m előtt) (orrhangú ö) délen, (orrhangú e) máshol (latin eredetű szavakban az -um végződésben) (om, nyílt o-val)
A kettőzött mássalhangzókat nem ejtjük hosszan, mint a magyarban: connaissance ’ismeret’.
A szó végi mássalhangzó általában néma. Pontosabban: Majdnem mindig néma a szó végi d, p, t, s, x, z, valamint a szó végi r az er ( – magyar é, csak rövid kiejtésű) betűkapcsolatban. Kivétel néhány gyakran használt szó, amelyekben nem néma: bus ’busz’, huit ’nyolc’, gaz ’gáz’, mer ’tenger’. Néha a szó végi b, c, g is lehet néma: blanc ’fehér’, long ’hosszú’, plomb ’ólom’. Más szó végi mássalhangzó csak nagyon ritkán néma: gentil ’kedves’, nerf ’ideg’, monsieur ’úr’.
Akkor lehet még szó a szó végi mássalhangzó kiejtéséről, ha az azt követő szó magánhangzóval, vagy nem hehezetes h-val kezdődik. Ez a jelenség a hangkötés. A hehezetes h kiejtésében szintén néma, de nem engedi a hangkötést, illetve a hangkiesést (például: la Hongrie ’Magyarország’, le héros ’a hős’). A hangkötés során a s és az x [z]-nek, a d [t]-nek ejtendő.
Kötelező a hangkötés: személyes névmás és ige között; mindenfajta névelő és főnév között; elöl álló melléknév és főnév között; a legtöbb elöljárószó és az azt követő szó között.
Tilos a hangkötés például az et ’és’ kötőszó után!
A hangkiesés egy írásban jelölt hangtörvény, melynek során a magánhangzóval vagy nem hehezetes h-val kezdődő szó előtti, e-re vagy a-ra végződő névelőből, névmásból vagy kötőszóból az utolsó betű eltűnik, és ezt hiányjel (’) jelöli (például: j’attends ’várok’, qu’est-ce qu’il fait ? ’mit csinál?’). A hangsúly mindig a mondatszakasz utolsó szótagjára esik, de gyengébb, mint a magyarban.
Főnév A főnevek neme A főnévre jellemző a nyelvtani nem, amely lehet hímnem vagy nőnem, de általában ez nem tűnik ki maga a főnév alakjából, hanem a vele egyeztetett szavakéból. Személyt jelölő főnévnek lehet egyazon alakja nemtől függetlenül, tehát csak a vele egyeztetett szó jelzi a személy nemét, pl.: un/une adversaire ’ellenfél’, un/une artiste ’művész’, un/une enfant ’gyerek’, le/la journaliste ’az újságíró’, un/une touriste ’a turista’ stb. Ezen utóbbiak esetén az általános fogalom kifejezéséhez a hímnemű névelőt használjuk, pl.: Je cherche un journaliste qui saurait quelque chose à ce sujet ’Keresek egy újságírót, aki tud erről valamit’.
Végződése alapján csak ritkán dönthető el egy főnévről, hogy milyen nemű. Bizonyos képzők (néhány kivételtől eltekintve) meghatározzák a főnév nemét, a kivételeket pedig főként az egy szótagból álló (ahol a végződés nem a képzőből származik), illetve az élőlényt jelölő főnevek között találhatjuk.
Hímnemű képzők: -ment (egyetlen kivétel: une jument ’kanca’); -age (hat kivétel: une page ’oldal’, une plage ’part, sáv’, une image ’kép’, une cage ’ketrec’, une nage ’úszás’, une rage ’harag, veszettség’); -isme (kivétel nélkül)
Nőnemű képzők: -tion (két kivétel: un bastion ’bástya’, un cation ’kation’); -sion (kivétel nélkül)
Bizonyos főnevek esetén a névelő jelentésmegkülönböztető szereppel bír, ezek közül a leggyakoribbak:
Hímnemű Nőneműun finaleFinal alakban is. finálé une finale döntő (sporteseményen)un livre könyv une livre font (súlymérték)un mi-temps részmunkaidő une mi-temps félidőun moule minta, öntőforma une moule kagylóun platine platina une platine lemezjátszóun poêle kályha une poêle serpenyőun poste hely, poszt une poste postaun solde egyenleg une sold'e || zsold |- |un somme || álom || une somme || összeg |- |un tour || kör, túra || une tour || torony |- |un vase || váza || une vase|| iszap |} </center>
Főnevek többes száma A legtöbb főnév többes számba tehető. Ennek jele általában a főnévvégi -s betű, mely kiejtésben néma (kivétel ha hangkötéssel kapcsolódik az őt követő szóhoz, ekkor [z]-nek ejtjük).
A szabálytól való eltérések: Az egyes számban s, x vagy z betűre végződő szavak többes száma megegyezik az egyes szám alakjával. Általában az -al végű főnevek az -aux többes számú végződést kapják (néhány kivétel: un bal / des bals ’bál(ok)’, un carnaval / des carnavals ’karnevál(ok)’, un festival / des festivals ’fesztivál(ok)’). Az -eau-ra, az -au-ra és a legtöbb -eu-re végződő főnév -s helyett -x végződést kap.
Az angolhoz hasonlóan a páros testrészeket és a hozzájuk kapcsolódó ruhadarabokat többes számban használjuk, ha általánosságban beszélünk a fogalomról, pl.: Elle a de longues jambes ’Hosszú lábai vannak’ vagy Je lui ai acheté de nouvelles chaussures ’Vettem neki új cipőt’.
Tulajdonnevek A kettős keresztnevek esetén általában az első mutatja, hogy hím- vagy nőnemű illetőről van-e szó (pl. Jean-Marie – hímnemű, Marie-Françoise – nőnemű), de nem mindig. Van például Marie-Joseph, Marie-Charles stb. keresztnevű férfi is.
A városneveket általában nem használják névelővel, hacsak nincs jelzőjük (pl. le Paris de mes rêves ’az álmaim Párizsa’, le vieux Marseille ’a régi Marseille’), de bizonyos városnevek önmagukban is rendelkeznek névelővel (pl. Le Mans, Le Havre, La Rochelle, Le Caire ’Kairó’). Ezeket minden esetben ki kell tenni a városnév elé, a de és az à elöljárószavakkal a le pedig egybeolvad (pl. Ce train vient du Mans ’Ez a vonat Le Mans-ból jön’, Je vais au Caire ’Kairóba megyek’).
Az ország-, a kontinens- és a régióneveket névelővel használják (kivétel Israël ’Izrael’). A legtöbb ország neve (akárcsak az öt kontinensé) nőnemű, és e-re végződik (pl. la France ’Franciaország’, la Hongrie ’Magyarország’, l’Asie ’Ázsia’), de vannak hímnemű országnevek is, melyek között néhány -e-re végződik: le Danemark ’Dánia’, le Chili ’Chile’, le Japon ’Japán, le Portugal ’Portugália’, le Cambodge ’Kambodzsa’, le Zimbabwe ’Zimbabwe’, le Mexique ’Mexikó’. Az Amerikai Egyesült Államok és Hollandia francia nevét többes számú névelővel használjuk [les États-Unis (ejtsd [lezetazyni] – megközelítően „lézétázüni”) és les Pays-Bas (ejtsd [lepɛiba] „lépeibá”)].
A magyar ’-ba/-be’ és ’-ban/-ben’ ragok megfelelője a nőnemű ország- és régiónevekkel az en elöljáró, névelő nélkül: en Pologne ’Lengyelországba(n)’, en Transylvanie ’Erdélybe(n)’. Ugyanaz vonatkozik a magánhazóval kezdődő hímnemű országnevekre is: en Iran ’Iránba(n)’. Ebben a funkcióban a többi hímnemű és egyesszámú országnév az à elöljárót kapja, amely egybeolvad a le névelővel: au Japon ’Japánba(n)’. A többes számú országnevek elé is ugyanaz az elöljáró kerül, a les névelővel egybeolvadva: aux États-Unis ’az Egyesült Államokba(n)’.
Melléknevek A melléknevek általában a jelzett szó után állnak (kivételeket lásd lejjebb), és őket nemben és számban mindig egyeztetjük a jelzett szóval. Kivétel ez alól néhány archaizálódott forma, összetett szavakban, pl. une grand-mère ’nagymama’, ce n’est pas grand-chose ’(ez) nem nagy dolog/ügy’.
Melléknevek nőnemű alakja A nőnemű alak képzése általában a valamikor kiejtett, de a mai franciában néma -e toldalék hozzáadásával történik. A beszédben tulajdonképpen az -e előtt álló mássalhangzó (ha van ilyen) némáról kiejtetté válása, és esetleg más hangváltozások jelzik a nőnemet. A képzés különböző helyesírási változásokkal is járhat. Az alábbiakban bemutatjuk a gyakoribb képzési jelenségeket.
Amennyiben a melléknév hímnemű alakja e-re végződik, akkor a két nem alakja megegyezik (pl. sensible ’érzékeny’).
Az -e hozzáadása nem változtat a kiejtésen a következő esetekben: A melléknév hímnemű alakja más magánhangzóra végződik, mint e: poli → polie ’udvarias’; A melléknév hímnemű alakja -l-re végződik: Írásban az l egyszerű marad az -al végződésben: original → originale ’eredeti’. Írásban az l-t megkettőzik (de a kiejtésben nem lesz hosszú) az -el végződésben és a nul szóban: naturel → naturelle ’természetes’, nul → nulle ’semmis, értéktelen’.
Az -e hozzáadása kiejtetté teszi a hímnemű alak szó végi mássalhangzóját, más hangváltozás nélkül. Ez esetben: Olykor a mássalhangzó egyszerűen írandó: plat → plate ’lapos’. Máskor a mássalhangzót megkettőzik írásban: bas → basse ’alacsony’, muet → muette ’néma’. Egyes -et-re végződő melléknevek t-jét nem kettőzik meg, hanem az e accent grave-ot kap: complet → complète ’teljes’. Egyes esetekben a hímnemű melléknév szó végi mássalganzójának az írott alakja nem felel meg a nőnemű alakban kiejtett mássalganzóéval, de ez csupán helyesírási jelenség. Ide tartozik az összes -eux-re végződő melléknév (pl. dangereux → dangereuse ’veszélyes’), valamint a faux → fausse ’hamis’, doux → douce ’édes’ melléknevek.
Az -e hozzáadása kiejtetté teszi a hímnemű alak szó végi mássalhangzóját, és más hangváltozás is jelen van: A nazális magánhangzóra végződő melléknevek esetében a magánhangzó orális lesz, az írott n-t pedig [n]-nek ejtik, és a legtöbb esetben megduplázódik írásban: ancien → ancienne ’régi’, bon → bonne ’jó’. Az -er végződés esetén az r-t kiejtik, és az e zárt [e]-ről nyílt [ɛ]-re vált: premier → première ’első’.
Hangzásban rendhagyó esetek: Az -f végződés -ve-re vált (a kiejtésben [f] → [v]): actif → active ’aktív’; gentil → gentille (néma l → [j]-nek ejtett lle); sec → sèche [sɛk] → [sɛʃ] ([ʃ] – magyar írott s) ’száraz’; blanc → blanche (néma c → [ʃ]) ’fehér’; favori → favorite ’kedvenc’.
Háromalakú melléknevek Néhány gyakran használt melléknévnek két hímnemű alakja van. A magánhangzóra végződő alak akkor használatos, ha a melléknévhez nem kötődik szó, például ha névszói állítmányban vesz részt (il fait beau ’szép idő van’), vagy ha jelzőként mássalhangzóval kezdődő főnév előtt áll: un beau château ’szép kastély’. A mássalhangzóra végződő alak magánhangzóval kezdődő főnév elé kerül: un bel enfant ’szép (fiú)gyermek’.
A háromalakú melléknevek a következők:
Hímnem egyes szám Nőnem egyes szám Hímnem többes szám Nőnem többes szám Jelentésbeau bel belle beaux belles szépfou fol folle fous folles bolondmou mol molle mous molles puhanouveau nouvel nouvelle nouveaux nouvelles újvieux vieil vieille vieux vieilles öreg
Melléknevek többes száma