thumb|right|260px|Edwin Booth amerikai színész Hamlet szerepében, 1870 körül A Hamlet, dán királyfi (eredeti cím: The Tragicall Historie of Hamlet, Prince of Denmarke) William Shakespeare egyik legismertebb tragédiája. Ez a dráma az európai kultúra alapművei közé tartozik, könyvtárnyi irodalma, szinte számbavehetetlen feldolgozása van, és a legtöbbet idézett művek egyike.
A Hamlet forrásai thumb|jobbra|Saxo Grammaticus Gesta Danorum faximiléje, ami tartalmazza Amleth legendáját A 13. századi Saxo Grammaticus által írt Vita Amlethi (a latin nyelven írott Gesta Danorum része) Shakespeare korában meglehetős ismertségnek örvendett. Az ő verziója számos olyan elemet tartalmaz, amely a Hamletben is felbukkan: az őrültség tettetése, a sietős házasság a trónbitorlóhoz, a rejtőzködő kém megölése stb. Ugyanakkor nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy Shakespeare felhasználta volna Saxo művét, annak ellenére, hogy 16. század végén latin változata széles körben elérhető volt. Saxo munkáját Francois de Belleforest franciára fordította (Histoires tragiques, 1570), jelentősen kibővítve azt, és bevezetve a hős melankóliáját mint motívumot. Shakespeare fő forrásának ma azt az elveszett művet tartják, aminek címe Ős-Hamlet volt. Feltehetően Thomas Kyd vagy maga Shakespeare írta, a bemutatója 1589-ben lehetett. Shakespeare színtársulata, a Lord Chamberlain's Men adhatta elő a darab egy változatát, amelyet Shakespeare átdolgozott. Miután az Ős-Hamlet eredeti szövege elveszett, minden vele kapcsolatos kérdés spekuláció marad. Gyakran emlegetik Thomas Kyd Spanyol tragédia (1582-1592 között) című véres bosszúdrámáját is, amely hatott Shakespeare-re. Az őrültség, a bosszú motívuma mindenképpen közös, de az is lehet, hogy mind Kyd, mind Shakespeare bőven merített a kor sikerdarabjainak közhelyeiből.
Keletkezésének ideje
A Hamlet datálása mai napig tudományos viták tárgya, ugyanakkor néhány adat segíti behatárolni a keletkezés idejét.
A legkésőbbi időpontot jól meghatározza a tény, hogy 1602. július 26-án jegyezték be a Stationers Company, a nyomdászok céhének könyveibe. Azzal a megjegyzéssel vették fel a nyilvántartásba, hogy "mostanában Lord Chamberleyne színtársulata adja elő". Shakespeare kortársának egyik széljegyzeteA vitatott részletet lásd: Gabriel Harvey's Marginalia, G. C. Moore Smith, 1913, p. 232-233, vagy: https://web.archive.org/20080104090950/mrshakespeare.typepad.com/mrshakespeare/2007/12/gabriel-harvey.html arra utal, hogy a darab Essex Earljének halála (1601) előtt íródott, bár ennek az adatnak a megbízhatóságát többen vitatják.
A legkorábbi időpont meghatározásában segítenek a Hamlet szövegében található gyakori utalások az 1599-ben keletkezett Julius Caesar című darabra, tehát a Hamlet valószínűleg ezután íródott. Ezt támogatja az a tény is, hogy Francis MeresFrancis Meres: Palladis tamia, Wits Treasury (1598, valószínűleg október) 12 Shakespeare-darabot sorol fel 1598-ban, ám a Hamlet nincs köztük, de – ismerve a mű korabeli népszerűségét – fölöttébb valószínűtlen, hogy Meres megfeledkezett volna Hamletről, ezért feltételezhetően a Hamlet 1598 októbere után keletkezett.
Ezek alapján a kutatók a Hamlet írását 1599 és 1601 közé teszik.
Szövegkiadások thumb|150px|A Hamlet, dán királyfi 1605-ös kiadása
A Hamlet három legkorábbi kiadása komoly eltéréseket mutat, gyakorlatilag lehetetlenné téve egy „végleges” szövegváltozat kiadását. Az első kvartó-kiadást (Q1), amelyet egyszerűen csak „rossz kvartónak” neveznek, 1603-ban publikálta Nicholas Ling és John Trundel könyvkereskedő, a nyomtatást Valentine Simmes végezte. Mint közismert, a kvartó kiadások meglehetősen megbízhatatlan források alapján készültek, súgópéldányokat, húzott, színpadi verziókat használtak, de jó memóriájú főszereplők is lediktálhatták az egész darabot. Egyesek szerint az első kvartót emlékezetből diktálta egy színész (aki valószínűleg Marcellust alakította), mások szerint kifejezetten utazó társulatok számára készült „vágott” verzió volt. „Rossz” jelzője ellenére tartalmaz olyan jelenetet, amelyet a későbbi kiadások nem, valamint számos olyan színpadi utasítás maradt fenn benne, amely a későbbi változatokból hiányzik. A második kvartót (Q2), azaz a második kiadást 1604-ben publikálta Nicholas Ling, a nyomtatási munkát James Roberts végezte. Ennek szövege mintegy kétszerese az első kvartónak, ez a leghosszabb korai verzió. A jelenlegi álláspont szerint egy eredeti, kéziratos, "nyers" szövegváltozaton alapulhat. Ez magyarázhatja hosszát: míg a Q1 előadható hosszú darabot tartalmaz, addig a teljes Q2 előadása legalább négy órát venne igénybe. Az első fólió kiadás (F1), az első Shakespeare Összegyűjtött munkáinak részeként jelent meg 1623-ban. Ez az igényes, a lehető legjobb forrásokat felhasználó összkiadás tartalmaz 85 olyan sort, amit a Q2 nem (ezeket a részeket valószínűleg azért hagyták ki, hogy ne sértsék meg I. Jakab angol király feleségét, a dán származású Annát), de összességében rövidebb, mint a második kvartó.
A későbbiekben kiadott kvartókat és fóliókat (úgymint John Smethwick Q3, Q4, és Q5 kiadásait, 1611–37) ebből az előbb felsorolt három korai kiadásból származtatják le.
A 18. századi szövegkiadások szerkesztői (Nicholas Rowe, 1709, Lewis Theobald, 1733) igyekeztek rekonstruálni az „igazi” Hamlet-szöveget. Bár Theobald szövege hosszú időn keresztül sztenderdnek számított, és mai szövegkiadások alapjául is szolgál, újabb kiadások lemondtak az ideális verzió kereséséről: „Az eredeti Hamlet elérhetetlen vágyálom: a darabnak szövegei vannak, de nincs szövege.”Hattaway, Michael. 1982. Elizabethan Popular Theatre: Plays in Performance. Theatre Production ser. London and Boston: Routledge and Kegan Paul. . A 2006-os Arden Shakespeare-szövegkiadás külön kötetekben adta ki a három alapkiadást, mintegy az előző idézet szellemében.
Szereplők
Claudius, Dánia királya Gertrud, dán királyné, Hamlet anyja Hamlet, az előbbi király fia, a mostaninak unokaöccse Ophelia, Polonius leánya Polonius, főkamarás Laertes, Polonius fia Horatio, Hamlet barátja Rosencrantz, udvarfi Guildenstern, udvarfi Fortinbras, norvég királyfi Osrick, udvaronc Voltimand, udvarfi Cornelius, udvarfi Marcellus, tiszt Bernardo, tiszt Francisco, katona Sírásók, (az eredetiben: bohócok) A Szellem, Hamlet atyja szelleme
Cselekmény A Hamlet címszereplője Hamlet dán királyfi, a nemrég elhunyt Hamlet király fia. Hamlet király halála után a király testvéröccse, Claudius sietve feleségül veszi Hamlet király özvegyét (Hamlet királyfi anyját), Gertrudot. A darab hátterében Dánia Norvégiával folytatott ellenségeskedése áll: Dániához közeleg a norvég Fortinbras herceg vezette megszálló sereg.
I. felvonás A színmű egy hideg éjszakán kezdődik, Helsingőrben. Franciscót társa, Bernardo váltja fel az őrségben. Egy harmadik őr, Marcellus Horatióval, Hamlet dán királyfi legjobb barátjával érkezik. Az őrök igyekeznek meggyőzni Horatiót, hogy Hamlet király szellemét látták, amikor a szellem ismét megjelenik. Claudius és Gertrud államügyekkel vannak elfoglalva: igyekeznek elhárítani Fortinbras, a norvég királyfi által vezetett inváziót. Miután Hamlet Horatiótól hall a szellem megjelenéséről, elhatározza, hogy megnézi a szellemet saját szemével. Polonius a király főtanácsadója. Fia, Laertes Franciaországba indul vissza, lányának, Opheliának Hamlet udvarol. Sem Polonius, sem Laertes nem hiszi, hogy Hamlet szándékai komolyak, és mindketten figyelmeztetik is erre Opheliát. Azon az éjszakán a Szellem megjelenik Hamletnek. Elárulja Hamletnek, hogy ő az atyja szelleme, és hogy Claudius mérgezte meg Hamlet királyt. A Szellem azt követeli, hogy Hamlet bosszulja meg őt, Hamlet beleegyezik, s barátaival titoktartást esküdtet.
II. felvonás Nem sokkal ezután Opheliát megijeszti Hamlet különös viselkedése, rögvest jelenti apjának, hogy Hamlet berontott a szobájába, de nem szólt semmit. Mivel aggasztja Claudiust és Gertrudot, hogy Hamlet hosszan gyászolja atyját és egyre zavartabban viselkedik, két diáktársát, Rosencrantzot és Guildensternt kérik meg, hogy derítsék fel megváltozott viselkedésének az okát. Polonius úgy véli, hogy a “szerelmi extázis” felelős Hamlet őrült viselkedéséért, és tájékoztatja Claudiust és Gertrudot. Rosencrantz és Guildenstern meglátogatják Hamletet. Hamlet eleinte örül barátainak, de gyorsan rájön, hogy kémkedni küldték őket. Hamlet még mindig nem biztos abban, hogy a Szellem igazat mondott, de egy színtársulat érkezése Helsingőrbe megoldással kecsegteti. Egy olyan darabot állít színpadra, amelyben eljátsszák apja meggyilkolását, és Claudius reakciója alapján dönti el, bűnös-e vagy sem.
III. felvonás Claudius és Polonius ráveszik Opheliát, hogy kémkedjen Hamlet után. Amikor Hamlet rájön, hogy mit csinál Ophelia, dühében azt javasolja neki, hogy vonuljon kolostorba. Az egész udvar megjelenik az előadáson, Hamlet folyamatosan kommentálja az eseményeket. Amikor a gyilkossági jelenetet bemutatják, Claudius hirtelen feláll és elhagyja a termet, amit Hamlet nagybátyja bűnösségének bizonyítékának tekint. Gertrud a szobájába hívatja Hamletet, hogy magyarázatot követeljen tőle. Útban hozzá Hamlet meglátja az imádkozó Claudiust, de nem öli meg, mert attól tart, hogy így a mennyországba jutna. Polonius a függöny mögé rejtőzik. A hálószobában veszekedés tör ki Hamlet és Gertrud között. A függöny mögé rejtőző Poloniust leszúrja Hamlet, abban a hitben, hogy Claudiust öli meg. Megjelenik a Szellem, aki figyelmezteti Hamletet, hogy bánjon kíméletesen anyjával, de ölje meg Claudiust mielőbb. Mivel Gertrud nem látja, kivel beszél Hamlet, ezt Hamlet őrültségének újabb bizonyítékának tekinti.
IV. felvonás Hamlet elrejti Polonius holttestét. Claudius, immár az életét féltve, száműzi Hamletet Angliába, és utasítást ad a meggyilkolására. Ophelia beleőrül apja elvesztésébe, és gyermeteg dalokat énekelve bóklászik Helsingőrben. Bátyja, Laertes visszatér Franciaországból, és atyja halála és húga őrültsége miatt harag gyúl szívében. Claudius meggyőzi Laertest, hogy mindenért egyedül Hamlet felelős. Hírek érkeznek, hogy Hamlet nem halt meg, sőt, visszatért Dániába. Claudius ravasz tervet eszel ki. Azt javasolja, hogy Laertes hívja ki párbajra Hamletet, amelynek során Laertes mérgezett tőrrel küzdene. Titokban azt is tervezi, hogy mérgezett bort is készenlétben tart, ha a párbaj nem jól végződne. Gertrud megjelenik, hogy bejelentse, Ophelia vízbe fulladt.
V. felvonás A két sírásó megtárgyalja Ophelia öngyilkosságát, miközben a sírt ássák. Hamlet megérkezik Horatioval és szóba elegyedik az egyik sírásóval, aki kiássa neki Yorick, a néhai udvaribolond koponyáját. Ophelia temetői menete közeleg, az élen Laertesszel. Hamlet kijelenti, hogy mindig is szerette Opheliát, majd összeverekszik Laertesszel, de szétválasztják őket. Helsingőrben Hamlet megvallja Horationak, hogyan menekült meg, és hogy Rosencrantz és Guildenstern halott. Osric, egy udvaronc szakítja félbe: felszólítja, hogy jöjjön megvívni Laertesszel. Miközben Fortinbras seregei körbezárják a várat, a párbaj elkezdődik. Laertes megsebesíti Hamletet mérgezett tőrével, de összecserélik a tőrjeiket és Hamlet is megsebzi Laertest a mérgezett karddal. Gertrud megissza a mérgezett bort és meghal. Utolsó perceiben Laertes megbékél Hamlettel és feltárja Claudius gyilkos tervét. Hamlet, élete utolsó percében megöli Claudiust, és Fortinbrast nevezi meg örökösének. Amikor Fortinbras megérkezik, Horatio elmeséli a történteket, és megparancsolja, hogy méltósággal temessék el Hamlet holttestét.
Elemzések és kritikák Vallásosság