A zsidók története a történelmi Izrael területén több mint éves múltra tekint vissza. Az ókori történetükről szóló hagyományos beszámolók a héber Bibliában (Ószövetség) olvashatók. A nép története régészeti adatokkal bizonyítva nagyjából a Kr. e. 9. századig ismert, az ennél korábbi bibliai elbeszélések történelmi megbízhatóságát a történészek megkérdőjelezik, sőt többnyire elvetik.
Az ószövetségi történetek bizonyos részeit régészeti anyagok is alátámasztják,D. E. Harding: A világ vallásai, Filosz, 2008 de a modern régészet nagyrészt elvetette a Biblia narratíváját az ősatyák (pártiárkák) és Mózes történetével, a nép Egyiptomból való kivonulásáról és a kánaáni honfoglalásáról szóló bibliai beszámolóját, a legelső királyok uralkodásának elbeszélésével együtt.Grabbe, Lester. The Dawn of Israel: A History of Canaan in the Second Millennium BCE. 2023. T&T Clark. p. 255-259. "It is essentially a folktale about an Eastern potentate – it is royal legend or Königsnovelle."Faust, Avraham; Farber, Zev I. (2025). The Bible's First Kings: Uncovering the Story of Saul, David, and Solomon. Cambridge University Press. Dever, William G. (2021). "Solomon, Scripture, and Science: The Rise of the Judahite State in the 10th Century BCE". Jerusalem Journal of Archaeology. 1: 102–125. doi:10.52486/01.00001.4. ISSN 2788-8819.
Ez a szócikk a zsidóság történetét tekinti át a történelmi Izrael (azaz későbbi nevén Palesztina) területén.
Őstörténet A zsidók őseinek megjelenése Izrael területén a Biblia elbeszélése és a régészeti anyagok alapján a Kr. e. 2. évezred első felére tehető.Rendsberg, Gary (2008). "Israel without the Bible". In Frederick E. Greenspahn. The Hebrew Bible: New Insights and Scholarship. NYU Press, pp. 3–5 A bibliai történet szerint Ábrahám ősatya családjával és félnomád törzsek egy csoportjával kijött a mezopotámiai Urból, majd Harránból, és hazát keresett azon a földön, amelyet Isten (JHVH) mutatott neki a következőképp: „És mondá az Örökkévaló Ábrámnak: Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok. És teszlek téged nagy néppé és megáldalak, s naggyá teszem nevedet; és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged átkozókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”Teljes kétnyelvű (héber-magyar) Biblia 2 kötetben - I. Mózes első könyve 12,1-3 (Makkabi Kiadói Kft., Budapest, 1994)
Ezek a nomád vándorok azonban nem hagytak maguk után vándorlásaikról tárgyi történelmi emléket, mely nem is szokatlan egy vándorló patriarchális kiscsoportnál.
A vallásuk kezdetben egy többistenhívő vallás volt és fokozatosan fejlődött monoteizmussá, amelynek központjában Jahve állt.
A bibliai Izrael az ókorban Az ókori Izrael történetéről a szó tulajdonképpeni értelmében csak a Kr. e. 13. századtól lehet beszélni. Az Izrael név először Merneptah egyiptomi fáraó híres sztéléjén jelent meg a Kr. e. 13. század végén. A régészeti leletek és korabeli írásos emlékek alapján ez időtől Palesztinában egy letelepedett népet találunk, amelyet többek között hébereknek hívtak.
A letelepedett héberek a Biblia alapján tizenkét törzs szövetségének szervezetében éltek, amelyek a következők voltak: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, Dán, Naftáli, Zebulon, Gád, Ásér, József (Manassze és Efraim), Benjámin. bélyegkép|240px|A 12 izraelita törzs letelepedésének elhelyezkedése, Józsué könyve alapján (mielőtt Dán törzse északra került)
Exodus és a honfoglalás kora A bibliai elbeszéléseket, az Exodust és Kánaán zsidó katonai meghódításának elméletét a mai történészek elvetik.
Bírák kora
A törzsi társadalom a Biblia elbeszélése szerint a bírák kora (Kr. e. 13. század – Kr. e. 1023) végén átalakult hadi-királysággá. A Kréta irányából érkező, új hazát kereső filiszteusok (a későbbiekben róluk nevezik el a rómaiak Judea provinciát Palesztinának – filisztea) a Kr. e. 13. század vége körül szintén Palesztinában telepedtek le. A két nép folyamatos háborúskodásban állt. A veszély hatására Kr. e. 1023-ban Saul király megválasztásával a zsidó törzsszövetséget erősebb vezetés alá vonták.
Az egységes királyság thumb|240px|Izrael Kiterjedése Dávid király korában bélyegkép|240px|Dávid király birodalma a Közel-Keleten bélyegkép|240px|A Salamon király által építtetett első templom képe a Biblia leírása alapján A Biblia alapján egységes Izraeli Királyság első uralkodója, Saul volt. Ő nem építette ki az állami élet intézményeit, a törzsszövetség szokásai megmaradtak, csak állandó hadsereg alakult ki. Saul kb. Kr. e. 1025-1005 között uralkodott, majd Dávid került az ország élére, aki kb. Kr. e. 1005-970 között uralkodott.
Saul trónörököse fia, Esbaál volt, de a trónöröklés elve nem volt kötelező, így Dávid Júdea királya lett Hebronban. Esbaál egy ideig még a többi törzs fölött uralkodott, de mindössze két évig, mert cselekvésre képtelen és gyenge uralkodó volt. Két tisztje meggyilkolta, és Dávid lett egész Izrael királya. A filiszteusok nemsokára megtámadták, ám Dávid seregétől vereséget szenvedtek.
Dávid az új fővárosba, Jeruzsálembe költözött (és a Frigyládát is ide hozatta át Hebronból), ahol később Arauna jebuzeus származású személytől vásárolt a Moria-hegy tetején egy sík területet. Itt emelt később fia, Salamon templomot az Úr tiszteletére. Dávid elérte célját, és Jeruzsálemet a birodalom politikai központjává tette. Uralkodása alatt Palesztina további városállamainak meghódításával megnövelte Izrael területét, amely ekkor már nem a törzsszövetséget – amelynek tagjai Palesztina térségének egy részét elfoglalták –, hanem a földrajzi egységet jelentette.
Dávidot fia Salamon követte a trónon, aki kb. Kr. e. 970-931-ig uralkodott. Ő szintén Moria hegyét választotta, és felépítette a zsidóság legfontosabb helyét, a jeruzsálemi Első Templomot, amelyben elhelyezte a Hebronból idehozott Frigyládát, Isten és Izrael népe szövetségének szent szimbólumát; és amely Jeruzsálemet a Jahve-kultusz központjává emelte. A templomot Kr. e. 586-ban a behatoló babiloniak lerombolták, de később a zsidók újjáépítették.
Dávidhoz és Salamonhoz kötik legtöbbször Izrael utolsó nagy politikai, szellemi és vallási virágzását. Rájuk hivatkoznak a későbbi korok prófétái és az egyesítési törekvések képviselői. A Bibliában leírt tetteiket és körülményeiket eddig még nem sikerült kétségtelen bizonyítékokkal alátámasztani. Konkrét utalást csak „Dávid házára” találtak, az 1993-ban talált évszázadokkal későbbi, ún. Tel Dán-sztélén ("és öltem meg {Achaz}jáhut, {Jeho}rámot, Dávid házának királyát"), amely Hazáelnek, Arám-Damaszkusz urának sikerét örökíti meg az izraeli Omri-dinasztia fölött. Ezenkívül a Kr. e. 9. századi moábi király, Mésa utal sztéléjén „Dávid házára”.
A történészek és kutatók az 1980-as évek óta megkérdőjelezik a kiterjedt egységes királyságot,Brad E. Kelle, "The Early Monarchy and the Stories of Saul, David, and Solomon" , Susan Niditch (szerk.), The Wiley Blackwell Companion to Ancient Israel , Malden, Oxford and Chichester, Wiley Blackwell,2016 ( ) , p. 177-196 azóta nagyrészt irodalmi fikciónak tekintik a dávidi-salamoni birodalom létezését. Azokat a bibliai régészeket, akik továbbra is hisznek benne, „bibliai maximalistáknak” nevezik.
A régészeti eredmények szerint az a kultúra, amely később Izrael és Júda királyságává fejlődött, a késő bronzkori kánaáni városállami kultúrából alakult ki, a szomszédos edomi, filiszteus, moábi államokkal nagyjából egy időben és körülmények között.Elizabeth Bloch-Smith and Beth Alpert Nakhai, "A Landscape Comes to Life: The Iron Age I", Near Eastern Archeology, Vol. 62, No. 2 (June 1999), pp. 62–92 A valaha talált legrégebbi héber szöveget Bét Semes közelében, az ún. Elah-erődben (Khirbet Qeiyafa) fedezték fel, amelyről egyesek úgy vélik, hogy Dávid király erődítménye volt, és amely Kr. e. 1050 és 970 közé tehető.Yosef Garfinkel and Saar Ganor, Khirbet Qeiyafa: Sha'arayim Archived 4 October 2011 at the Wayback Machine, The Journal of Hebrew Scriptures, Volume 8, Article 22. ISSN 1203-1542.
Izrael és Júda királyságai thumb|240px|Az Izraeli Királyság (kékkel) és a Júdai Királyság (sárgával) a Kr. e. 9. században A Biblia szerint Salamon halála után a királyság kettészakadt, helyén két jelentéktelenebb, egymással versengő testvérállam alakult ki: Északon az Izraeli Királyság , délen a Júdai Királyság Jeruzsálem fővárossal. Ez, sőt a kétfelé szakadt ország egymás elleni háborúi tovább gyengítették mindkettőt. Hosszú hanyatlás után Kr. e. 722-ben Izrael királyságát elfoglalták az asszírok és az ottani maradék népet elhurcolták. Júdea később babiloni uralom alá került (Kr. e. 597), a világi és vallási vezetőket száműzték Babilonba (Babiloni fogság), ekkor rombolták le a Salamon által emelt első Jeruzsálemi Templomot.
A régészet tanúsága szerint azonban csak ekkor kezdtek a közel-keleti történelem jelentős szereplőivé válni. A bibliai királylistákat pontosságuk és a keresztbedatálások miatt nincs okunk kétségbe vonni, ám Omri háza az első, amelynek létére és – nem jelentéktelen – tevékenységére konkrét, nem bibliai bizonyítékok is vannak: több északi város, Szamária, Jiszreel, Megiddó, Hacor komoly tudást igénylő kiépítése (a hegybe teraszt vágtak, anyagával a környező lejtőt feltöltötték a kívánt alakúra, majd azt fallal és erődített kapukkal vették körül, a falakon belül nagy középületeket emeltek), Omri nevének említése a Tel Dan-i sztélén, illetve Akháb nevének és hadi erejének felsorolása III. Sulmánu-asarídu asszír uralkodó feliratán (ebből az is kiderül, hogy Akháb a Kr. e. 853-ban lezajlott karkari csatában az asszírellenes szövetség legerősebb tagja volt, Júdeáról és erejéről viszont említés sem esik). Szintén Omri házához kötődik az 1964-ben talált pecsét, amelyen YZBL (Jezabel) királynő nevének mássalhangzói álltak.ld. Élet és tudomány, 2007/46, 1466.
II. Jeroboám király az első uralkodó, akinek a pecsétgyűrűjét is sikerült megtalálni. Az Omri-dinasztia bukása után Arám-Damaszkusz jelentős részeit szállta meg, egy évszázaddal később pedig Szamária városa kivételével asszír uralom alá került.
Az asszír megszállás elől menekülők egyik célpontja Júdea királysága volt. Hirtelen minden oldalról asszír vazallusok vették körül őket. Jeruzsálem területe és lakossága is hirtelen a tíz-tizenötszörösére nőtt (korábban Júdea gyéren lakott felvidék volt, a becsült népességadatok szerint egytizede volt Izraelnek, és nem voltak az északi királyságéihoz fogható regionális központok). Az államapparátus ekkor alakult ki teljesen (a Kr. e. 8. század végéig nem találni sem épületfeliratokat, sem pecséteket, sem mérősúlyokat). Júda egyetlen emberöltő alatt néhány tízezer fős térségből lakosú, erős ország lett.
Egyes kutatók ekkorra teszik a monoteista kultúra kialakulását is az addigi vidéki kultuszokkal szemben. Mindenesetre tény, hogy a Kr.e. 8. században hirtelen eltűnnek a sertéscsont-maradványok az egész felföldről, ami a sertésfogyasztás tilalmának hirtelen elterjedésére utal.
Uralkodók a babiloni fogságig: