Megyericsei János (Megyericse, 1470? – 1517) magyarországi latin nyelvű költő, epigráfus.
Élete Janus Pannonius és Garázda Péter mellett a humanista költőtriász tagjaként vált ismertté. Vitéz János, illetve Janus Pannonius rokona volt, ami sokat lendített pályáján. A kolozsi kanonoki és főesperesi tisztségeket is betöltötte, de javadalmai Gyulafehérvárott is voltak.
Elsőként gyűjtötte a római feliratokat Erdélyben. Ő azonosította az ókori Sarmisegethuza helyét. Epigráfiai gyűjteménye megmaradt, és később Theodor Mommsen epigráfiai alapművébe is bekerült.
Művei Költői hagyatéka elveszett, de gyulafehérvári sírjának verses felirata fennmaradt, amely alighanem saját szerzeménye. Magyarra Tóth István fordította.
Források
Annalecta novaed. Eugenius Ábel, Stephanus Hegedűs, Budapest, MTA, 1903, 295–296. Tóth István: Phoebus forrása, Nagyvárad, Literator, 1996, 32–33. Barabás Miklós: Megyericsei János kolozsi főesperes; Stief J. és Társa Könyvsajtója, Kolozsvár, 1907
Kategória:Magyar költők Kategória:Latin nyelven alkotó költők, írók Kategória:Reneszánsz költők, írók Kategória:16. századi magyarok Kategória:1517-ben elhunyt személyek