Az asztma (görögül ἅσθμα, ásthma, „zihálás") a légutak egyik gyakori krónikus gyulladásos betegsége, amelynek jellemzői a változékony és ismétlődő tünetek, a légutak reverzibilis elzáródása, és a hörgőgörcs. Gyakori tünetei közé tartozik a zihálás, a köhögés, a mellkasi szorító érzés, és a légszomj.
Az asztma kialakulását vélhetőleg genetikai és környezeti tényezők kombinációja okozza. A diagnózist a tünetek jellege, a huzamosabb kezelésre való reagálás, és a spirometria alapján állítják fel. Klinikai osztályozása a tünetek gyakorisága, az erőltetett kilégzési másodperctérfogat (FEV1), és a kilégzési csúcsáramlás alapján történik. Besorolható atópiás (külső) vagy nem atópiás (belső) asztmaként is, ahol az atópiás megnevezés az I-es típusú túlérzékenységi reakcióra való hajlamot jelenti.
Az akut tüneteket általában belélegezhető, rövid hatású béta-2 agonistákkal, (például szalbutamollal) és szájon át szedhető kortikoszteroidokkal kezelik. Nagyon súlyos esetekben intravénás kortikoszteroidokra, magnézium-szulfátra és kórházi ápolásra lehet szükség. A tünetek kialakulása a provokáló tényezők, például az allergének és az irritánsok elkerülésével, valamint belélegezhető kortikoszteroidok rendszeres használatával előzhető meg. Ha az asztma tünetei kontrollálhatatlannak bizonyulnak, hosszú hatású béta-agonisták vagy leukotrien antagonisták is használhatók. Az asztma gyakorisága az 1970-es évektől kezdődően jelentősen megnőtt. 2011 óta 235–300 millió embert érint világszerte, és ezek közül körülbelül 250 ezren haltak meg. Magyarországon körüli asztmás beteget tartanak nyilván. A betegségnek május 7. a világnapja.
Tünetek
Az asztmára a visszatérő nehéz vagy szapora légzés, légszomj, mellkasi szorító érzés, a mellkas felfújt állapota (hyperinflatio), a légzési segédizmok használata (orrszárnyi légzés, bordaív alatti behúzódás), köhögés, súlyos roham esetén elkékülés (cyanosis) és légzési elégtelenség jellemző, amely a kezelés hiányában akár halálhoz is vezethet. Nehezen felszakadó köpet is képződhet. Az asztmás roham oldódása közben a köpet a benne található eosinophil fehérvérsejtek (leukociták) nagy száma miatt gennyszerű lehet. A tünetek általában éjszaka és hajnalban, fizikai megerőltetés vagy hideg levegő hatására súlyosbodnak. Vannak olyan asztmások, akik csak ritkán, általában valamilyen provokáló tényező hatására észlelnek tüneteket, másoknál pedig a betegség kifejezett és állandó tünetekkel jár.
Tünetek már kisgyermekkorban jelentkezhetnek, leggyakrabban 3 éves kor után, de bármely életkorban kialakulhat asztma. A tünetek jelentkezhetnek rövid (percekig vagy órákig tartó) légzészavar vagy roham formájában például fizikai terhelés, allergiás reakció után. Máskor légúti fertőzéstől kiváltva akár napokig is eltarthatnak. Súlyos asztmásoknál a tünetek folyamatosan jelen maradhatnak éveken át.
Társult betegségek Vannak betegségek, amelyek gyakran társulnak az asztmához, mint például a gastrooesophagealis refluxbetegség (GERD), a rhinosinusitis, és az obstruktív alvási apnoe. A lelki zavarok szintén gyakoribbak. Így a szorongásos zavarok előfordulási aránya 16–52%, a hangulatzavaroké 14–41% az asztmások körében. Azt azonban nem lehet tudni, hogy az asztma okozza-e a lelki problémákat, avagy a lelki problémák vezetnek asztmához.
Kiváltó okok Az asztmát a környezeti és genetikai tényezők bonyolult és nem teljesen ismert kombinációja okozza. Ezek a tényezők – ma még nem ismert mértékben – befolyásolják a betegség súlyosságát, valamint azt, hogy milyen mértékben reagál a kezelésre. Úgy gondolják, hogy az asztma jelenlegi gyakoriságát a változó epigenetikai (nem a DNS-szekvenciákkal kapcsolatos örökletes) tényezők és a változó életkörülmények okozzák.
Környezeti tényezők Az asztma kialakulását és súlyosbodását számos környezeti tényezővel hozzák összefüggésbe, így például az allergénekkel, a levegőszennyezéssel és a környezetben levő egyéb vegyi anyagokkal. A terhesség alatti és szülés utáni dohányzás növeli az asztmaszerű tünetek kockázatát. A közúti forgalom által szennyezett levegő, illetve a levegő magas ózonszintje összefügg mind az asztma kialakulásával, mind a betegség súlyosbodásával. Az épületek belsejében található, a bent tartózkodók által belélegzett illékony szerves vegyületek, mint például a formaldehid, szintén asztmát válthatnak ki. A PVC-ben levő ftalátokat is összefüggésbe hozták a gyermek- és felnőttkori asztmával, ugyanígy a nagymértékű endotoxinkitettséget is.
Az asztmát a beltéri allergéneknek való kitettséggel, azok belélegzésével hozzák összefüggésbe. A gyakori beltéri allergének közé tartozik a poratka, a csótány, az állatok elhalt hámsejtjei, valamint a penész. A poratka kiküszöbölésére, jelenlétének csökkentésére tett kísérletek eredménytelennek bizonyultak. Kisgyermekeknél bizonyos vírusos légúti fertőzések, mint például a légúti syncytialis vírus és a rhinovírus, növelhetik az asztma kialakulásának kockázatát. Más fertőzések viszont csökkenthetik a kockázatot.
A higiéniahipotézis A higiéniahipotézis elmélete az asztma világszinten megnövekedett gyakoriságát a nem fertőző baktériumokkal és vírusokkal való túl kevés gyermekkori kontaktusra próbálja visszavezetni. Felmerült az az elképzelés, hogy a baktériumokkal és vírusokkal való kevesebb kontaktus oka részben a modern társadalmakra jellemző nagyobb tisztaság és kisebb család lehet. A higiéniahipotézist alátámasztó tények közé tartozik, hogy az asztma jóval gyakoribb a fejlett országokban, illetve kevésbé gyakori olyan farmokon és otthonokban, ahol házi kedvenceket tartanak.
A gyermekkori antibiotikumos kezeléseket összefüggésbe hozták az asztma kialakulásával. A császármetszéses szülés és az asztma nagyobb (20–80%-osra becsült) kockázata között is kapcsolatot fedeztek fel. Ezt a megnövekedett kockázatot annak tulajdonítják, hogy ezeknek az újszülötteknek a szervezetében nem telepedhettek meg azok a nem kórokozó baktériumok, amelyekkel a szülőcsatornán való áthaladásukkor találkoztak volna. Az asztma gyakoriságát összefüggésbe hozták a magasabb életszínvonallal is.
Genetikai tényezők + A CD14 génterület-endotoxin kölcsönhatás és az asztma kialakulásának összefüggései Endotoxin szint CC genotípus TT genotípus Magas kitettség Alacsony kockázat Magas kockázat Alacsony kitettségMagas kockázat Alacsony kockázat
A családban már előfordult asztma olyan kockázati tényezőt jelent, amelynek öröklésében sok különböző gén játszik közre. Ha az egypetéjű ikrek egyike asztmás, akkor az ikerpár másik tagjánál a megbetegedés valószínűsége körülbelül 25%. 2005 végéig hat vagy ennél is több különböző populációban 25 olyan gént találtak, amelyek közrejátszanak az asztma kialakulásában, többek közt a GSTM1, az IL10, a CTLA-4, a SPINK5, a LTC4S, az IL4R és az ADAM33. E gének közül soknak az immunrendszerhez vagy a gyulladásos folyamatok szabályozásához van köze. Az eredmények azonban még azokra a génekre vonatkozóan sem voltak minden vizsgált populációnál egyértelműek, amelyeknek az asztmával való összefüggését többszörösen megismételt kutatások támasztják alá. 2006-ban egyetlen genetikai asszociációs kutatás is több mint 100 gént társított az asztmával, és azóta is egyre több ilyen gént találnak.
Egyes genetikai variánsok csak bizonyos környezeti hatásokkal kombinálódva okozhatnak asztmát. Ilyen például a CD14 génterület egypontos nukleotid polimorfizmusa az endotoxin (egy baktériumok által termelt méreganyag) hatásával kombinálódva. Az endotoxin többféle, a környezetben megtalálható forrásból származhat, például dohányfüstből, kutyáktól, farmokról. Az asztma kialakulásának veszélye tehát egyaránt függ az illető személy genetikai hajlamától, és attól, hogy szervezete milyen mennyiségű endotoxinnal találkozik.
Kórállapotok Az atópiás ekcéma, allergiás rhinitis (orrhurut) és asztma hármasát atópiának nevezzük. Az asztma kialakulására leginkább hajlamosító tényező az, ha valakinek volt már atópiás betegsége, ugyanis az asztma sokkal nagyobb gyakorisággal alakul ki az ekcémásoknál és a szénanáthásoknál. Összefüggést találtak az asztma, a Churg–Strauss szindróma (egy autoimmun betegség) és az érgyulladás (vasculitis) között. Bizonyos típusú csalánkiütések (urticaria) esetén szintén jelentkezhetnek asztmás tünetek.
Kölcsönös összefüggést találtak az elhízás és az asztma kockázata között. Az utóbbi években mindkét betegség gyakoribbá vált. Ebben több tényező is közrejátszhat, például a zsír felhalmozódása miatti légzési elégtelenség, vagy az a tény, hogy a zsírszövet előidézhet olyan állapotot, amely kedvez a különféle gyulladások kialakulásának.
Asztmát válthatnak ki egyes béta-blokkoló gyógyszerek - például a propranolol - azoknál, akik erre hajlamosak. A cardioselectiv béta-blokkolók azonban – amelyek csak a szívműködést befolyásolják –, biztonságosnak bizonyulnak azoknál, akik enyhe vagy közepes súlyosságú asztmában szenvednek. Szintén gondot okozhatnak a következő gyógyszerek: acetilszalicilsav, pl. Aspirin, nem szteroid gyulladáscsökkentők, és angiotenzin konvertáló enzim inhibitorok.
Asztmás roham (exacerbáció) Egyeseknél heteken vagy hónapokon keresztül stabil az asztmás állapot, majd hirtelen akut asztmás roham (asztmás exacerbáció) lép fel. A rohamot kiváltó különféle tényezőkre adott reakciók eltérőek lehetnek. A legtöbb esetben többféle anyag is kiválthat súlyos exacerbációt.
Az otthoni környezetben meglévő, az asztma súlyosbodásához vezető okok közé tartozik a por, a lakásban tartott kisállatok elhalt hámsejtjei és szőre (különösen a macska- és kutyaszőr), a csótányallergének és a penész. A parfümök nők és gyermekek esetében is az akut roham gyakori kiváltó okai közé tartoznak. A betegséget súlyosbíthatják a felső légutak vírusos és bakteriális fertőzései is. A pszichológiai stressz is a tünetek súlyosbodásához vezethet – az elképzelések szerint a stressz megváltoztatja az immunrendszert, és ezáltal fokozza a légutaknak az allergénekre és irritánsokra adott gyulladásos válaszát.
Kórélettana bélyegkép|Asztmás roham következtében beszűkülő hörgők thumb|alt=A hörgő keresztmetszeti nézete, amely a rózsaszín hörgőfalat és fehér váladékot mutat.|A hörgő falának elzáródása váladék következtében, goblet sejt metaplasia és az alapmembrán megvastagodása asztmás betegnél.
Az asztma a légutak krónikus gyulladásának eredménye, amely a környező simaizmok fokozott, görcsös összehúzódásához vezet. Ez más tényezőkkel együtt a légutak időleges beszűküléséhez és az asztma „klasszikus” tünetéhez, a sípoló légzéshez vezet. Az időleges hörgőszűkület általában kezelés hatására vagy magától elmúlik. Időnként a légutak maguktól átalakulnak – a tartós gyulladás a hörgők falának átalakulásához, károsodásához vezet hosszú távon, amit az orvosi nyelv remodellingnek nevez. E folyamat során az asztmára jellegzetes időleges (reverzibilis) hörgőszűkület fokozatosan tartós, maradandó szűkületté alakul.
A légutak szűkülete elsősorban a kilégzést nehezíti, mivel kilégzéskor nő a mellkasban a nyomás, és a beszűkült kislégutak jóval előbb elzáródnak. Emiatt a tüdőben több levegő marad a kilégzés végén, a mellkast mintegy felfújt állapotban tartva. Mindez a gázcsere romlásához vezet, eleinte oxigénhiányt, súlyosabb esetben a széndioxid-leadás csökkenését is okozva.
A jellegzetes változások közé tartozik az eozinofil sejtek (a fehérvérsejtek egyik típusa) megszaporodása, valamint a retikuláris alapmembrán megvastagodása. Krónikus esetben a hörgők simaizomzata megvastagodik, illetve felszaporodnak a nyálkadugók. Az asztma kialakulásában még szerepet játszó sejtek a T limfociták, a makrofágok és neutrofilek. Az immunrendszer más részei is részt vehetnek a betegség kialakulásában, többek között a citokinek, a kemokinek, a hisztamin és a leukotriének.
Diagnózis