A XI. kerület, vagy hivatalos nevén Újbuda (történelmi nevén 1934–1950 között Szentimreváros, 2005-ig Kelenföld, németül: Neuofen) a magyar főváros, Budapest egyik kerülete, amely a Duna jobb partján, Budán fekszik. Északon az I. kerület és a XII. kerület, nyugaton Budaörs, délen a XXII. kerület, míg a Duna által keleten a IX. kerület, illetve a XXI. kerület határolja. A változatos domborzatú és arculatú dél-budai kerület közlekedési értelemben a főváros nyugati kapuja. Területe változatos városszerkezettel rendelkezik: a Duna-parti modern negyedektől a hegyvidéki zöldövezetekig számos eltérő jellegű területet foglal magába.
A kerületnek jelenleg 21 városrésze van: többek között Kelenföld, Lágymányos, Gazdagrét és az Őrmező. Jelentősebb terei közé tartozik többek között a Móricz Zsigmond körtér, a Kosztolányi Dezső tér, illetve a Szent Gellért tér. Főbb közlekedési csomópontjai az imént említett Móricz Zsigmond körtér, valamint a Kelenföldi pályaudvar. Újbuda kulturális szempontból is jelentős. Itt található a Bartók Béla Boulevard, amely a művészeti galériák, kávézók, könyvesboltok és kulturális terek színes sorával Budapest egyik legélénkebb városi tengelyévé vált. A kerülethez tartozik továbbá a MU Színház, a B32 Galéria, valamint számos közösségi és kulturális rendezvénytér. Az újbudai kulturális élet aktív és sokszínű, amely erős közösségi identitást épít.
Az addig jobbára mezőgazdasági jellegű, I. kerülethez tartozó területen a 19. század végétől kezdve rohamosan növekedett a népesség, így 1930-ban rendelet született az új kerület létrehozásáról. A helyi hivatalok 1934-ben kezdték meg működésüket. 1950-ben, Nagy-Budapest létrehozásakor érte el mai méretét, miután hozzácsatolták Albertfalvát és Kelenvölgyet. Népessége az 1960-as évektől az 1980-as évekig tartó lakótelep-építések nyomán ismét jelentősen gyarapodott. Újbuda ma már nemcsak lakóövezetként, hanem kulturális, oktatási és gazdasági központként is meghatározó szerepet tölt be. A kerület fejlődése a 19. század végén indult meg, különösen a Duna menti részeken, ahol a vasút és a közlekedési infrastruktúra kiépítése elősegítette az ipari és lakóövezetek kialakulását. A Gellért-hegy és környéke már ekkor népszerű pihenőhely volt, a Gellért fürdő és a szálloda pedig ikonikus épületekké váltak.
Területe 33,49 km², lakosainak száma a 2025-ös becslések szerint nagyjából 150 000 fő, népsűrűsége pedig mintegy 4 500 fő/km². A Lágymányosi-öböl környékén kialakított Infopark, valamint a Duna-parton megépült új egyetemi kampuszrészek, köztük az ELTE és a BME épületei, új szellemi és gazdasági központokat hoztak létre. A kerület a fiatalok és egyetemisták egyik kedvelt lakóhelyévé vált, míg a Sas-hegy és a Madárhegy csendes, zöldövezeti környezete a családosok körében népszerű.bélyegkép|jobbra|300px|Lágymányos látképe a Gellért-hegyről bélyegkép|jobbra|300px|A Feneketlen-tó
Földrajz Újbuda Buda déli részén fekszik. Északkeleti irányban a Duna, ezáltal az V. és a IX. kerület, délkelet felé szintén a Duna által a XXI. kerület, délen a XXII. kerület határolja. Nyugaton Budaörssel, északon a XII. és az I. kerülettel szomszédos. Négy Duna-hídja a pesti oldalon a IX. kerülettel kapcsolja össze. Területe 33,49 km², amivel nyolcadik legnagyobb a kerületek sorában.
Domborzat, vízrajz Újbuda északi határán állnak a Budai-hegység déli vonulatának tagjai: a Duna-parton a 235 méteres tengerszint feletti magasságot elérő (a környező terep szintjétől számítva 140 méteres) Gellért-hegy, ami a Duna felé meredeken, nyugat felé pedig lankásan lejt. Nyugati végpontja Kis-Gellért-hegy néven ismert, magassága 168 méter. A Gellért-hegyet a Németvölgyi-árok északnyugat-délkelet irányú törése választja el a 266 méter magasságú Sas-hegytől. Mindkét kiemelkedés – magasságuk alapján egyébként valójában dombok – jórészt dolomitból áll. A kerület legnyugatibb kiemelkedése, az északnyugati határán álló Rupp-hegy a zömmel Budaörs határain belül eső Budaörsi-hegy vonulatának a tagja.
A Hosszú-rétről ered a Hosszúréti-patak (vagy Kő-ér) egyik ága, amely dél felé halad a városhatár mentén, majd a Biatorbágy felől érkező vizekkel egyesülve Törökbálint határában kelet felé fordul, átszeli Kőérberket és Péterhegyet, majd Kelenvölgy és a XXII. kerület határa mentén haladva éri el a Dunát. Természetes állóvíz nincs a kerületben: a már feltöltött Lágymányosi-tó a híd- és gátépítések nyomán jött létre a Dunából, a Feneketlen-tó és a kelenvölgyi Kék-tó pedig korábban agyagbányaként funkcionált. A Hosszúréti-patak felduzzasztásának eredménye a kőérberki Kána-tó.
Őrmező déli peremén, a Keserű-ér (Határ-árok) völgye az Örsöd városrész szikes rétjein fakadó keserűvíz forrásokban (Hunyadi János, Ferenc József) Ezek vízhozama a lakótelep felépítése után visszaesett.Lorberterv Vízföldtani Tervező Kft. – A Budapest XI. kerületben lévő Hunyadi János és Ferencz József keserűvíz-telepek védőidomának módosítása szakértői tanulmány (kozigazgatas.ujbuda.hu, 2010)Babér – Délbudai keserűvíz (KÖRINFO, 2009)Thüringer Barbara, Melegh Noémi Napsugár – A meg nem épült szuperkórház mellett van egy kis budapesti Hortobágy (Telex.hu, 2024. 06. 04.)
Városrészek
Városrész neve Lakosságszám (2011) Lakások száma (2011) Albertfalva 6572 Dobogó 4 6 Gazdagrét 5287 Gellérthegy (egy része) 5143 2735 Hosszúrét 422 208 Infopark – – Kamaraerdő 437 16 Kelenföld Kelenvölgy 3521 1504 Kőérberek 1531 849 Lágymányos Madárhegy 876 353 Nádorkert – – Őrmező 7045 3393 Örsöd 123 60 Péterhegy 1302 570 Pösingermajor 558 194 Sasad 6954 Sashegy (egy része) 2723 1729 Spanyolrét 425 286 Szentimreváros 6791 Összesen 142 464
Története Előtörténet bélyegkép|jobbra|240px|1910 körül: a Gellért fürdő még sehol, háttérben a Lágymányosi-öböl bélyegkép|jobbra|240px|Korabeli térkép részlete. Jól látható a Lágymányosi-öböl, valamint az egykori Kelenföld beépítetlensége bélyegkép|jobbra|240px|A Műegyetem CH épülete helyén egykor a Duna medre, illetve ártere húzódott, majd a Kopaszi-gát megépítése (1870–1876) után a Dunától elzárt tóvá alakult, amelyet a 19. század végén – részben a Duna kotrásából származó anyaggal, de többnyire a fővárosi építkezéseknél kitermelt talajjal – feltöltöttek. A Szent Gellért téren 50 méter széles (a Kemenes utcáig ér) az 1895-ös feltöltés A Sopron út és a Hengermalom út találkozásánál 2013-ban két bronzkori települést tártak fel, melyek egykor a Duna-menti dombsor egyik magaslatán épültek. A korábbi a Kr. e. 2500 körül megtelepedett harangedényes kultúra falusias települése, a másik a Kr. e. 1200 körül élt urnamezős kultúra települése volt.
Ókor Az ókorban a Kr. e. 4. századtól kezdve az eraviszkuszok kelta törzse népesítette be a Dunántúlt. A Gellért-hegyen és annak lejtőin állt a törzs politikai, gazdasági és vallási központja. A sánccal védett Gellért-hegyi oppidumban részben a sziklákba vágott teraszokon épültek fel a földből, agyagból vagy kőből épített eraviszkusz épületek. Itt állt a latin feljegyzésekben Iuppiter Teutanusnak nevezett főisten szentélye is. A római bevonulás idején az eraviszkuszok feladták a Gellért-hegyi oppidumot, helyette a hegy lábánál építettek új települést, egy részük pedig a mai Albertfalvára települt. A hegy (melyet róluk Mons Eraviscusnak neveztek az antik szerzők) még sokáig, legalább a 3. századig megtartotta vallási jelentőségét. A római limes részeként a mai Albertfalván az 1. század közepén palánkerőd létesült egy ötszáz fős lovascsapat (auxilia) elszállásolására, amit a 2. század elején, Traianus korában kőből újjáépítettek és megnagyobbítottak. A korábbi szarmata és kvád támadások nyomán többször kijavított és újjáépített erődöt a 3. század közepén pusztították el végleg a barbárok a körülötte elterülő ismeretlen nevű, de kiterjedt és népes településsel együtt. Késő római (4–5. századi) temető került elő a gazdagréti lakótelep építésekor, ami feltehetően egy közeli faluhoz tartozott.
Középkor és kora újkor A római uralmat követő századokból egy longobárd (Albertfalva) és egy századokon át használt avar temető (Kelenföld, Fehérvári út) is előkerült. A honfoglalás és Magyar Fejedelemség korából nem kerültek elő maradványok a térségben. A hagyomány szerint Szent Gellért püspök 1046-ban a később róla elnevezett hegy tövében halt vértanúhalált. Az Árpád-korból Kőérberek területén találtak maradványokat: a 11–12. században alapított, 15. századig működő, Szent Szabináról elnevezett bencés kolostort, ami Kána faluban volt, illetve tőle nem messze egy szintén Árpád-kori falut, templomot és temetőt. A mai Gazdagrét és Hosszúrét környékén létezett a Nevegy nevű település, míg a Kelenföldi pályaudvar környékén feküdt Áronfölde, ám ezek nyom nélkül elpusztultak, ahogy a csak nevében tovább élő Sasad is.
A ma Gellért fürdőt tápláló gyógyvízről már a 15. századból is maradtak ránk feljegyzések, és a török hódoltság korában is hasznosították: itt állt az Aga fürdőjeként ismert fürdő. A 17. századtól a lerakódott iszap miatt Sáros fürdőnek nevezték. A törökök a Gellért-hegyre is építettek egy palánkvárat, a kerület többi része azonban, felvonulási terület lévén, hosszú időre elnéptelenedett.
Újkor Újbuda nagy része a török kiűzése után is sokáig ritkán lakott, agrárjellegű terület volt: a Gellért-, a Sas-hegyen, a Péter- és a Rupp-hegyen a többi budai domboldalhoz hasonlóan szőlőművelés folyt, Lágymányos nagy részét pedig az 1876-ra befejezett gátépítésekig a Duna kiszélesedő főága, majd részleges feltöltéséig az arról leválasztott Lágymányosi-öböl borította. A Kamaraerdő a 19. század első évtizedeiig a budai és pesti lakosság kedvelt kiránduló- és vadászterülete volt; egy ideig felparcellázását és üdülőterületté történő átalakítását is tervezték, de az 1840-es évekig halogatott parcellázás végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.Gárdonyi Albert: A budai hegyvidék első nyaralótelepei. In: Tanulmányok Budapest múltjából II. Bp., 1933. pp. 162-180 A birtokosáról, Albert Kázmér szász–tescheni hercegről elnevezett Albertfalva egy 1819-es telepítés nyomán jött létre, de a századfordulóig csupán egyutcás falucska maradt. bélyegkép|jobbra|250px|A Duna-parti iparterület 1815-től 1849-es pusztulásáig a Gellért-hegyen működött az egyetemi csillagvizsgáló; ennek helyére építtette 1854-ben Julius Haynau a kerület legjelentősebb 19. századi emlékét, a Citadellát, melynek szerepe a pesti lakosság megfélemlítése volt az 1848-49-es szabadságharc után. 1859-től a Gellért-hegy déli oldalában működött Entz Ferenc tangazdasága, amely a későbbi kertészeti felsőoktatási intézmények alapjául szolgált; ugyanekkor az 1853-ban talált keserűvízre építve megnyílt az Erzsébet Gyógyfürdő Kelenföldön, ami köré kedvelt üdülőtelep épült a következő évtizedekben. Keserűvizet találtak 1854-ben Őrmezőn (Rákóczi Ferencz-, Viktória-, és Ferencz József keserűvíz néven árusították is), illetve 1862-ben Örsödön (a Hunyadi János-vizet később milliós számban palackozták és exportálták.)Seifert Tibor: A főváros nyugati kapuja. Bp., 1998. p. 28 Az 1860-as, 1870-es években épült ki a terület vasúthálózata.