A vitézi rend magyar alapítású, a nemességhez hasonlító rend. Saját önképe szerint nemzeti, revizionista és . Horthy Miklós kormányzó alapította 1920-ban, 1945-ben feloszlatták, a vitézi cím használatát azóta törvény tiltja Magyarországon. A szervezet ugyanakkor 1945 után a nyugati magyar emigráció körében – egy idő után több ágra szakadva – tovább működött, és egyes emigráns szervezetek a rendszerváltást követően Magyarországon is kifejtenek tevékenységet.
Horthy kormányzóvá választásakor ugyan kifejezetten lemondott a királyi előjogokról, amik körébe tartozott a nemesi cím adományozása is, ugyanakkor szükségét érezte annak, hogy saját hatalmi bázisának kiszélesítése érdekében létrehozzon egy kiemelt társadalmi csoportot olyan személyekből, akik az első világháború idején kitűntek a nemzet szolgálatában, utána pedig, a forradalmak idején ellenforradalmi magatartást tanúsítottak, és feltétlen hűséggel tartoznak neki. Elsősorban a háborúban hadi kitüntetéseket szerzett, főleg paraszti származású személyekből kívánta létrehozni a katonailag szervezett vitézi rendet. A középkori hűbérbirtok helyett vitézi telket adományoztak, a személyes függő viszonyt a vitézzé avatás középkorias szertartása jelképezte, a karddal való vállra ütéssel és az esküvel.
A vitézi rendet az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945 februárjában az 529/1945.ME. sz. rendeletében számos más szervezettel együtt betiltotta, a vitézi cím használatát 1947 óta a ma is hatályos 1947. évi IV. törvény tiltja."3. §. (1) A jelen törvény 1. §-ában említett rangjelző címek, valamint a „vitéz” cím használata tilos." Az Alkotmánybíróság különböző beadványok alapján többször is foglalkozott a kérdéssel, és a törvény vonatkozó rendelkezését mindannyiszor fenntartotta. 2011 októberében hozott határozatában megismételte, hogy a rangok és címek használatának korlátozása nem ellentétes az alkotmánnyal, és arra az államnak joga van. Kimondta azt is, hogy a címek és rangok nem részei a névnek, így ezek használatának tilalma nem függ össze a saját név használatához fűződő joggal. Leszögezte ugyanakkor azt is, hogy a korlátozás a hivatalos használatra vonatkozik, a magánhasználatot már csak azért sem korlátozza a törvény, mert nem tartalmaz szankciót.
Leírása Magyarországi története és működése elsősorban a Horthy-korszakhoz kapcsolható, bár a második világháborút követően sem szűnt meg teljesen, hiszen külföldön a rend tagjai továbbra is együttműködtek, valamint a rendszerváltás után újra alakulhattak a rend eszmeiségét követő szervezetek.
A korra jellemző modellértékű militarista szervezet volt, amely nem volt mentes a szélsőjobboldali befolyástól, de eszmei arculatát tekintve a konzervatív értékrendet képviselte. Tagjai vitézi telket, azaz földbirtokot is kaphattak, és a „vitéz” címet használhatták. Amennyiben nem volt „igazi szép magyar” a vezetéknevük, magyarosítaniuk kellett. A cím használatára a rend alapszabálya szerint a legidősebb férfi leszármazott is jogosulttá vált. A rend tagjai javarészben harcedzett katonák voltak, az Országos Vitézi Szék vezetői és alkalmazottai a honvédelmi minisztérium állományába tartoztak.
A Vitézi rend megalapítása, célja A rend alapításának előzménye a még az első világháború előtt meghozott 1912. évi LXIII. törvénycikk volt, amely haditelkek létrehozását rendelte el. A háború idején ezt minden évben kiegészítették újabb törvénycikkekkel, majd a 6650/ 1920. M.E. rendelet és az 1920. XXXVI. tc.77. §-a pontosan szabályozta a most már vitézi telek néven elkülönített földterületek jogállását.
A vitézi telket az államfő adományozhatta bizonyos háborús kitüntetések alapján. A vitézi telek nem volt elidegeníthető, az elsőszülött fiú örökölhette, illetve – az államfő engedélyével – a női leszármazott férje. Utód nélkül vagy méltatlanná válás, hazaárulás, esküszegés esetén visszaszállt az államra. E szabályok csaknem egybeestek a középkori nemesi birtokok jogi helyzetével.
A cél az volt, hogy a vitézi telkek tulajdonosait zárt közösséggé, renddé szervezzék. A Vitézi Rend alapszabályában a kitűzött célok:
Felépítése erősen katonai jellegű volt, szigorú egyszemélyi vezetés alatt állt. A legfőbb tisztséget a Vitézek Főkapitánya töltötte be, akit az alapszabály szerint az Országos Vitézi Szék tagjai választottak életfogytig való tartamra, kinevezéséhez az államfő hozzájárulása kellett. Mivel azonban a főkapitány kezdettől fogva vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó és legfőbb Hadúr volt, így az alapszabály e pontjának alkalmazására 1944-ig nem került sor. A főkapitány a Rend legfontosabb ügyeiben személyesen dönthetett, azaz a korabeli szóhasználat szerint „Legfelsőbb Elhatározást” hozhatott.
Az Országos Vitézi Szék volt a Rend legfőbb irányító szervezete, elnöke a Vitézek Főkapitánya. Tagjai: az államfő által kinevezett nyolc Vitézi Törzskapitány, a miniszterelnök, a belügy-, az igazságügy-, a földművelésügyi s a honvédelmi minisztérium 1-1 képviselője, illetve a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója.
Az Országos Vitézi Szék évente mintegy 2-3000 rendeletet adott ki, irányítva az alsóbb szervezeteket. Nagy létszámú hivatala végezte az adminisztratív munkát.
A rend története Nagybányai Horthy Miklós kezdeményezésre a 6650/1920 M.E. rendelettel alapították meg a vitézi rendet, mely alapítást az 1920:XXXVI törvénycikk 77. paragrafusa megerősített.
bélyegkép|jobbra|300px|Vitézi bál 1934 februárjában: balról jobbra: József Ágost királyi herceg, Horthy Miklós kormányzó, Gömbös Gyula miniszterelnök és Horthy Miklósné
Horthy utóbb, 1940 októberében Teleki Pál miniszterelnökhöz intézett levelében eképp határozta meg a rend alapításának célját:Horthy Miklós titkos iratai. Kossuth Könyvkiadó, 1965, 261. oldal. A levél eredetijét a Magyar Nemzeti Levéltár őrzi.
Felvétel a vitézi rendbe A vitézi avatás meghatározott ceremónia keretében, fényes külsőségek mellett zajlott. 1921 és 1944 között főt avattak vitézzé. Az interneten is fellelhető legnagyobb névsor adatbázisában név szerepel.A rend irattára a második világháború alatt gyakorlatilag megsemmisült, és a fellelhető források adatai között továbbra is sok ellentmondás tapasztalható, ezért sok pontatlanság van a rend tagjaival kapcsolatban. Az egyik legnagyobb interneten is elérhető névsor adatbázisában 26 500 név szerepel. Forrás: Vitézi rend 1921–1945 (hungarianarmedforces.com)
A rendbe történő felvételt elsősorban hadi (katonai) kitüntetések megszerzéséhez kötötték. Az első világháborúban a tábornokok és törzstisztek a Lipót-rend lovagkereszt hadiékítménnyel és kardokkal, a főtisztek a Vaskorona-rend III. oszt. hadiékítménnyel és kardokkal, és a legénységi állományúak részére a Nagyezüst vitézségi érem jelentette a biztos felvételt. A második világháborúban tábornokok és törzstisztek a Magyar Érdemrend tisztikeresztje hadidíszítménnyel és kardokkal, a főtisztek a Magyar Érdemrend lovagkeresztje hadiszalagon kardokkal és a legénységi állományúak részére a Nagyezüst vitézségi érem volt a biztos felvétel záloga.
A szovjet megszállást követően a vitézi rend Magyarországon nem tevékenykedhetett tovább. Az akkori kormányzat 1945-ben betiltotta a szervezetet, de az emigrációba kényszerített vitézek összefogásának köszönhetően működik továbbra is a rend.
A második világháború utáni első magyarországi vitézavatást 1992. október 26-án, Bicskén tartotta meg a „Vitézi Rend Magyarországi Tagozata” (1996 óta „Vitézi Rend”). Az egyesület látványos közéleti szereplése volt Horthy Miklós kenderesi újratemetése (1993. szeptember 4.), amelynek megszervezésében is részt vettek.
A rendszerváltás óta több szervezet is alakult, amelyek egyformán valamilyen Vitézi Rendnek hívják magukat. Mindegyik szervezet Magyarországon jogilag elismert, vagy egyesületi vagy alapítványi formában tevékenykedik. Egymást nem ismerik el, és saját maguknak követelik a jogfolytonosságot.Kiöregedtek, súlytalanok, civakodnak – így festenek ma a problémás múltú és zavaros jelenű "vitézi rendek", HVG, 2023. július 17.
A vitézi rend főkapitányai A Lovagrendek Nemzetközi Állandó Bizottsága (ICOC) által 1962 óta elismert és bejegyzett Vitézi Rend ( (Knightly Order of Vitéz) főkapitányai: #PortréFőkapitányHivatal kezdeteHivatal vége TisztségeiCímer 1 ő főméltóságanagybányaiHorthy Miklós(1868–1957) 1920. augusztus 20. 1945. február 26.1957. február 9. Magyarország kormányzója A Nemzeti Hadsereg fővezére ― Sónyi Hugógyalogsági tábornok(1883–1958) 1957. február 9. 1959 A Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka 2 ő császári és királyi fenségeHabsburg–LotaringiaiJózsef Ágost főhercegkirályi herceg(1872–1962) 1959 1962. július 6. Magyarország királyi helytartója A Magyar Köztársaság kormányzója 3 kisbarnakiFarkas Ferenc(1892–1980) 1962. július 6. 1977 A Ludovika Akadémia parancsnoka Magyarország főcserkésze 4 120px ő császári és királyi fenségeHabsburg–LotaringiaiJózsef Árpádkirályi herceg(1933–2017)Jogilag a titulusa (császári és királyi fenség), valamint a címe (királyi herceg) jogilag nem elismert, a Vitézi Rend használja így: https://www.vitezi-rend.com/hu/organizational-structure/ 1977 2017. április 30. 5 ő császári és királyi fenségeHabsburg–LotaringiaiJózsef Károlykirályi herceg(1960–) 2017. április 30. hivatalban
Megjegyzések
Hivatkozások
Források Fekete Ferenc: A vitézi rend története. HK Hermanos Kiadó, Szeged, 2011 Hellebronth Kálmán, tiszabői: Vitézi Rend története, szervezete és tagjainak névkönyve 1920–1941. Hermit Könyvkiadó Bt., 2013 (hasonmás kiadás) Kerepeszki Róbert: A Vitézi Rend 1920–1945. Attraktor Könyvkiadó Kft., 2013 (Fiat iustitia)
További információk
A tízéves Vitézi Rend. 1921–1931; szerk. Szécsy Imre et al.; Országos Vitézi Szék, Budapest, 1931 A Vitézi Rend kis kátéja; Országos Vitézi Szék, Budapest, 1934 (hasonmásban: 2014) A Vitézi Rend szervezeti, szolgálati és ügyviteli szabályzata; Szénásy, Budapest, 1940 Vitézi rend története, szervezete és tagjainak névkönyve; összeáll. Tisza-beői Hellebronth Kálmán; Urbányi Ny., Budapest, 1941 Tassányi József: Vitézi Rend Ausztráliai és Új-Zélandi Törzs története; The Knightly Order of Vitéz, Victoria, 1998 Bercsényi Miklós–Bősze József: A vitézi rend magyar örökség. A vitézi rend története, 1920–2010; Pytheas, Budapest, 2012 A 100 éves Vitézi Rend története. Trianon szétszabdaltságában; szerk. Tolnai Eta; Vitézek Történelmi Rendje Egyesület, Budapest, 2020