bélyegkép|250x250px|Circuit Gilles Villeneuve 250px|bélyegkép|jobbra|Circuit Mont-Tremblant 250px|bélyegkép|jobbra|Mosport International Raceway A kanadai nagydíj (Grand Prix du Canada) egy évente megrendezett autóverseny, amely 1967-től kezdve a Formula–1-es naptár rendszeres résztvevője. Több helyszíne is volt: az első futamot a Mosport Parkban rendezték az Ontario-tó mellett, Torontótól nem messze. A következő szezonban, 1970-ben a québeci Mont Tremblant-ban rendezték meg, aztán 1969-ben, és 1971-től 1977-ig ismét a Mosport Park adott otthont a kanadai nagydíjnak.1978 óta rendezik meg Montréalban, a Circuit Gilles Villeneuve-ön.
A 2005-ös kanadai nagydíj volt a világ legnézettebb Formula–1-es futama, és a harmadik legnézettebb sportesemény abban az évben a Super Bowl és a Bajnokok Ligája döntője után.
Kanada helye 2035-ig biztos a versenynaptárban.
Története Az első versenyeket az akkor indult kanadai sportautó-bajnokság keretében tartották meg. A legelső futamra 1961-ben került sor, a Toronto melletti Mosport Park versenypályán. Az emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított, technikás kanyarokban sem szűkölködő pálya hamar a versenyzők kedvence lett. A kezdeti években olyan pilóták diadalmaskodtak itt, akik vagy már eleve a Formula–1-ből érkeztek, vagy a győzelem után oda tartottak. 1966-ban a Can-Am bajnokság keretei közt tartották meg a versenyt, a Formula–1 azonban már a következő évtől átvette a nagydíj szervezését azzal, hogy más géposztályok is megtartották ott a saját versenyeiket.
1967-ben a Mosport Parkban futották az első Formula–1-es nagydíjat azzal, hogy a helyszín rotációba került a québeci Circuit Mont-Tremblant-tal, mely hasonlóan technikás pálya hírében állt. Az első versenyt augusztus végén tartották, és a Brabham csapat kettős győzelmet ért el. 1968-ban az időpontot szeptember végére tolták, hogy egymás után lehessen megrendezni az amerikai nagydíjjal.
Az 1968-as futamot követően egy befektetői kör, John Basset és az Imperial Tobacco vezetésével egy új, Torontóban megrendezett utcai versenyt szeretett volna megvalósítani úgy, hogy a célegyenes és a boxutca is az Exhibition Stadiumban került volna felállításra. Mielőtt azonban a torontói közgyűlés harmadik olvasatban tárgyalta volna a javaslatot, Basset inkább visszalépett. Az 1969-es nagydíjra így került sor ismét a Mosport Parkban, ahol Al Pease személyében egy olyan versenyző is részt vett a futamon, akit egyedülálló módon azért zártak ki, mert túl lassan hajtott - kevesebb mint a felét teljesítette a versenytávnak a borzalmasan elavult Eagle-Climax volánja mögött, és a lekörözései során baleset is történt. 1970-ben ismét Mont-Tremblant lett a helyszín, ezúttal utoljára, ugyanis a kemény kanadai időjárás miatt a pálya komoly biztonsági kockázatot rejtett magában. Ezért 1971-ben a Mosport Park lett a kanadai nagydíjak állandó helyszíne.
A hetvenes években a Mosport Parkban izgalmas, de roppantul veszélyes futamokat rendeztek. 1971-ben eső áztatta a pályát, ami miatt a Formula Ford betétfutamon egy halálos baleset is történt, ezért 1972-ben már növeltek a biztonságon. 1973-ban ismét esőben rendezték meg, és ekkor gurult pályára a sportág történetében először biztonsági autó (habár ekkor még nem ez volt a hivatalos megnevezése). Beküldése teljes összevisszaságban történt, tévedésből rossz helyen kezdte el összegyűjteni a mezőnyt, ami azt jelentette, hogy egyes versenyzők körelőnyt szereztek, és ha ez nem lett volna elég, a rövid és szűk boxutcában is nagy lett a forgalom. Emiatt olyan kavarodás alakult ki, hogy több csapatnál tévedésben voltak abban, hogy ki is vezeti a versenyt. Még a leintés után is bizonytalanság volt a győztes személyét illetően, aki a versenyirányítás szerint végülis Peter Revson lett a McLarennel. 1975-ben nem rendeztek versenyt, 1976-ban pedig úgy nyert itt James Hunt, hogy nem sokkal előtte tudta meg, hogy 9 pontot elvettek tőle, miután utólag kizárták a brit nagydíjról. 1977-ben itt debütált a Ferrarival a helyi hős Gilles Villeneuve, de a hétvége más miatt lett hírhedt. Előbb Ian Ashley szenvedett el egy horrorisztikus balesetet, amikor az autóját megdobta egy bukkanó, ő pedig irányíthatatlanul szaltózott át a védőkorlátok felett, egyenesen becsapódva egy tévétoronyba. A balesetet túlélte ugyan, de többé nem versenyzett a Formula–1-ben. Jochen Mass ugyanezen a futamon ugyancsak durva balesetet szenvedett - a komoly biztonsági kockázatok miatt a verseny mögött álló szponzor, a Labatt úgy döntött, hogy ideje új helyszínt keresni a kanadai nagydíjnak.
Ekkor merült fel újra az 1968-as ötlet a torontói városi pályáról, a város közgyűlése azonban végülis nemmel szavazott. Ekkor Jean Drapeau montreali polgármester gyorsan megegyezett a szervezőkkel, hogy 1978-től már a városukban legyen a kanadai nagydíj. A pálya felépítésének helyszínéül a korábban az Expo 67 helyszínéül szolgáló mesterséges szigetet választották, mely utcai pályának minősül. Azóta is itt rendezik meg az összes kanadai nagydíjat, kivéve néhány évben, amikor elmaradt. Az első versenyt éppen Gilles Villeneuve nyerte itt, majd a következő évben a gyorsabbá tett vonalvezetésen Alan Jones diadalmaskodott. 1980 egy hatalmas rajtbalesetről lett híres, valamint arról, hogy Jean-Pierre Jabouille versenyzői karrierje is itt ért véget, miután egy másik balesetben megsérült. Miután az 1982-es belga nagydíj során Gilles Villeneuve életét vesztette, róla nevezték el a versenypályát. Az első itt rendezett futamon azonban ismét halálos baleset történt: a rajt után Riccardo Paletti az Osella volánja mögött vesztette életét egy nagy balesetben. Ebben az évben került a korábbi októberi időpontról június elejére a nagydíj, és azóta is többé-kevésbé ekkortájt rendezik meg.
1983-ban itt győzött először René Arnoux a Ferrarival, 1985-ben pedig itt szerezte meg utoljára története során a Lotus csapat az időmérőn az első sort. 1987-ben nem rendezték meg a versenyt, mert a két helyi főszponzor, a Labatt és a Molson összevesztek. A szünet alatt átépítették a pályát, többek között ekkor alakították ki a célegyenest is a mai formájában. 1989-ben itt győzött életében először Thierry Boutsen, az 1991-es futamon pedig életében utoljára Nelson Piquet, miután a versenyben vezető Nigel Mansell az utolsó körben kiesett (a legenda szerint miközben integetett a közönségnek, véletlenül lekapcsolta a motort, ő maga azonban azt állította, hogy a váltó üresben ragadt, a Williams csapat szerint pedig elektronikai gondjai voltak). Mansell 1992-ben ugyan egész évben dominált, itt mégsem sikerült nyernie, mert egy baleset miatt kiesett, így Gerhard Bergeré lett a végső diadal. 1994-ben a tragédiák árnyékában sebtiben hozott biztonsági intézkedések keretében a Casino-egyenes végi ívet sikánná alakították. 1995-ben, éppen a 31. születésnapján itt aratta élete egyetlen győzelmét Jean Alesi.
Ekkoriban a kanadai nagydíj népszerűsége rohamosan nőni kezdett, ugyanis sorra kihullottak mellőle az észak-amerikai versenyek, így csak Montréal maradt talpon - sőt volt olyan idő, hogy az egész amerikai kontinensen csak Kanadában és Brazíliában rendeztek futamot. 1996-ban a Casino-egyenest átalakították és kivették belőle a kanyart. Az 1997-es nagydíjon itt szenvedett nagy balesetet Olivier Panis, aki hosszú hónapokig lábadozni kényszerűlt, és egy töréspont is volt az addig nagyszerűen alakuló karrierjében. 1997-től 2004-ig két év kivételével Michael Schumacher dominált, csak 1999-ben diadalmaskodott Mika Häkkinen, illetve 2001-ben Ralf Schumacher, amely győzelem a sportág történetében az első olyan volt, ahol a második helyen a győztes testvére futott be. Ez utóbbi teljesítményt 2003-ban megismételték, csak fordított felállásban. 2007-ben itt győzött először életében Lewis Hamilton, és itt szenvedett el egy horrorisztikus balesetet Robert Kubica a BMW Sauberrel. Ez azonban nem törte meg őt, ugyanis a következő évben a lengyel versenyző itt szerezte meg Formula–1-es pályafutása egyetlen győzelmét.
2009-ben nem rendeztek kanadai nagydíjat, amivel 1958 óta először nem volt egyáltalán futam Észak-Amerikában. Felmerült, hogy beugróként mégis a naptár része lehetne, ha az akkor éppen építés alatt álló abu-dzabi versenypálya mégsem készülne el időben. A szünet alatt a versenypályát felújították, 2010-ben pedig újra visszatérhetett. 2011-ben itt rendezték meg a sportág történetének leghosszabb, az eső miatti megszakítás okán több mint 4 óra hosszúságú futamát, amit Jenson Button nyert meg. 2013-ban egy sajnálatos haláleset történt, amikor Mark Robinson pályabírót halálra gázolta egy, az Esteban Gutiérrez balesetet szenvedett Sauberjét mentőjármű. 2014-ben itt győzött először Daniel Ricciardo, az ezt követő években pedig jellemzően az aktuálisan legerősebb csapat versenyzői diadalmaskodtak. 2020-ban és 2021-ben nem rendeztek versenyt, a Covid-19 pandémia miatt.
Egy különleges hagyomány is kapcsolódik a versenypályához: rendszeresen szoktak a Szent Lőrinc-folyón evezősversenyeket tartani, amelyeken az egyes csapatok dolgozói vesznek részt és mérettetnek meg egymás ellen, jellemzően a versenyhétvége hivatalos kezdete előtt.
Mormoták A pálya elhelyezkedése miatt az élővilág is gyakran beleszól a versenyzésbe. A legtöbb probléma a mormotákkal szokott lenni, amelyekből a futam előtti hetekben igyekeznek annyit összegyűjteni, amennyit csak lehetséges, és egy közeli szigetre telepítik át őket. A gondosság ellenére is gyakran történnek sajnálatos balesetek: 1990-ben Alessandro Nannini elgázolt egy mormotát, amelynek köszönhetően megsérült a gumiabroncsa; 2007-ben Ralf Schumacher szabadedzését tette egy tönkre, majd a futamon a Super Agurival parádésan versenyző Anthony Davidsontól vett el egy potenciális harmadik helyett egy elütött állat, ugyanis ezért kellett kiállnia orrkúpot cserélni. 2008-ban a második szabadedzés során szaladgált egy mormota a hajtűkanyarban, akkor szerencsére nem történt tragédia; viszont 2018-ban Romain Grosjean és 2022-ben Nicholas Latifi egy szabadedzésen, 2025-ben pedig Lewis Hamilton a futamon ütött el egyet. 2026-ban Alexander Albon törte össze a szabadedzésen az autóját, miután elgázolt egy állatot és emiatt irányíthatatlanná vált a Williams.
A Bajnokok Fala A pálya legutolsó kanyarja melletti betonfal idővel hírhedtté vált, mert jellemzően világbajnok versenyzők szoktak belé csapódni és összetörni az autójukat. 1999-ben nevezték el így, amikor Damon Hill, Michael Schumacher és Jacques Villeneuve gyors egymásutánban szenvedtek el ugyanitt balesetet, de már előtte is történtek incidensek, mint 1988-ban Derek Warwick nagy bukása az Arrows-Megatron volánja mögött. Nemcsak Formula–1-es bajnokokat tartanak számon a fal áldozataiként, hiszen itt törte össze magát Ricardo Zonta (FIA GT bajnok), Juan Pablo Montoya (CART bajnok), és a Formula Renault 3.5 bajnokai, Carlos Sainz Jr. és Kevin Magnussen is. Későbbi áldozatai voltak még Jenson Button és Sebastian Vettel is.
Győztesek
A piros hátterű versenyek nem Formula–1-es futamok.