Otto Piringer (Szászváros, 1874. február 20. – Szászváros, 1950. november 3.) erdélyi szász nyelven alkotó író.
Apja, Johann Piringer lelkész volt Romoszon, anyja pedig szintén lelkészi családból származott. Miután bölcsészetet és teológiát tanult Marburgban, Berlinben és Kolozsváron, 1896-ban a szentágotai gimnázium rektorává nevezték ki, ahol 1903 júliusáig tevékenykedett. 1903-tól lelkész volt Nagytalmácson, 1906-tól pedig Keresztényfalván. 1913-ban Nagyapoldra költözött, újabb 12 év múlva pedig Szászvárosba.
Műveinek java részét az első világháború után alkotta. Szász nyelvjárásban írt humoros versei és nevelő célzatú írásai az általa kiadott Neuer Volkskalender-ben jelentek meg.
Művei Schärhibesker, Lastich Geschichten ä saksesch, Nagyszeben, 1921 Vúm klene Piter uch senger Wält, Nagyszeben, 1926 Der Mérenziker. Schärhibesker und Lidcher, Nagyszeben, 1937; 1969-ben a Kriterion Könyvkiadónál megjelent a német nyelven is Bernhard Capesius fordításában
Fordítás
Források Bernhard Capesius utószava a Der Merenziker kötethez, Kriterion, Bukarest, 1975
További információk Előadás Otto Piringerről Családtörténet
Kapcsolódó szócikkek
Kategória:Erdélyi szász költők, írók Kategória:1874-ben született személyek Kategória:1950-ben elhunyt személyek Kategória:Szászvárosiak