bélyegkép|jobbra|Büntető tárgyalás ábrázolása (Salemi boszorkányperek) A büntetőjog a jog azon ága, amely meghatározza azokat a közösségellenes, nemkívánatos magatartásokat – társadalomra veszélyes, vagyis materiálisan jogellenes - amelyek tanúsítása, és jogellenességet kizáró tényezők hiánya esetén az elkövetőt büntetőjogi felelősségre vonják és amennyiben bűnös (gondatlanság vagy szándékosság terheli) megbüntetik (büntetés végrehajtási jog). A büntetőjog önálló jogág.
Fogalma
A büntetőjog alapvetően különbözik a többi jogágtól, szabályozási rendszerét illetően. Míg a többi jogág elsősorban szabályozni próbálja az életviszonyokat, addig a büntetőjog elsődleges feladata az életviszonyok védelme, illetőleg a szabályozott jogviszonyok megsértése esetén gondoskodik a jogsértő személy megbüntetéséről. Mindezen speciális feladatai ellátásához a többi jogághoz képest sokkal erőteljesebb eszközökkel rendelkezik, melyek nagyfokú beavatkozást tesznek lehetővé a jogalanyok életébe.
Tárgya
A tárgy az a jelenség, amit a büntetőjog véd, illetőleg amit a bűncselekmény támad.
Története thumb|200px|CCC (Imprint: Frankfurt, J. Schmidt. Verlegung Sigmund Feyrabends, 1577) A korai civilizációk, államok általában nem különült el a polgári és a büntetőjog. Az első ismert törvénykönyveket a sumerek alkották meg. Az I. e. 21. században Ur-Nammu király megalkotott egy korai, 32 szakaszból álló büntetőtörvénykönyvet. Másik fontos korai büntetőjogi emlék Hammurapi törvényoszlopa, amely a babiloni jog alapját alkotta. Ám ezek egyike sem különítette el a büntető normákat a polgári jogi szabályoktól. A római XII táblás törvények szintén vegyítették a büntető- és civil jogi szabályozási témaköröket, például a rablást birtokháborításként kezelték, és pénzbeli reparációt írtak elő.
A modern büntetőjog alapjai Büntetőjogi iskolák
Az egyes büntetőjogi iskolák között markáns felfogásbeli különbségek mutathatók ki, elsősorban a felelősség megalapozásának kérdésében. Eszerint beszélhetünk determinista vagy indeterminista felfogásokról. Mai büntetőjogunkra legnagyobb hatást a Franz von Liszt vezette közvetítő iskola tételei gyakoroltak.
Klasszikus iskola
A más néven dogmatikus, vagy tett- büntetőjogi iskola előfutára Cesare Beccaria volt. A klasszikus iskola a büntetőjog feladatának az írott jog értelmezését, magyarázatát tekintette. A klasszikus iskola a tett-büntetőjogi iskola alapja. Főbb tanításai között említhető a nullum crimen sine lege elve, a felelősséget a bűnelkövető szabad akaratát alapul véve határozza meg (indeterminizmus), ezzel összefüggésben erkölcsi felelősségét hangoztatja. Tanítása szerint a büntetésnek a bűntett súlyához kell igazodnia (proporcionalitás).
Kriminál - antropológiai iskola
Vezéralakja Cesare Lombroso börtönorvos volt. Megalkotója a született bűnelkövető fogalomnak: elítéltek körében végzett empirikus vizsgálatai nyomán úgy találta, hogy a bűnelkövetők külső testi jelek (stigmák) illetve a koponya sajátos felépítése alapján azonosíthatóak. Az ezen alapuló elmélete szerint az ezen stigmákkal bíró emberek született bűnelkövetők, a bűnözői hajlamot születésüktől kezdve magukban hordozzák, és ez a hajlandóságuk öröklődik. A bűnözést tehát egy meghatározott kör, a született bűnelkövetők tevékenységének vélte. Bár Lombroso az idők folyamán többször revideálta álláspontját, a született bűnelkövetőkről alkotott következtetését haláláig fenntartotta. Kritikaként fogalmazható meg az iskolával szemben, hogy tételei alapot adhattak a legszélsőségesebb fajirtások igazolására, azonban érdemének tekinthető, hogy a klasszikus iskola tett-központú szemléletével szemben ráirányította a figyelmet a tettes, az elkövető személyében rejlő sajátosságokra.Dr. Földvári József: Magyar büntetőjog általános rész
Kriminál – szociológiai iskola
Az antropológiai iskola kritikájaként, bizonyos tekintetben ellenirányzataként született. Tanítása szerint az embert a társadalmi környezet formálja bűnözővé. A bűnözés okai azokban a társadalmi tényezőkben keresendő, melyek az embert bűnözővé formálják. Tehát, a kriminál-antropológiai iskolával megegyezően, ez az iskola is az elkövető személyét helyezi előtérbe, ám a genetikai, veleszületett okok helyett a társadalmi környezet hatásait hangsúlyozza.
A „harmadik” iskola
Enrico Ferri jogtudós nézetei alapján felállt "harmadik iskola" szerint a bűnözésnek az elkövetőben rejlő okai és kívülálló okai egyaránt vannak. A kedvezőtlen társadalmi feltételekre adott reakció egyénenként változik. Lényegében ez az iskola a kriminál-antropológiai és a kriminál-szociológiai iskola tanításait ötvözi, indeterminista szemléletet képvisel. Büntetés helyett intézkedésekről beszél, az elkövetőt ki kell vonni a társadalomból, de ezt voltaképpen nem tekinti büntetésnek. Az intézkedés az iskola szerint nem megtorlása a tettnek, hanem az elkövető átalakítását célzó módszer. Az intézkedés alkalmazásánál a kiindulópont az, hogy az ember nevelhető, átalakítható. Az intézkedés mindig határozatlan időre szól, megszüntetése kérdésében a foganatosító szerv véleménye az irányadó. Az iskola kritikusai (például Magyarországon Földvári József) azonban kihangsúlyozzák, hogy amennyiben a büntetést, mint fogalmat elvetjük, az elkövetőt nem, csak a tettet minősítjük, azzal egyszersmind lemondunk az elkövetővel szembeni erkölcsi helytelenítésről, amely végső soron a büntetőjog felszámolását eredményezné. Egy ilyen lépést azonban a tudomány jelenlegi állása semmivel nem indokol.
A közvetítő iskola
A Franz von Liszt nevéhez fűződő közvetítő iskola 1883-ban alakult meg. A tett- és tettes büntetőjogi iskolák között kísérli meg közvetítő álláspont felállítását. Megkülönbözteti az első ízben bűncselekményt elkövetőket és a visszaesőket. Az első ízben bűnözőkkel szemben a klasszikus iskola szerinti tett-arányos büntetést, míg a visszaesőknél intézkedést javasol alkalmazni. Kihangsúlyozza a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvei alkalmazásának fontosságát. Az iskola foglalkozik külön először az elmebeteg bűnözőkre és a fiatalkorúakra vonatkozó külön szabályozás kérdéseivel.
Neoklasszikus iskola Az új társadalmi irányzat (neoklasszikus iskola) a második világháború után jelent meg, részben anyagi jogi, részben eljárásjogi szempontokat tárgyalva. Az egyén erkölcsi felelősségét emeli ki és humánus jelszavakat hangoztat. Prevenciós szemléletű: elsősorban a bűncselekmény elkövetésének a megelőzésére és az elkövető társadalomba való visszavezetésére (rehabilitáció) helyezi a hangsúlyt. Kihangsúlyozza, hogy a büntetőeljárás során alapvető jelentősége van az elkövető személyiségének vizsgálatának, ezért a nyomozás szakaszában pszichológus szakértő bevonását tartja szükségesnek. Mindezek az egyénnel szembeni legmegfelelőbb büntetés kiszabása miatt indokoltak.
A magyar büntetőjog fejlődése
Alapelvek A büntetőjog egészét átható elvi tételeket nevezzük a büntetőjog alapelveinek.
Az ártatlanság vélelme
Az ártatlanság vélelme jelenti azt, hogy amíg az elkövető bűnösségét jogerős ítélet nem állapítja meg, vele szemben nem lehet a bűnösséghez rendelt jogkövetkezményeket alkalmazni. Fontos kiemelni, hogy ezen alapelv – a köznapi nyelvben elterjedt értelmezéssel szemben – nem azt jelenti, hogy ártatlannak vélnénk a bűncselekmény feltételezett elkövetőjét, hiszen ha valakit ártatlannak vélelmezünk, okunk sincsen arra, hogy vele szemben eljárást folytassunk. A gyanúsított esetében éppen azért indul eljárás, mert alapos okkal feltételezhető, hogy a bűncselekményt ő követte el. Ennek a feltételezésnek a bizonyítása a nyomozati, bírósági eljárás célja. Az ártatlanság vélelme tehát csupán az alaki jogkövetkezményekre vonatkozik.
Nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege
A nullum crimen sine lege jelentése: nincs bűncselekmény törvény nélkül (latin). A nullum crimen sine lege jelenti azt, hogy amit törvény nem nyilvánít büntetendőnek, azt nem lehet bűncselekménynek tekinteni.
A nulla poena sine lege jelentése: nincs büntetés törvény nélkül (latin). A nullum crimen elvéhez kapcsolódóan, a nulla poena elve azt mondja ki, hogy a bűncselekményekre csakis a törvényben meghatározott büntetési tételek alkalmazhatóak. Jelenti ez azt is, hogy ezeket a büntetéseket is csak a törvényben szabályozott módon lehet alkalmazni.
A két elvhez négyféle alkalmazási szabály társul:
Nullum crimen/nulla poena sine lege praevia: a visszaható hatály tilalma Nullum crimen/nulla poena sine lege certa: a pontos törvényi meghatározottság követelménye Nullum crimen/nulla poena sine lege scripta: az írott törvények követelménye Nullum crimen/nulla poena sine lege stricta: a normaszöveghez való kötöttség elve
Az analógia tilalma
Az analógia problémáját az a helyzet veti fel, mikor a törvényhozó két hasonló életviszony közül az egyiket szabályozta, míg a másikat szabályozás nélkül hagyta, és a jogalkalmazó a nem szabályozott életviszonyra – a hasonlóság okán – a másik, szabályozott életviszonyra vonatkozó szabályozást alkalmazza. Ez azonban ellentétes lenne a büntetőjog másik elvével, a nullum crimen sine lege elvével, amely szerint amit a törvényhozó nem minősített törvényben bűncselekménynek, azt nem lehet bűncselekménynek tekinteni. A büntetőjogban ennélfogva bármiféle analógia alkalmazása tilos.
Anyagi jogi legalitás elve
Ez az alapelv a biztosítéka annak, hogy az elkövetőt is megillessék mindazok a jogok, amelyeket az adott állam magasabb rendű szabályozása, s nemzetközi jog emberi jogokként elismernek. Megjelenése alapvetően a felvilágosodás idejéhez köthető. Napjainkban esetleges korlátozása vethet fel kérdéseket (pl. terrorcselekmények esetében).
A szubszidiaritás elve
A szubszidiaritás azt a követelményt fejezi ki, hogy a büntetőjog alapvetően ultima ratio legyen, az alkalmazására csak akkor kerüljön sor, szubszidiárius (kisegítő) jelleggel, ha más jogágban található eszközökkel a büntetőjog által védett életviszonyok védelme nem megoldható. Ezen alapelv érvényesülésének előfeltétele az is, hogy az egyes jogágak szankciórendszerükben egymásra épüljenek. Az alapelv szűkebb értelmezése magában foglalja azt is, hogy a büntetőjogi eszközökön belül is először az enyhébb eszközök alkalmazására kerüljön sor.
Bűnfelelősség alapelve, nulla poena sine culpa
Tartalmazza azt, hogy csakis a bűnösen tanúsított magatartásért legyen felelősségre vonható az elkövető. Az elven belül két dogmatikai felfogás mutatható ki: Az elkövető bűnössége a cselekmény minősítését határozza meg. Ez a változat elterjedt jelenleg Magyarországon. Az elkövető bűnössége meghatározza a büntetés mértékét. Ez a változat főként a nyugat-európai jogrendszereket jellemzi. A két felfogás között közeledés figyelhető meg az utóbbi időben.
Felelősség differenciáltságának elve
Az alapelv számos ponton tettenérhető a jogi szabályozásban (pl. bűncselekmények bűntettekre és vétségekre osztása, fiatalkorú és felnőttkorú bűnelkövető közötti különböztetés stb.).
A büntetőjog ultima ratio jellege Lényege, hogy a büntetőjogot csak akkor lehet alkalmazni, ha rajta kívül más, enyhébb eszközök nem vehetők igénybe vagy eredménytelenek. A büntetőjog tehát csak kisegítő jellegű lehet, a legvégső esetben a legutolsó eszköz. Ezt az elvet az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) Ab. határozatában el is ismerte.
Jogszabálytan A büntetőjog forrásai
A büntetőjog forrásai lehetnek:
Nemzetközi szerződés: Magyarország, az Alaptörvényben vállalt kötelezettségének megfelelően biztosítja a vállalt nemzetközi kötelezettségek betartását, megteremti a belső jog összhangját. Mindez jelentősen kihathat a büntetőjogra is, például a halálbüntetést elvető nemzetközi kötelezettségvállalás formájában Magyarország Alaptörvénye Az Alkotmánybíróság határozatai, azok rendelkező része tekintetében, mivel jogszabályokat semmisítenek meg (az indoklás nem jogforrás)