Sőtér István (Szeged, 1913. június 1. – Budapest, 1988. október 7.) Kossuth-díjas író, irodalomtörténész, esszéista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Felesége, Jász Veronika grafikus-iparművész volt.

Életpályája Sőtér János dohányjövedéki tiszt és Hreblay Jolán Mária (1886–1968) fia. Apja és nagybátyja az első világháborúban hősi halált haltak, anyja és nagyanyja nevelte. Középiskoláit a szegedi piarista gimnáziumban végezte. 1931–1935 között a budapesti Eötvös Collegium tagja, francia–magyar–német szakon. 1935–36-ban a párizsi École normale supérieure ösztöndíjasa, 1936-ban az Eötvös Collegium francia előadója és könyvtárosa volt.

1936–1939 között a budapesti Egyetemi Könyvtár tisztviselője; 1939-1945 között közgazdasági pályán működött (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara előadója, majd meghívásra a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének titkára volt).

1945-ben a Teleki Pál Tudományos Intézet tanára, majd 1946. augusztus 1-jétől a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium X. főosztályának helyettes vezetője, 1947. június 1-jétől pedig vezetője. 1948–1952 között a szegedi egyetem tanára, 1952-től az 1960-as évek végéig az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, 1953–1956 és 1963–1966 között rektora volt. 1956-ban oktatásügyi-miniszterhelyettesként dolgozott.

1957–1983 között, nyugalomba vonulásáig az MTA Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója volt, ehhez kapcsolódóan az 1974-ben indított Literatura című irodalomelméleti folyóirat első szerkesztőjeként (1974–1985) is működött. 1960–1969 között a Magyar PEN Club elnöke, 1970–1973 között az International Comparative Literature Association (AILC) elnöke, a Sorbonne tiszteletbeli doktora, a francia Ordre des Arts et des Lettres kitüntetettje.

Írói és tudósi pályája párhuzamosan alakult, bár 1949–1960 között szépíróként egyetlen torzótól eltekintve a hallgatást vállalta. Íróként a Válaszban, esszéistaként a Magyar Szemlében és a Nouvelle Revue de Hongrie-ben szerepelt. A Magyarok című folyóirat közölte Júdás c. drámáját, 1947-ben. A Színművészeti Főiskola végzős növendékei játszották az Ódry Színpadon, hangjátékként a Rádiószínpad sugározta, majd a Veszprémi Petőfi Színház vitte színre 1985. március 22-én. Fordította Hemingway, Emily Brontë, Graham Greene, Thyde Monnier regényeit.

Művei A XVII. századi francia rhetorikák stílus-szemlélete; Dunántúl Ny., Budapest, 1936 La doctrine stylistique des rhétoriques du XVIIe siècle; Eggenberger, Budapest, 1937 (Bibliothèque de l'Institut Français à l'Université de Budapest) Fellegjárás (regény, 1939, 1977) Francia szellem a régi Magyarországon (tanulmány, 1940) Kelet és nyugat határán (Kodolányi Jánossal és Várkonyi Nándorral, 1941) Francia-magyar művelődési kapcsolatok (1941) Jókai Mór (1941) A templomrabló (regény, 1943) L'esprit français en Hongrie; Officina, Budapest, 1944 (Officina Hungarica) Két iskola (esszé, 1944) A kísértet (regény, 1945) Magyar-francia kapcsolatok (monográfia, 1946) Játék és valóság (esszék, 1946) Budai átkelés (elbeszélés, 1946) Bűnbeesés (regény, 1947) Hídszakadás (regény, 1948) Négy nemzedék (antológia, 1948) Sötétkamra (elbeszélés, 1948) Egy özvegyasszony élete (elbeszélés, 1951) A szegedi textilkombinát (elbeszélés, 1951) Eötvös József (tanulmány, 1951, monográfia, 1953) Romantika és realizmus (válogatott tanulmányok, 1956) Világtájak (tanulmány, 1957) Madártávlat (útirajzok, 1959) Édenkert (elbeszélés, 1960) Nemzet és haladás. Irodalmunk Világos után (monográfia, 1963; 2. kiadás: Világos után, 1987) A magyar irodalom története I–VI. 1964–1966 Álom a történelemről. Madách Imre és Az ember tragédiája (1965) Tisztuló tükrök. A magyar irodalom a két világháború között (tanulmány, 1966) Eötvös József; Akadémiai, Budapest, 1967 Vacsora Carmelben (útinapló, 1968) Az ember és műve (tanulmány, 1971) Az elveszett bárány (regény, 1974) A sas és a serleg. Akadémiai arcképek (tanulmány, 1975) Bakator (összegyűjtött kisregények, elbeszélések és drámák, 1975) Werthertől Szilveszterig (tanulmány, 1976) Évgyűrűk (visszaemlékezés, 1976) Tiszta Emma (elbeszélés, 1978) Budai Oroszlán (regény, 1978) Félkör. Tanulmányok a XIX. századról; Szépirodalmi, Budapest, 1979 Gyűrűk. Tanulmányok a XX. századról; Szépirodalmi, Budapest, 1980 Komoly ének; Szépirodalmi, Budapest, 1984 (Sőtér István művei) A templomrabló. Júdás; Szépirodalmi, Budapest, 1985 (Sőtér István művei) Szeged könyve [minikönyv]; szerk. Péter László; Szegedi Nyomda, Szeged, 1986 Világos után. Nemzet és haladás: Aranytól Madáchig; Szépirodalmi, Budapest, 1987 (Sőtér István művei) Bárányt szoptató Oroszlán. Regény; Szépirodalmi, Budapest, 1988 A magyar irodalom története 1945–1975 (ún. „SÓSKA” mint szerkesztő) 1981–1988

Műfordításai

Díjai, kitüntetései Magyar Köztársasági Érdemrend (1948) Kossuth-díj (1954) A Munka Érdemrend arany fokozata (1963) Az Ordre des Arts et Lettres tiszti fokozata (1974) A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1983) József Attila-díj (1985)

Jegyzetek

Források Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 Ferenczi László: Sőtér István; Akadémiai, Budapest, 1979 (Kortársaink) Sőtér István irodalmi munkássága. Válogatott bibliográfia; összeáll. Csiszár Jolán; II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Miskolc, 1988

További információk Kortárs magyar írók

Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar műfordítók Kategória:MTA-tagok Kategória:József Attila-díjasok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Eötvös-kollégisták Kategória:Szegediek Kategória:1913-ban született személyek Kategória:1988-ban elhunyt személyek Kategória:Az ELTE rektorai Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek