Jacobus Franciscus „Jim” Thorpe (kiejtése , meszkvaki nyelven: Wa-Tho-Huk) (1888. május 28. – 1953. március 28.) amerikai sportoló. A modern idők egyik legeredményesebb és legsokoldalúbb versenyzője, olimpiai aranyérmet nyert öt- és tízpróbában is. Ezenkívül profi kosárlabda-, baseball- és amerikaifutball-játékos volt.
Ereiben folyt őslakos amerikai és fehér vér is. Indián neve Wa-Tho-Huk volt, amelynek jelentése: „Fényes Ösvény”. Származása miatt pályafutása során sokszor kellett rasszizmussal szembenéznie. Az újságokban mint „rézbőrűt” vagy mint „indián atlétát” emlegették. Több sportágban szerepelt összamerikai indián csapatokban és profiként játszott a kizárólag őslakosokból alakult utazó kosárlabdacsapatban.
Az Associated Press a XX. század első felének legnagyobb sportolójának választotta 1950-ben. 1999-ben harmadik lett ugyanazon szervezet XX. század sportolóit rangsoroló listáján.
A sportolói karrierjét követően nyomorúságos körülmények közt élt, alkalmi munkákból tartotta fenn magát, és alkoholizmussal küzdött. Utolsó éveit gyenge egészségi állapotban küzdötte végig.
Az amatőrszabály megsértése miatt elvesztette olimpiai érmeit, mivel két évig játszott egy másodosztályú baseballcsapatban. 1982-ben,http://www.nytimes.com/1982/10/14/sports/jim-thorpe-s-olympic-medals-are-restored.html harminc évvel halála után, posztumusz kapta vissza olimpiai érmeit.
Több "első" címet birtokol, ő volt az első indián származású, aki megkapta az All-American címet, illetve ő volt az első indián származású aranyérmes.
Családja és gyermekkora Thorpe születéséről, teljes nevéről és származásáról különféle információk terjedtek el.O'Hanlon-Lincoln. p. 129 Biztosan tudjuk, hogy indián rezervátumban született, a születési anyakönyvi kivonatát azonban nem találták meg az életét kutatók. A legáltalánosabban elfogadott nézet szerint 1888. május 28-án született az Oklahoma államban található Prague városka mellett, amit cseh telepesek fővárosukról nevezték el. A Jacobus Franciscus Thorpe nevet kapta a keresztségben.
Szülei kevert etnikumúak voltak. Édesapja, Hiram Thorpe félig ír, félig szók-meszkvaki (Sauk-Meskwaki) indián, édesanyja, Charlotte Vieux félig francia, félig ugyancsak indián ősökkel rendelkezett. A sac és fox nemzet (Sac and Fox Nation) fiaként nevelkedett, indián neve Wa-Tho-Huk volt, amely teljes fordításban annyit tesz, hogy „ösvény, amelyet egy nagy fény világít meg ”, röviden csak: „fényes ösvény”. Édesanyja katolikus volt és fiát is keresztényi szellemben nevelte, ami egész életére hatással volt.O'Hanlon-Lincoln. p. 131
Ikertestvérével, Charlie-val együtt az Oklahoma állambeli Stroudban található Sac és Fox Nemzeti Ügynökség által fenntartott iskolában kezdte meg tanulmányait.
9 éves korukban Charlie tüdőgyulladásban elhunyt, amit Jim nehezen viselt, többször ki is maradt az iskolából emiatt. Édesapja, hogy megfegyelmezze egy bentlakásos intézetbe (Haskell Institute) küldte a kansasi Lawrencbe.
Két évvel később édesanyja belehalt kistestvére születésekor fellépő komplikációkba. Emiatt Jim krónikus depresszióba esett. Számos veszekedés után elszökött édesapjától, és egy lófarmon kezdett dolgozni.
1904-ben visszatért apjához és beiratkozott egy indiánok számára alapított műszaki iskolába (Carlisle Indian Industrial School) a pennsylvaniai Carlisle-ban. Itt Glenn Scobey „Pop” Warner volt az edzője, aki az amerikaifutball hőskorának egyik legbefolyásosabb szakembere volt.
Még ugyanebben az évben édesapja elhunyt egy vadászbaleset során szerzett elüszkösödött seb miatt.Hoxie. p. 628 Thorpe abbahagyta tanulmányait és újra egy farmon kezdett el dolgozni. Pár év múltán visszatért a carlisle-i iskolájába, ahol elkezdődött sportolói karrierje.
Amatőr karrier Egyetem thumb|left|Jim Thorpe a carlisle-i indián műszaki iskola egyenruhájában, 1909 körül. 1907-ben egy emlékezetes esettel vette kezdetét a sportkarrierje: ellátogatott az atlétikai pályára, és egy rögtönzött technikával véghezvitt 180 centiméteres ugrással megverte az iskola magasugróit, anélkül, hogy a melegítőjét levette volna. A legkorábbi feljegyzett eredményei szintén 1907-ből származnak. De nem csak atlétikában, hanem amerikaifutballban, baseballban, lacrosseban és társastáncban is megcsillogtatta tudását. „Pop” Warnernek komoly dilemmát okozott, hogy az ígéretes atlétájának engedélyezze-e a komoly fizikai igénybevétellel és jelentős sérülésveszéllyel járó labdajátékokat.Jeansonne. p. 60 Jimnek mégis sikerült rávennie edzőjét, hadd próbálja ki magát az iskola védelme ellen. Warner nem sok esélyt adott számára, bízott a csapatban, hogy könnyedén semlegesítik. Végül Thorpe keresztüljutott rajtuk: „nem egyszer, hanem rögtön kétszer”. Az eset után odament az edzőjéhez és ezekkel a szavakkal hozzávágta a labdát: „senki sem fogja szerelni Jimet”.
Országos hírnévre 1911-ben tett szert. A Harvard Egyetem csapata ellen játszottak egy amerikaifutball-mérkőzést. Thorpe szerezte csapata mind a 18 pontját – négy mezőnygól és egy touchdown után – úgy, hogy közben négy poszton (running back, defensive back, placekicker és punter) is teljesített. A 15 pontig jutó massachusettsi csapatot így szinte egyedül verte meg. Az idényt 11-1-es mérleggel zárták.A sportnyelvben ez a győzelem/vereség arányát jelöli.
A következő évben az országos egyetemi bajnokságig vezette csapatát, 25 touchdownnal és 198 ponttal vette ki részét a sikerből. Az idény legemlékezetesebb győzelme az Army elleni 27-6-os siker volt. Ezen a mérkőzésen Thorpe előbb elért egy 92 yardosAz amerikaifutballban a mértékegység a yard. 1 méter = 1,09 yard touchdownt, amit azonban egy csapattársa szabálytalansága miatt érvénytelenítettek. A következő támadásban már 97 yard távolságból ért el touchdownt.
A mérkőzésen a későbbi amerikai elnök Dwight D. Eisenhower térdsérülést szenvedett, miközben szerelni próbálta Jimet. 1961-ben egy beszédében így emlékezett meg Thorpe-ról: „Mindig és mindenhol voltak jó képességű emberek. Visszaemlékezvén Jim Thorpe-ra: ő sohasem gyakorolt, de mégis jobb volt bármelyik futballjátékosnál, akit életemben valaha láttam.”
Thorpe-ot 1911-ben és 1912-ben is beválasztották az összamerikai válogatottba.
Mindig is a futball maradt Jim kedvenc sportága,O'Hanlon-Lincoln. p. 144 de a mégis – a szinte csak hobbi szinten űzött – atlétikában szerezte a legnagyobb dicsőséget.
Olimpia thumb|right|Thorpe az 1912-es nyári olimpián. Az 1912. évi nyári olimpiai játékokat Svédország fővárosában, Stockholmban rendezték. Két új – több versenyszámból álló – sportág mutatkozott be: az öt- és a tízpróba. Ötpróba néven az 1906-os időközi olimpián már szerepelt egy esemény, de az az ókori görög versenyszámon alapult. Az 1912-es kiírás távolugrást, gerelyhajítást, diszkoszvetést, valamint 200 és 1500 méteres síkfutást tartalmazott.
A tízpróba teljesen új szám volt az olimpiák történetében. Igaz, az 1880-as évektől rendeztek már hasonló versenyeket Amerikában, és egy változata már bemutató sportág volt az 1904. évi nyári olimpiai játékokon is.
A kis különbség az olimpiai és amerikai tízpróba változat között nem zavarta Thorpe-ot, aki sokszor egyedül alkotta iskolája atlétikai csapatát különböző versenyeken. Egyéni rekordjai a következők voltak: 100 yardot 10,0 mp, 220 yardot 21,8 mp , 440 yardot 51,8 mp, 880 yardot 1 perc 57 mp, 1 mérföldet 4 perc 35 mp alatt futotta. A 120 yardos gátfutásban 15, a 220 yardosban 24 másodperc körül volt a rekordja.Az eredmények magyar mértékegységben: 100 yard = 92 méter, 220 yard = 202 méter, 440 yard = 404 méter, 880 yard = 808 méter, 1 mérföld = 1,61 kilométer, 120 yard = 110 méter.
Leghosszabb ugrása 23 láb és 6 inch, a legmagasabb pedig 6 láb 5 inch volt; rúdugrásban 11 lábra volt képes. Súlylökésben 47 láb 9 inches, gerelyhajításban 163 lábas, diszkoszvetésben 136 lábas eredménye volt.Az eredmények magyar mértékegységben: távolugrás: 7,15 méter , magasugrás: 195 cm, rúdugrás: 3,35 méter, súlylökés: 14,3 méter , gerelyhajítás: 49,6 méter, diszkoszvetés: 41, 4 méter
Thorpe elutazott mind a két sportág olimpiai válogatójára. Az ötpróbában könnyedén nyerte meg, 3 számban elsőként végzett, így bekerült az utazó csapatba. A tízpróbában a túl kevés jelentkező miatt nem tartották meg válogatót, így ott automatikusan indulhatott. Csapattársa volt a későbbi NOB elnök Avery Brundage is.
Az olimpiai időbeosztása igencsak sűrű volt, az öt- és a tízpróbán kívül elindult magas- és távolugrásban is. Az ötpróba verseny volt az első szám időrendben. Fölényes győzelmet aratott: 4 versenyszámot megnyert. Gerelyhajításban végzett csak a 3. helyen, de meg kell említeni, hogy 1912 előtt még soha nem versenyzett ebben a számban.
Még a győzelme napján kvalifikálta magát a magasugrás döntőjébe, ahol végül a negyedik helyen végzett. A később megrendezett távolugrásban a hetedik helyet szerezte meg.
Utolsóként a tízpróba küzdelmeiben vett részt. Előzetesen a helyiek kedvencével, Hugo Wieslanderrel kemény küzdelemre számítottak, de Thorpe közel 700 ponttal utasította maga mögé a svédet. Mind a tíz számban az első négy hely valamelyikét szerezte meg.
Az akkori szokás szerint az éremátadásra a záróünnepségen került sor. A két aranyérme mellé kapott még két különdíjat is. A tízpróbáért kapott medált V. Gusztáv svéd király, az ötpróbáért járót pedig II. Miklós orosz cár akasztotta a nyakába. Az elterjedt monda szerint a svéd király ezekkel a szavakkal nyújtotta át számára aranyérmét: „Uram, ön a világ legnagyobb sportolója!”, amire Jim csak ennyit felelt: „Kösz király!”
Sikerei nagy visszhangot váltottak ki otthon, még a legnagyobbaknak kijáró papírcetli-záporban is része volt a Broadwayen. Később így emlékezett erre a megtiszteltetésre:„Hallottam az embereket, ahogy a nevemet kiabálják, és el sem tudtam hinni hogy egy srácnak ennyi barátja lehet.”
Versenyen kívül két bemutató baseballmérkőzésen is fellépett Stockholmban, amelyen az amerikai atlétákból verbuvált csapatok játszottak. Nem ez volt az első baseballos kalandja, ahogy ez az egész világ számára kiderült kis idő múlva.
Professzionális karrier Az első olimpiákon komolyan szabályozták, hogy csak amatőrök indulhassanak a versenyeken. Aki pénzdíjat nyert valamilyen versenyen, testnevelő tanár volt, vagy csak versenyzett már profik ellen, már nem számított amatőrnek.
1913 januárjában amerikai újságokban megjelent a hír: Thorpe korábban profi baseballjátékos volt. Nem ismerjük biztosan, melyik újság jelentette meg elsőként a hírt, a legkorábbi fennmaradt írás a Providence Times-ban található, de sokan a Worcester Telegram-ot tartják az elsődleges forrásnak.
Thorpe valóban fizetett baseballjátékos volt: a Eastern Carolina League nevű másodosztályú bajnokságban a Rocky Mount csapatában szerepelt 1909-10 közt. Fizetése sovány volt, mindössze két dollárt keresett mérkőzésenként a 35 dolláros heti alapfizetése mellett. Nem volt egyedi eset, hogy egyetemi játékosok a nyári szünetben pénzt kerestek a sporttal, de vele ellentétben a többiek álnevet használtak.
A közvéleményt nem igazán foglalkozott Thorpe múltjával,Schaffer and Smith. p. 50 de az amerikai Amatőr Atlétikai Unió (AAU) titkára James E. Sullivan nagyon komolyan vette az ügyet és lépéseket sürgetett.Schaffer and Smith. p. 40 Jim levélben az alábbi szavakkal ismerte be a kihágást:
A beismerő levél sem segített. Az AAU visszamenőleg megvonta Thorpe-tól az amatőr státuszt és az NOB-t is kérte a hasonló lépés megtételére. Még ugyanebben az évben a NOB egyhangú határozata szerint megfosztották olimpiai eredményeitől, érmeitől, és hivatásosnak nyilvánították.