Antalfalu () falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.
Fekvése Eszéktől 7 km-re délre, Szlavónia keleti részén, a Szlavóniai-síkságon, az Eszékről Vinkovcéra menő út mentén fekszik. Közigazgatásilag Németderzs (Ivanovac) tartozik hozzá.
Története A települések első nyomai ezen a területen az ókori római időkből származnak, bár az Eszéktől délre fekvő terület, az egykor jelentős Mursa ókori város déli területe a 18. század végéig víz alatt volt. Kisebb települések csak a kiemelkedő részeken voltak, ahol a szántóföldi művelés egyáltalán lehetséges volt. Ez a helyzet akkor változott meg, amikor Adamovich Kapisztrán János báró 1765-ben ide érkezett. Az Adamovich birtokok Csepén, Tenye, Erdőd és Almás közötti övezetben feküdtek. A báró képzett gazdálkodóként rögtön hozzálátott a mocsaras terület lecsapolásához. Csatornákat ásatott a Vuka, a Dráva és a Duna irányába, új növényi kultúrákat, lent, kendert és dohányt honosított meg és megteremtette a feltételeket új települések alapításához.
A települést a dokumentumok 1839-ben Antalfalu néven említik először, míg a horvát Antunovac elnevezésével először 1851-ben találkozhatunk. Nevét egykori birtokosáról Adamovich Antalról kapta. Első telepesei magyarok voltak, akik már 1880-ban felépítették a Szent Antal kápolnát. A településen egészen 1924-ig magyarul beszéltek. 1857-ben 158, 1910-ben 962 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 48%-a magyar, 21%-a szerb, 15%-a horvát, 14%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1944-től 1953-ig a történelmi eseményekkel összefüggésben a területen megváltozott a népesség nemzetiségi összetétele. Az eredeti magyar és német nemzetiségű lakosságot elüldözték. Az elhagyott házakba Zagorje és Dalmácia területéről a termékenyebb föld reményében új lakosok érkeztek, ők a földosztás során kaptak is földeket. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 77%-a horvát, 13%-a szerb, 4%-a jugoszláv, 3%-a magyar nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 2181, a községnek összesen 3703 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 158 344 483 812 862 962 1.144 1.402 2.184 1.968 2.422 2.659 2.579 2.692 2.283 2.181
Nevezetességei Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1880-ban építették. A délszláv háború során az épület súlyosan megrongálódott, a háború után teljesen újjá kellett építeni. A faluban 2010. december 3-án szentelték fel a helység védőszentjének Szent Antalnak a tiszteletére szentelt emlékkápolnát a honvédő háborúban megölt, vagy eltűnt katonák és civilek emlékére. A kápolnában 40 olyan helyi lakos képe található, akik elestek a háborúban.
Kultúra A településen a KUD „Klasje Slavonije” Antunovac-Ivanovac kulturális és művészeti egyesület működik.
Oktatás A településen OŠ "Antunovac" néven elemi iskola működik.
Sport AzNK Vitez '92, Antunovac labdarúgóklubot 1928-ban alapították NK Bratstvo Antunovac néven. A ŽOK Vitez '11 Antunovac női röplabdaklub a horvát 2. ligában szerepel.
Egyesületek A település önkéntes tűzoltóegyesületét 1927-ben alapították.
Jegyzetek
Források A község honlapja Az elemi iskola honlapja
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Eszék-Baranya megye települései