A Kerka-vidék vagy Hetés a Zalai-dombság legnyugatibb kistája Zala és részben Vas vármegyében, kis északnyugati kiszögellése és nyugati pereme már Szlovénia területén található, ahol Lendva-hegy (Lendavske gorice) a neve, és délnyugati lejtői az ország egyik ismert borvidékét alkotják. A magyarországi részét tekintve 477 km²-es területű vidék a Kerka teraszos völgymedencéjét övező dombsági táj. Északról a Felső-Zala-völgy, keletről a Göcsej és az Egerszeg–Letenyei-dombság, délről a Mura bal parti sík határolja. Nyugati-délnyugati kiterjedését az Alsó-Mura-síknak a magyar–szlovén államhatárral nagyjából párhuzamos völgyválla jelöli ki.
Hetés szűkebb értelemben csak egy kisebb néprajzi táj a magyar-szlovén határ két oldalán.
Földtan és domborzat thumb|Szentgyörgyvölgyi patak A Kerka-vidék 3–3,5 km-es mélységben található, változatos összetételű alaphegységét jellemzően mezozóos képződmények alkotják. Az alapkőzetre az Ős-Mura és a Kerka hordalékkúpja épült fel a pleisztocén során, amelyre folyóvízi üledéksor (kavics, homok stb.) rétegződött. A későbbi földtörténeti korok szerkezeti mozgásai és az erózió eltérő intenzitással alakította a Kerka-vidék felszínalaktani képét. A kistáj északi és déli részén ma is féloldalasan megbillent tanúhegyek, pannon kori kavicstakarós rögök emelkednek: északon a Szentgyörgyvölgyi-rög (257 m) és a Haricsa-hegy (187 m), a déli Lendvai-hegyben a Nagy-Tenke (332 m) és a Lenti-hegy (262 m). A Lendvai-hegy egyúttal a Lispe–Lovászi-boltozatot lezáró rög, a 20. század második felében feltárt szénhidrogénkészletekkel, s itt metszi a Kerka-vidéket a Balaton-vonal néven ismert tektonikai törésvonal is. A kistáj központi részét mintegy 130 km²-en a Kerka süllyedékes völgymedencéje foglalja el. A medencealjzatot az Ős-Mura pleisztocén hordalékkúpjából származó, vastag üledéksor fedi, amelyre a Kerka és a Szentgyörgyvölgyi-patak holocén üledékei rétegződtek, teraszos szerkezetűvé alakítva a völgyet.
Az eróziós dombsági részek felszíne horizontálisan és vertikálisan egyaránt tagolatlan, a völgysűrűség és az átlagos relatív relief (26 m/km²) egyaránt alacsony. A Lenti-medence süllyedéke tökéletes síkság, átlagos relatív szintkülönbsége 5 m/km². A Kerka-vidék legmagasabb pontja a Lendvai-hegyben található Nagy-Tenke rögje (332 m), a legalacsonyabb tengerszint feletti magasság a kistáj déli végpontján, a Kerka völgyében mérhető (152 m).
A Kerka-vidék nagyobbik, északkeleti része a tájat északnyugat–délkeleti irányban átszelő Kerka közvetlen vízgyűjtőterületéhez tartozik, jelentősebb kistáji mellékágai a Kis-Kerka és a Cupi-patak. Bő vízfelesleggel rendelkező terület, ennek tudható be, hogy a Kerka Lentinél mért 2,2 m³/s-os középvízhozama pár kilométerrel lejjebb, Tormaföldénél már 4,8 m³/s-ra nő. A vidék délnyugati részének lefolyásait a Magyarország területén csak alig 6 km-es szakaszon folyó Lendva-patak veszi fel, amelynek Kerka-vidéki mellékvizei a Kebele-patak és a Szentgyörgyvölgyi-patak. A Lendva a kistáj határain kívül egyesül a Kerkával. A Kerka-vidék jelentős állóvízzel nem rendelkezik.
Éghajlat
A mérsékelten hűvös kistáj évi középhőmérséklete 9,2–9,8 °C között alakul. A határértékek jelentős különbségének hátterében a hűvösebb északnyugati és az enyhébb délkeleti peremvidékek különbözősége áll. A nyári félév 16,0–16,2 °C körüli átlaghőmérsékletében kevésbé mutathatóak ki a területi különbségek. A napsütéses órák száma évenként 1850 és 1900 közé esik. A kistáj a mérsékelten nedves és a nedves éghajlati zóna határán terül el, ahol az évi átlagos csapadék 760–780 mm. A szélirányok eloszlása kiegyenlített.
Talaj és növényzet
A leggyakoribb talajtípusok:
pszeudoglejes barna erdőtalaj, agyagbemosódásos barna erdőtalaj, réti öntéstalaj, réti erdőtalaj – ezek mindegyike a mészmentes, savanyú talajok közé tartozik.
Területhasznosítás Terület Területarány Lakott terület 1 844,8 ha 3,9% Szántó 19 512,8 ha 40,9% Kert 1 140,0 ha 2,4% Szőlő 86,9 ha 0,2% Rét, legelő 5 766,3 ha 12,1% Erdő 19 172,3 ha 40,2% Vízfelszín 160,0 ha 0,3%
A Kerka-völgy és a völgyet határoló dombok növényzete erősen különbözik. A völgy legjellemzőbb növénytársulásai a sík- és dombvidéki kaszálórétek (Arrhenatherion), a mészkerülő láprétek (Junco–Molinietum) és a patak menti magaskórósok (Angelico-Cirsietum oleracei).
A völgyet kísérő dombokon gyertyános–kocsányos tölgyesek (Querco robori-Carpinetum), elegyes erdei fenyvesek és bükkösök (Fagio medio-europaeum) nőnek.
Az erdőkben sok a gomba. Ismertebb, ehető nagygombák: vargánya (Boletus spp.), rókagomba ((Cantharellus cibarius)), császárgalóca (úri gomba, Amanita caesarea) Védett!
Állatvilág
A természetes fauna fajösszetételében (akárcsak a növényzetében) egyaránt felismerhető az Alpok közelsége és a mediterrán hatás.
Ízeltlábúak
A gerinctelenek között a patakok mentén több ritka, természetvédelmileg értékes rovarfaj él: csermely szitakötő (Onychogomphus forcipatus), karéliai kérész (Eurylophella karelica).
A Kerkában biztató ütemben szaporodik a 2008-ban védetté nyilvánított folyami rák (Astacus astacus).
A kaszálóréteken él néhány különleges életmódú nappali lepke: vérfűboglárka (Maculinea teleius), zanótboglárka (Maculinea nausithous).
A nedves réteken és a vízpartokon él a szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus), a szárazabb réteken és az erdőszéleken a fehérsávos keresztespók (Aculepeira sp.).
A domboldalak ízeltlábúit a közelmúltban kezdték részletesebben tanulmányozni; azóta ritka futóbogarak (Carabidae), százlábúak (Chilopoda) és pókok (Araneae) kerültek elő.
Körszájúak
A Kerka (és mellékvize, a Kerca) a fokozottan védett dunai ingola (Eudontomyzon mariae) kiemelten fontos élő- és szaporodó helye.
Halak
Védett halfajok: fürge cselle (Phoxinus phoxinus), kövi csík (Barbatula barbatula), vágó csík (Cobitis elongatoides), sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus); a leggyakoribb hal a fejes domolykó (Squalius cephalus, Leuciscus cephalus).
Kétéltűek
A kétéltűek közül a hegyvidék közelségére utaló fajok: gyepi béka (Rana temporaria), sárga hasú unka (Bombina variegata),
Hüllők
A leggyakoribb hüllőfajok:
fürge gyík (Lacerta agilis), vízisikló (Natrix natrix), rézsikló (Coronella austriaca), Keresztes vipera (Vipera berus), mindössze körülbelül száz példány élhet Zala megyében, főként a Kerka völgyében. Madarak
Barbácsy Zoltán ornitológus Bajánsenyéhez közel, az egykori Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzetből 11 madárfajt írt le, ezek közül 80 fészkelő.
Gyakoribb gázlómadarak: fehér gólya (Ciconia ciconia), szürke gém (Ardea cinerea), fekete gólya (Ciconia nigra).
A fenyőelegyes erdőkben itt fészkel is a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula), amit az ország más részein csak téli vendégként ismerünk.
Az idősebb bükkösökben költ: kék galamb (Columba oenas), fekete harkály (Dryocopus martius).
Ragadozó madarak: héja (Accipiter gentilis), darázsölyv (Pernis apivorus), egerészölyv (Buteo buteo), karvaly (Accipiter nisus), fehérfarkú rétisas (Haliaeetus albicilla).
Népesség
Néprajz
Valószínűleg a legációba járó diákoktól származik a tréfás Girgácia vagy Gergácia kifejezés, mely a "távoli" Kerka mentének felel meg.Magyar néprajzi lexikon; Gyalmos János 1933: Latin eredetű képzőink. Magyar Nyelv; Dömötör Sándor 1960: Girgácia. Magyar Nyelv
A terület néprajzában, kultúrájában hasonlít a szomszédos Göcsejhez. A terület nagyobb része néprajzi szempontból Göcsejhez tartozik, egy kisebb része pedig a szűkebb értelemben vett hagyományos Hetés néprajzi tája, amely Szlovénia területére is átnyúlik.
Források Magyarország kistájainak katasztere. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Szerkesztette Dövényi Zoltán. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2010. Szőke Béla Miklós: A határ fogalmának változásai a korai középkorban [Adatok a Kerka-vidék kora középkori településtörténetéhez], Zalai Múzeum, 2004. 13. sz. 177. old. Kovács Tibor – Ambrus András: Lárva adatok az Őrség és a Kerka-vidék (Hetés) kérész, szitakötő és álkérész faunájához (Ephemeroptera, Odonata, Plecoptera), Praenorica folia historico-naturalia, 2002. 6. sz. 23-40. old. Szinetár Csaba, Györke Gyula, Hella Ferenc, Kemencei Ilona, Nagy Krisztina, Sülyi Péter: Bajánsenye. A történelmi Őrségben. Bajánsenye önkormányzata, év nélkül. 28 old.
Kategória:Magyarország földrajzi kistájai Kategória:Szlovénia történelmi-földrajzi tájai Kategória:Zala megye földrajza Kategória:Vas megye földrajza Kategória:Zalai-dombság