thumb|Református templom thumb|A barokk stílusú Református Újtemplom, épült 1799-ben thumb|A Városháza tornya|258x258px thumb|A „Nagytakarék” és a Kossuth szobor|258x258px thumb|Fekete Sas szálloda|257x257pxHódmezővásárhely (, ) megyei jogú város a Dél-Alföldön. Csongrád-Csanád vármegye második legnagyobb népességű és Magyarország második legnagyobb területű települése, a Hódmezővásárhelyi járás székhelye. A megye és a Dél-Alföld legnagyobb területű települése.

Valamikor egyike volt az Alföld legfontosabb gazdasági és kulturális központjainak, a legsikeresebb egykori mezővárosok közé tartozott. A 20. század közepéig az ország legnépesebb városai közé tartozott: 1920-ban az ötödik, 1930-ban a tizedik helyen állt, 2010-ben már csak a huszonkettedik. 1950 és 1961 között Csongrád megye székhelye volt.

Nevének eredete A város neve több részből áll, illetve régebben – még a 20. század elején is – gyakran külön írták (Hódmező-Vásárhely). Ezek közül a „mező” jelentése a legegyszerűbb, hiszen a terület teljesen sík, a legmagasabb pontja is csupán 85 méter.

A „Vásárhely” elnevezés is beszédes: arra utal, hogy a település már régóta fontos csere- és kereskedelmi hely volt a környék lakói számára.

A „Hód” szó eredetéről több elképzelés is létezett, de a legújabb kutatások szerint valószínűbb az a magyarázat, amelyet Szeremlei Sámuel javasolt. Eszerint a név egy Árpád-kori birtokoshoz köthető, aki után a falu és a „Hód mezeje” elnevezés is kialakult – nem pedig a tóhoz, a hód nevű állathoz vagy valamilyen égitesthez.

Címere középre|112x112px A címer alapja egy alul enyhén ívelt, csúcsban végződő pajzs, amelynek mezeje világoskék színű. A pajzs jobb felső részén egy arccal ábrázolt, aranyszínű nap látható, amelyet tizennégy lángsugár övez. Ezzel szemben, bal oldalon egy növekvő ezüst hold jelenik meg, szintén arccal ábrázolva. A pajzs alsó részét egy páncélos, behajlított jobb kar tölti ki, amely három ezüst nyilat tart, hegyeikkel felfelé. A kar páncélzata több lemezből áll, míg a felkar metszete hússzínű, a kéz természetes árnyalatú. A pajzs fölött egy rostélyos páncélsisak helyezkedik el, amelynek közepén aranyláncon függő aranyérem látható. A sisakot egy ötágú nemesi aranykorona díszíti. A korona ágai közül három tölgyfalevél formájú keresztben végződik, középen kék drágakővel, míg a másik két ág gömb alakban zárul. A korona oldalain további kék színű kövek találhatók. A sisak belső része és a rostély mögötti felület vöröses árnyalatú, hasonlóan a kar metszetéhez. A páncélsisak és a kar világosszürke színű, amelyet sötétebb árnyalatokkal emelnek ki. A címert díszítő, úgynevezett foszlányok reneszánsz stílusú akantuszlevelekből állnak, amelyek a sisak körül helyezkednek el. Jobb oldalon vörös-ezüst, bal oldalon kék-arany színekben jelennek meg, plasztikus, domborműszerű kialakítással.

Fekvése A Tiszántúlon, a Dél-Alföldön, a Maros–Körös közén, a Csongrádi-síkon terül el, Szegedtől 25 kilométerre. Az országnak Budapest után második legnagyobb közigazgatási területével rendelkező városa, a dél-alföldi régió jelentős oktatási, gazdasági, kulturális és művészeti centruma.

Szomszédai: észak felől Derekegyház, északkelet felől Székkutas, kelet felől Békéssámson, délkelet felől Földeák, dél felől Óföldeák és Maroslele, délnyugat felől Algyő, nyugat felől Sándorfalva és Dóc, északnyugat felől pedig Mártély.

(Közigazgatási területe délkeleten, a békéssámsoni és a földeáki határ között érintkezik Makó északi külterületeivel, hasonló módon határos északnyugat felől Mindszent területével is, de utóbbi kettő mégsem nevezhető a város igazi szomszédjának, a lakott területeik közötti nagyobb távolság és ténylegesen szomszédos települések közbeékelődése miatt.)

Megközelítése és közlekedése

Közúthálózata A város két forgalmas, régi tiszántúli közlekedési útvonal, a Kunszentmártontól idáig húzódó 45-ös főút és a Debrecen-Békéscsaba-Szeged közt vezető 47-es főút találkozásánál alakult ki. Néhány évtizeddel ezelőtt még mindkét főút bevezetett Vásárhely belső területeire, találkozási pontjuk a mai Tóalj utca egyik belvárosi kereszteződésénél volt. Időközben azonban elkészült a 47-es út északi elkerülő félgyűrűje, azóta az attól beljebb eső, korábban főúti útszakaszok túlnyomó többségét visszaminősítették önkormányzati úttá. A kevés kivétel egyike a belváros déli széle és az északi elkerülő nyugati csatlakozási pontja közt vezető 472-es főút, valamint az északi elkerülő keleti kiágazása és a belterület keleti széle közt húzódó 4459-es út.

A környező települések közül Szentessel, Szegvár, Mindszent és Mártély érintésével a 4521-es, Kardoskúttal a 4418-as, Békéssámsonnal és Tótkomlóssal a 4421-es, Földeákkal a 4415-ös, Maroslelével és Makóval a 4414-es, Algyő Tisza-balparti területrészeivel a 4454-es utak kötik össze (utóbbin, majd a 4413-as úton érhetők el a város felől a nagyfai büntetés-végrehajtási intézet létesítményei is). Állami közútként számozódik még 44 117-es számozással a Kútvölgy városrészt és Kútvölgy megállóhelyet kiszolgáló bekötőút, 44 121-es számozással egy külterületi útszakasz Kopáncs városrészben, és 44 122-es számozással a régi Tízöles út egy szakasza.

Vasút Vonattal a MÁV 130-as számú (Szolnok–Hódmezővásárhely–Makó) és a 135-ös számú (Szeged–Békéscsaba) vonalain érhető el. A két vasútvonal Hódmezővásárhelyi Népkert vasútállomás és Hódmezővásárhely vasútállomás között azonos nyomvonalon halad, az elágazást követően bizonyos békéscsabai vonatok megállnak Kútvölgy állomáson is.

2021. november 29-én indult el Szeged és Hódmezővásárhely között a tram-train, ami a városban villamosként közlekedik. Ezzel Hódmezővásárhely Magyarország ötödik városa amely villamossal rendelkezik.

Közúti közösségi közlekedés Autóbusszal több irányból is megközelíthető, de a város buszpályaudvarára több távolsági és expressz buszjárat nem tér be. A megyeszékhelyre egy átlagos tanítási napon közel 100 busz indul, igaz ezek jelentős része a várost érintő távolsági, vagy megyén belüli (pl. Szeged-Szentes) városközi járat. Speciális menetrend és díjszabás szerint közlekedik a Szegedre óránként induló expresszbusz, amely a vasútállomásról indul.

Szegeden kívül gyakran közlekedik autóbusz Makóra és Szentesre, mindkét városba két útirányon át. Maroslele és Földeák felé Makóra, míg Szentesre Barattyos, illetve Mindszent felé lehet eljutni. Budapestre is közlekedik naponta hat autóbuszjárat. Ezen fontosabb úti célokon kívül persze a környező településekre (Orosháza, Székkutas) is közlekedik autóbusz, és a várost érintő több távolsági járat az ország különböző régióiba biztosít utazási lehetőséget.

Hódmezővásárhelyen helyi autóbusz közlekedés is van, igaz, a város szerkezetéből adódóan a járatok kevéssé kihasználtak. Egy a város és a Volánbusz Zrt. közötti jogvitából adódóan jelenleg (2022) a városban két buszos szolgáltató végez menetrend szerinti személyszállítást. Egyrészt a DAKK jogutódjaként a Volánbusz Zrt. 9 vonalon, és a Joványbusz kft. 5 vonalon közlekedtet buszokat. A Volánbusz Zrt. által közlekedtetett járatok díjkötelesek, míg a Joványbusz kft. buszain a hódmezővásárhelyi lakosok egy városkártya megvásárlása után díjmentesen vehetik igénybe a szolgáltatást.

Nevének eredete A mai település elődje a 14. században alakult ki két Árpád-kori falu, Hód és Vásárhely összeolvadásával. Hód neve valószínűleg a hód állatnévvel azonos, a Hód-tava neve latinos formában a 13. századból ismert és ma is őrzi egy városrész és a Hód-tavi-csatorna. A Vásárhely név vásártartási joggal bíró települést jelent. A mezővárosi jelleget hangsúlyozó "mező" névelem később toldódott be a Hódvásárhely névbe.

Horvátul a településnek két neve létezik: a tompaiak által használt Vašrelj, és a bácsalmásiak által használt Vašarelj.

Története A város a 15. században jött létre a korábbi Hód, Vásárhely, Ábrány és Tarján községek egybeépüléséből.

Hód Hód és névváltozatai országszerte előfordultak településnévként. Az itteni Hód a modern kori Újváros helyén terült el. Határa elég nagy lehetett, mert egész a makai (makói) földekig terjedt. Makó falvában is volt egy út, vagy utca, melyet köznyelven »Hód-utha«-nak neveztek. Annyi bizonyos, hogy Vásárhely falut később róla nevezték Hód-Vásárhelynek. Már 1396-ban »Holduusarhel« néven fordul elő a neve, majd 1458-ban »Hodwasarhely« néven.

Vásárhely Vásárhely település a 14. században Warashel, Wasarhel, Wasrahel és hasonló neveken említtetik. Vásárhelynek — mai értelemben vásár-tér­nek — nevezték eredetileg, még mielőtt község lett volna, e területet azért, mert azt a környék népe vásárok tartására használta. E nevet a terület azután is megtartotta, hogy ott községet alakítottak. A Hód előnevet a közvetlen mellette létezett, s vele később összeolvadt Hód falutól vette, melyről már fentebb volt szó. Majd Vásárhelybe olvadt bele még a mohácsi vész előtt Tarján.

Tarján Tarján eredetileg egy kazár nemzetség neve, melyet a honfoglaló ősök és ezek utódai közt is többen viseltek. Ezért országszerte számos helységet is neveztek el róla. Beleolvadt Vásárhelybe, melynek századokon át egyik utcáját, majd a 17. századtól egyik részét képezte.

Ábrány Az Ábrány, másképp Ábrahám névről országszerte több falut neveztek el, mert ezek alapítója, vagy első földesura e nevet viselte. Az 1446-i oklevél az ide való helynevek társaságában említi, s azt mondja róla, hogy e falu is Hód és Vásárhely települések tartozékát képezte. Amikor e helyek Hunyadi János birtokába mentek át, akkor Ábrány önállóan már nem létezett, mert a Hunyadi 1456-i birtoklevelében róla már nincs említés. Abból, hogy Vásár­hely és Tarján közt sorolják fel, félig-meddig azt lehet gyanítani, hogy a helye a mostani városi terület valamelyik részére eshetett.

Középkor Zsigmond király Hunyadi Jánost tette meg a vidék földesurává, a törökök feletti diadalának elismeréséül. Hunyadi János kastélyt is épít­tetett itt, amely valószínűleg ott állt a kasznárlak helyén. Ebben az időben a települést Hód-vásárhelynek hívták. A 15. század elején már több oklevél oppidumként (is) említi, s Hunyadi János 1455-ben Hódvásárhely bírájához és esküdtjeihez intézett levele a település mezővárosi közigazgatási szervezetének meglétét bizonyítja.Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje. Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba, Szeged, 1985.) III. A régió mezővárosai fejezet. 100. oldal

Török kor A 16. században Vásárhely, Wasarhely és névváltozatain említik. A mohácsi vész után a török János királynak hagyta az országot, aki a Tiszántúlt is haláláig (1540) tulajdonolta, habár a vidék várai (Szeged, Gyula, Pankota, Temesvár) és a földesurak egy része Ferdinánd pártján álltak. A megyék, Csanád, Csongrád, nem csatlakoztak hosszabb időre egyik királyhoz sem. 1540-től azonban Ferdinánd elkezdte a területen a felségjog gyakorlását, s a gyulai vár parancsnoksága útján gyakorolta itt a végrehajtást, szedette a királyi tizedet és az adót.

1552-ben Gyula elesett, s a törökök elfoglalták egész Csongrád vármegyét is. A csanádi szandzsák kezdetben három náhije-ből (közigazgatási kerület) állt: a vásárhelyi, csanádi és fellaki náhijekből, melyek jobbára romban hevertek. 1557-ben a vásárhelyihez Csanád vármegye községeinek egy része, s az egész Csongrád vármegye tartozott, a nagy területen összesen 240 házzal. Később módosították a beosztást, s Vásárhelyt a szegedi szandzsákhoz (budai vilajet) kap­csolták. Az 1566. év táján Gyulavár egész környéke Békés- és Csongrád-vármegyékkel együtt az aradi szandzsákba olvasztatott bele, s ott is maradt 1595-ig, mikor Arad ismét magyar kézre jutott.