bélyegkép|100px|A KGB jelvénye 100px|bélyeg|Az NKVD jelvénye Az Állambiztonsági Bizottság, rövidítve KGB (oroszul: КГБ – Комитет государственной безопасности, magyar átírásban Komityet goszudarsztvennoj bezopasznosztyi) a Szovjetunió állambiztonsági feladatokat ellátó szerve volt 1954-től 1991-ig. Vezetője miniszteri posztot töltött be, aki a Szovjetunió Minisztertanácsnak felelt.
Oroszországi utódszervezetei a belbiztonsági és kémelhárítási feladatokat ellátó Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és a hírszerzéssel foglalkozó Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR).
Helye a politikai és állami rendszerben A KGB-nek állami bizottságként a minisztériumokhoz hasonló jogállása volt, de vezetőjét nem miniszternek, hanem a Bizottság elnökének nevezték, aki a Minisztertanács tagja volt. Szervezetileg főigazgatóságokra és igazgatóságokra tagolódott. Elsősorban titkosszolgálati részlegek, valamint a határőrség és a kormányőrség tartoztak hozzá, beleértve összesen közel 300 ezer főnyi létszámú reguláris csapatokat is. A KGB szövetségi-köztársasági állami bizottság volt, ami azt jelentette, hogy a Szovjetunió valamennyi köztársaságának minisztertanácsa alá rendelve működtek hasonló szervezetek és a KGB részben ezek útján látta el feladatait.
A KGB tényleges irányítását azonban nem a Minisztertanács, hanem közvetlenül az SZKP illetve annak vezető szervei és testületei látták el. A KGB rendkívül nagy befolyással volt a Szovjetunió állampolgárainak mindennapi életére, azonban politikai befolyást elődszervezeteivel ellentétben nem szerzett a politikai vezetés felett.
Elődszervezeteinek története A KGB elődszervezeteinek története 1917-ben kezdődött, amikor Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij vezetésével létrejött az Összoroszországi Különleges Bizottság (a „Cseka”). A szovjet állambiztonsági szervek az alábbiak szerint alakultak a KGB megalakulása előtt. 1917: Cseka (VCSK, Összoroszországi Különleges Bizottság) a Népbiztosok Tanácsa alatt 1922: GPU (Állami Politikai Igazgatóság) az NKVD (Belügyi Népbiztosság) alatt 1923: OGPU (Egyesített Állami Politikai Igazgatóság) a Népbiztosok Tanácsa alatt 1934: GUGB (Állambiztonsági Főigazgatóság) az NKVD (Belügyi Népbiztosság) részeként 1941 február-július, majd 1943: NKGB (Állambiztonsági Népbiztosság), kiválva az NKVD-ből 1946: MGB (Állambiztonsági Minisztérium), az összes népbiztosság minisztériumra átnevezése miatt 1953: MVD (Belügyminisztérium), újraegyesült az MGB és az MVD 1954: KGB (Állambiztonsági Bizottság) a Minisztertanács alatt, kiválva az MVD-ből
A külföldi hírszerzést és a katonai hírszerzést 1947-ben külön szervezetben, a Minisztertanács Információs Bizottsága néven összevonták, majd ezt 1949-ben átszervezték és a Külügyminisztérium Információs Bizottsága néven működött 1952-ig, amikor visszaintegrálták az állambiztonság szervezetébe, az MGB-be.
Felépítése A KGB volt a Szovjetunió szövetségi hírszerzési és biztonsági hivatala, valamint a tagköztársasági szintű biztonsági hivatalok közvetlen irányítója (amikor ilyenek léteztek). A KGB tevékenységét ténylegesen a Szovjetunió Kommunista Pártja legfelsőbb vezetése irányította és felügyelte.
A KGB kollégiumának (vezető testületének) tagja az elnök, az egy-két első elnökhelyettes, a további elnökhelyettesek, illetve néhány más külön kijelölt személy volt.
A KGB főcsoportfőnökségekre és csoportfőnökségekre tagolódott. Például: Főcsoportfőnökségek Első Főcsoportfőnökség – hírszerzés és külföldi műveletek Második Főcsoportfőnökség – belső biztonság és kémelhárítás Harmadik Főcsoportfőnökség – kémelhárítás a szovjet fegyveres erőkön belül Nyolcadik Főcsoportfőnökség – rejtjelzés/rejtjelfejtés, a kormányzati kommunikációs technika fejlesztése Határőr Főcsoportfőnökség – A Szovjetunió határőrsége (1954–1991) 220 000 főt (1991 augusztus) számláló határbiztonsági erő, amely a Szovjetunió határain jelentkező csempészet és illegális mozgások ellen harcolt, szárazföldi, légi és vízi erőkkel.
Csoportfőnökségek Ötödik Csoportfőnökség – gazdasági biztonság (1954–1960); az „ideológiai diverzió” elleni harc, a szovjetellenes és az „egyházi-szektás elemek” elleni küzdelem (1967–1989. augusztus 29.) Hetedik Csoportfőnökség – szovjet és külföldi állampolgárok tevékenységének, mozgásának megfigyelése, követése a KGB többi részlegének megrendelésére Kilencedik Csoportfőnökség – az SZKP és a szovjet kormány legfőbb vezetőinek testőrsége Tizenhatodik Csoportfőnökség – elektronikus felderítés (SIGINT, ELINT), rejtjelfejtés (1973–1991)
A KGB elnökei Hivatal kezdeteHivatal végeNévRendfokozat 1954. március 13. 1958. december 8. Ivan Alekszandrovics Szerov vezérezredes, 1955-től hadseregtábornok 1958. december 25. 1961. november 13. Alekszandr Nyikolajevics Selepin 1961. november 13. 1967. május 18. Vlagyimir Jefimovics Szemicsasztnij 1964-től vezérezredes 1967. május 18. 1982. május 26. Jurij Vlagyimirovics Andropov 1973-tól vezérezredes, 1976-tól hadseregtábornok 1982. május 26. 1982. december 17. Vitalij Vasziljevics Fedorcsuk vezérezredes 1982. december 17. 1988. október 1. Viktor Mihajlovics Csebrikov vezérezredes, 1983-tól hadseregtábornok 1988. október 1. 1991. augusztus 22. Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov hadseregtábornok 1991. augusztus 22. Leonyid Vlagyimirovics Szebarsin 1991. augusztus 23. 1991. november 6. Vagyim Viktorovics Bakatyin vezérőrnagy
Jegyzetek
Fordítás
Források Mitrohin: KGB-lexikon. A szovjet titkosszolgálat kézikönyve; ford. H. Prikler Renáta; Alexandra, Pécs, 2004
További információk KGB Information Center, fas.org A KGB, www.mult-kor.hu David E. Murphy–Szergej A. Kondrasov–George Bailey: A láthatatlan front. A CIA és a KGB háborúja a megosztott Berlinben; ford. Kőszeghy Miklós, Zalai Edvin; Kossuth, Bp., 1998 Vitalij Sentalinszkij: A feltámadott szó. A KGB irodalmi archívuma; franciából ford. Szilágyi András, Vajda Lőrinc; Nagyvilág, Bp., 2000 Christopher Andrew–Vaszilij Mitrohin: A Mitrohin-archívum. A KGB otthon és nyugaton; ford. Bruhács Kinga, M. Nagy Miklós, Szabó Mária; sajtó alá rend., jegyz., utószó Kun Miklós; Talentum, Bp., 2000 Amy Knight: A KGB örökösei. Kémek álarc nélkül; Hamvas Intézet, Bp., 2002 (Arc és álarc) Földi Pál: Fejezetek a KGB titkos történetéből. "Hideg fej, forró szív, tiszta kéz."; Anno, Bp., 2003 Rupert Butler: A sztálini terror eszközei. CSEKA, OGPU, NKVD, KGB 1917-től 1991-ig; ford. Füsti Molnár Zsuzsa; Gabo, Bp., 2008 Horváth Miklós–Olekszandr Pahirya: Kényszerkirándulás a Szovjetunióba, Magyar deportáltak a KGB fogságában – 1956; ford. Fedinec Csilla; Argumentum, Bp., 2012 Bernard Lecomte: KGB. A szovjet titkosszolgálatok története; ford. Barabás József; Corvina, Bp., 2022 Catherine Belton: Putyin emberei. Hogyan szerezte vissza a KGB Oroszországot, és gyűrte maga alá a Nyugatot; ford. Bujdosó István; Libri, Bp., 2022 Ivan Szerov: A bőrönd titkai. A KGB első elnökének titkos naplói és feljegyzései; ford. Goretity József, tan. Alekszandr Hinstejn; Időjel, Pilisvörösvár, 2022 Bernard Lecomte: KGB. A szovjet titkosszolgálatok története; ford. Barabás József; Corvina, Bp., 2024
Kategória:A Szovjetunió a hidegháborúban Kategória:A Szovjetunió politikai élete Kategória:Kommunista titkosszolgálatok Kategória:Szovjet szervezetek Kategória:Hírszerző szolgálatok Kategória:1954-ben alapított szervezetek