bélyegkép|250px|Jelenet A bűnbanda (1955) című filmből
A film noir („fekete film”) filmstílus, amit elsősorban a hollywoodi bűnügyi drámák, krimik jellemzőjeként használnak, legfőképp amelyeknél kiemelt szerepet játszik az ambivalens erkölcs és a szexuális motiváció. Először Nino Frank francia kritikus alkalmazta a film noir elnevezést a hollywoodi filmekre 1946-ban. Gyakran hivatkoznak rá önálló, a bűnügyi filmnek alárendelt műfajként.
Hollywood klasszikus film noir időszakát általában az 1940-es évek eleje és a késő 1950-es évek közé teszik. Ehhez a korszakhoz társítják általában a kontrasztos fekete-fehér képi világot, melynek gyökerei a német expresszionista fényképezésig nyúlnak vissza, míg sok történet és klasszikus noir szemléletmód Amerikában a nagy gazdasági világválság idejének krimi iskoláiból származik.
Az első film noir-nak John Huston A máltai sólyom (1941) című filmjét tekintik, amely Dashiell Hammett azonos című regényének harmadik, legjobban sikerült adaptációja. Itt debütált Humphrey Bogart elegánsan cinikus magándetektív karaktere, amely ma már a műfaj egyik kulcsfigurája. A klasszikus film noir utolsó alkotásának Orson Welles A gonosz érintése (1958) című filmjét tartják.
A narrációt sokan a műfaj legjellegzetesebb eszközének tekintik, ahogyan a (smooth) jazz és a neonfényekben fürdő városi látképet is. Ezek a stílusjegyek azonban leginkább az 1980-as évek nagy tisztelgései és műfaji paródiái miatt épültek be a mai köztudatba. A flashback ugyan a legtöbb klasszikusban nem található meg, azonban a Mildred Pierce (1945) című filmnek köszönhetően ma már a műfaj egyik legjellemzőbb fogásának tekintjük.
A film noir előzményei Társadalmi háttér kiábrándulás az "amerikai álomból" az amerikai férfiak bevonultak a hadseregbe a második világháború idején, a nők otthon maradtak, és átvették a férfias szerepköröket is – az elcsábított nő figurájából így alakult ki az erős, öntudatos, férfias és mégis csábító asszony képe a filmek maró társadalomkritikát is megfogalmaztak
Filmes gyökerek német expresszionizmus (F. W. Murnau: Nosferatu, 1922; Fritz Lang: M – Egy város keresi a gyilkost, 1931), amelyet az első világháború elől az Egyesült Államokba vándorolt filmesek hulláma vitt át új hazájába az 1930-as évek gengszterfilmjei, amelyek kóborló banditákat vesznek pártfogásukba, a bűnözés társadalmi gyökereit keresik a kortárs francia filmek lírai realizmusa (ld. Julien Duvivier: Pépé, le Moko, 1937; Marcel Carné: Le jour se lève, 1939)
Irodalmi gyökerek A film noir idején virágzott a detektívregény műfaja: elsősorban Dashiell Hammett, Raymond Chandler, James M. Cain és Cornell Woolricht (utóbbi George Hopley és William Irish álnéven is publikált) bestsellerei, főszerepben híres detektívekkel, Sam Spade-del, Philip Marlowe-val és társaikkal. A detektívregényeket akár többször is filmre adaptálták, íróik maguk is gyakran forgatókönyvíróvá váltak.
A klasszikus film noir stílusjegyei Hangulat
A film noir műfajba sorolható film hangulata általában borongós, baljóslatú, amit az éles árnyékok és a hozzá tartozó, szinte állandóan hallható háttérzene is felerősít. Gyakori történetszál egy bűnügyi eset nyomozása, a szereplők sötét titkainak felszínre kerülése. Fontos szereplő lehet a (magán)nyomozó, a végzet asszonya, illetve a pszichopata gyilkos. Az átlagosnál sűrűbben szerepel valamilyen fogyatékkal élő személy, aki lehet áldozat, vagy elkövető is, de többnyire inkább fontos tanú.
Sajátos hely- és időviszonyok A film noir világában a kamera csak ritkán mozdul ki a nagyvárosból (Orson Welles A gonosz érintése (1958) című filmjében ez többször is megtörténik). A belső felvételek többnyire szűk és alacsony mennyezetű, sötét, füstös terekben készülnek, ami jelentős szerepet játszik a hangulat kialakításában.
Képi jellegzetességek Gyakori a ferde, szokatlan kameraállás, a játék a fényes és az árnyékos felületek kontrasztjával. A képek sokszorosan tagoltak, alkotóik játszanak a mélységgel, rengeteg rács és lépcső van a felvételeken.
Jellegzetes szereplők a magányos (magán)detektív a femme fatale, a végzet asszonya az angyali feleség/jegyes
Egyéb filmnyelvi eszközök narráció flash-back
Klasszikus film noir filmek 1940-es évek A máltai sólyom (1941) A gyanú árnyékában (1943) Valakit megöltek / Laura (1944) Gyilkosság a gyönyöröm (1944) Gyilkos vagyok (1944) Mildred Pierce (1945) Férfiszenvedély (1945) Terelőút (1945) Gilda (1946) A hosszú álom (1946) A gyilkosok (1946) Forgószél (1946) Kísért a múlt (1947) A sanghaji asszony (1947) A gonosz ereje (1948) A meztelen város (1948) A király összes embere (1949) A harmadik ember (1949) Fehér izzás (1949)
1950-es évek Fegyverbolondok (1950) Holtan érkezett (1950) Magányos helyen (1950) Alkony sugárút (1950) Aszfaltdzsungel (1950) Detektívtörténet (1951) Búcsúlevél (1953) A stoppos (1953) Csókolj halálosan (1955) A vadász éjszakája (1955) The Phenix City Story (1955) A siker édes illata (1957) A gonosz érintése (1958)
A legismertebb noir filmrendezők Alfred Hitchcock Billy Wilder John Huston Edgar G. Ulmer Edward Dmytryk Elia Kazan Fritz Lang Howard Hawks Kertész Mihály (Michael Curtiz) Orson Welles Otto Preminger Raoul Walsh Robert Aldrich Robert Siodmak
Ikonikus színészek James Cagney Alan Ladd Barbara Stanwick Burt Lancaster Charlton Heston Humphrey Bogart Joan Crawford Lauren Bacall Peter Lorre Ray Milard Rita Hayworth Robert Mitchum Robert Montgomery Richard Widmark
A neo-noir
A film noir stílusjegyek több hullámban születtek újjá a későbbi évtizedek filmjeiben.
Neo-noir filmek 1960-as évek: Rettegés foka (1962), A mandzsúriai jelölt (1962), Agyhalál (1965) 1970-es évek: Kínai negyed (1974), Taxisofőr (1976), Gengszterek sofőrje (1978) 1980-as évek: Dühöngő bika (1980), A test melege (1981) 1990-es évek: Elemi ösztön (1992) 2000-es évek: Mr. Vengeance – A bosszú ura (2002), Sin City – A bűn városa (2005)
Neo-noir rendezők David Fincher – Hetedik (1995), Harcosok klubja (1999) David Lynch – Kék bársony (1986), Twin Peaks (1990–1991), Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! (1992), Lost Highway – Útvesztőben (1997) Ethan és Joel Coen – Véresen egyszerű (1984), Fargo (1996) Quentin Tarantino – Kutyaszorítóban (1992), Ponyvaregény (1994)
Fordítás
Források
További információk
Menekülő ember. A film noir és a thriller műfaji hatáskapcsolatai A domináns nyomozó alkonya – Magándetektív-noir és modernizmus kapcsolata a Hollywoodi Reneszánszban 1. A domináns nyomozó alkonya – Magándetektív-noir és modernizmus kapcsolata a Hollywoodi Reneszánszban 2. Zsarusorsok – Szakma és magánélet konfliktusa a hetvenes évek detektívfilmjeiben Film noir: A fekete széria Noir rendezők: Lang, Siodmak, Wilder, Ulmer A noir élt és élni fog: a neo-noir Grób László: Az amerikai film noir története, 1940–1960; Attraktor, Máriabesnyő, 2020 Pápai Zsolt: Magyar film noir és melodráma, 1-2.; MMA, Bp., 2024 1. El nem csókolt csókok 2. Fény és árnyék''
Kategória:Filmműfajok