A Dobi-kormány volt az 1946-49 közötti Magyar Köztársaság utolsó, egyben a Magyar Népköztársaság első kormánya 1948. december 10. és 1952. augusztus 14. között, vezetője Dobi István volt. Működése alatt szilárdult meg a kommunista hatalomgyakorlás és kiépült az 1953-ig sztálinista vonalat követő diktatúra. 1949-ben a Magyar Népköztársaság alkotmányának megalkotásával a miniszterelnöki tisztséget a minisztertanács elnöki tiszte váltotta fel, a köztársasági elnök helyébe pedig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa lépett, mely úgynevezett „kollektív” államfő volt, tehát mint testület gyakorolta az államfői jogokat.
1952. augusztus 14-én Dobi Istvánt felmentették a minisztertanács elnöki tisztségéből, mivel egyúttal a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökévé választották.
Összetételének változásai A Dobi-kormánynak megalakulásakor 14 tagja volt, ami megszűnéséig majdnem a duplájára, 26-ra nőtt, összesen 36 tagja volt működése alatt. A kormánynak Dobi István miniszterelnökön kívül csupán a helyettese, Rákosi Mátyás és Farkas Mihály honvédelmi miniszter volt a tagja mindvégig változatlan tisztségben. Mindvégig tagja volt még a kormánynak, de változó tárcák élén Gerő Ernő (pénzügy- majd államminiszter, ideiglenesen közlekedésügyi és külkereskedelmi is) és a volt parasztpárti politikusok, Darvas József (építés- majd közoktatásügy) és Erdei Ferenc (államminiszter majd földművelésügy).
Megalakulásakor tagjai között kilenc MDP-tag szerepelt, akik közül heten a kommunista, ketten pedig a szociáldemokrata párt tagjai voltak az egyesülés előtt. A többi öt tagból három kisgazda volt, közéjük tartozott a miniszterelnök is, ketten pedig a Nemzeti Parasztpártot képviselték.
Dobi István megbízatásának megszűnésekor már csak az MDP működött, a többi párt nem. A kormány akkori 26 tagja közül ketten-ketten voltak egykori kisgazdák és parasztpártiak (Dobi és Bognár József, illetve Darvas és Erdei), a többiek pedig valamennyien MDP-tagok, méghozzá kommunisták voltak, az egykori szociáldemokrata politikusokból egy sem volt már a kormány tagja.
Mivel működése a Rákosi-diktatúra kiépülésével és megszilárdulásával esett egybe, a Dobi-kormány tagjai közül sokakkal szemben indult koncepciós eljárás. Elsőként Rajk Lászlót tartóztatták le 1949. május 30-án, az ő pere halálos ítélettel végződött, kivégzésére október 15-én került sor. Marosán Györgyöt és Ries Istvánt a volt szociáldemokraták elleni per előkészítéseként 1950. július 7-én tartóztatták le, Kállai Gyulát pedig a "hazai" kommunista vezetők egy része elleni eljárás részeként – azután, hogy Zöld Sándor belügyminiszter Rákosi kritikájának hatására kiirtotta saját családját és öngyilkos lett – 1951. április 20-án. Ugyanaznap letartóztatták Kádár Jánost is, aki korábban szintén tagja volt a Dobi-kormánynak.
Megalakulása (1948. december 11.) A miniszterelnök-váltáshoz közvetlenül az az esemény vezetett, hogy Nyárádi Miklós kisgazdapárti pénzügyminiszter nem tért haza hivatalos külföldi útjáról (disszidált), ráadásul Bán Antal év eleji távozása után ez már a második ilyen eset volt a kormányban, és az MDP vezetése mindezért személyesen párttársát, Dinnyés Lajos miniszterelnököt tette felelőssé.
A Dobi-kormány megalakulásával csak három poszton történt változás a megelőző Dinnyés-kormányhoz képest. Nyárádi helyét a pénzügy élén Gerő Ernő (MDP) közlekedésügyi miniszteri posztjának megtartása mellett töltötte be ideiglenesen, Dinnyés Lajos miniszterelnök helyét a szintén kisgazdapárti, az új politikai rendszerhez azonban nála is lojálisabb Dobi István földművelésügyi miniszter vette át, Dobi helyére pedig párttársa, Csala István került. Így a kormánynak megalakulásakor eggyel kevesebb, tehát 14 tagja volt, mint elődjének.
A pénzügyminisztérium vezetésének átmeneti helyzetét 1949. február 18-án úgy oldották meg, hogy Gerőt véglegesen kinevezték pénzügyminiszterré, utóda a közlekedésügyi miniszteri poszton pedig Bebrits Lajos (MDP, korábban MKP) lett, aki 1945 vége óta a minisztérium adminisztratív államtitkára volt. Ezzel a kormány létszáma 15 fő lett.
Dinnyés a következő évekre kikerült ugyan a politika sűrűjéből, de országgyűlési képviselő maradt 1961-ben bekövetkezett haláláig és különböző szakmai vezető posztokat töltött be: először az Egyesített Mezőgazdasági Kísérleti Intézetek elnöke lett. A Kádár-rendszerben, 1958-tól haláláig az Országgyűlés alelnöke is volt.
Kormányátalakítás az 1949-es országgyűlési választás után (június 11.) A Dobi-kormány első átalakítására az 1949. május 15-én megtartott országgyűlési választást követően, június 11-én került sor.
Rajk László külügyminisztert, akit a május 15-én tartott országgyűlési választáson ismét képviselővé is megválasztottak, 1949. május 30-án titokban letartóztatták. Az ellene tervezett koncepciós per előkészítése miatt azonban e tényt nem hozták nyilvánosságra és formálisan külügyminiszter maradt a júniusi átfogó kormányátalakításig.
Június 11-ével több minisztérium átszervezésére illetve névváltoztatására került sor. Az iparügyi minisztériumot könnyűipari és nehézipari, a kereskedelem- és szövetkezetügyit belkereskedelmi és külkereskedelmi minisztériumokra osztották, a vallás-és közoktatásügyi minisztériumból pedig ügykörének egy részét kiemelve önálló népművelési minisztériumot hoztak létre. Ezzel a minisztériumok száma hárommal nőtt. Emellett az építés- és közmunkaügyi minisztérium neve építésügyire változott, a közlekedésügyié pedig közlekedés- és postaügyire. A kormány tagjai között továbbra is egy miniszterelnökhelyettes-államminiszter és egy államminiszter szerepelt, új összetételében tehát 15 helyett 18 tagú lett.
Változatlan vagy szűkebb feladattal, esetleg minisztériuma elnevezésének módosításával maradt a kormány tagja Dobi István miniszterelnök, Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes-államminiszter, továbbá Farkas Mihály honvédelmi, Kádár János belügy-, Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi és Ries István igazságügy-, valamint Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi (korábban közlekedésügyi), Darvas József építésügyi (korábban építés- és közmunkaügyi) és Rónai Sándor külkereskedelmi (korábban kereskedelem- és szövetkezetügyi) miniszter.
Továbbra is a kormány tagja maradt, de új tárcát kapott Gerő Ernő (pénzügyminiszter helyett államminiszter és a Népgazdasági Tanács elnöke), Erdei Ferenc (államminiszter helyett földművelésügyi miniszter) és Kossa István (iparügyi helyett pénzügyminiszter)
Új tagként került a kormányba Bognár József belkereskedelmi, Kállai Gyula külügy-, Marosán György könnyűipari, Ratkó Anna népjóléti, Révai József népművelési és Zsofinyecz Mihály nehézipari miniszter. Miniszteri kinevezésüket megelőzően Bognár kisgazda színekben, de lényegében az MDP döntése alapján Budapest polgármestere volt, Kállai az MDP pártközpont kultúrpolitikai osztályvezetője, Marosán a kommunistákkal együttműködő volt szociáldemokrataként az egyesült párt főtitkárhelyettese, Ratkó pedig a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, a szaktanács alelnöke volt. Révai miniszteri kinevezéséig a párt legszűkebb vezetésének egyetlen kormányon kívüli tagja volt, több pozíciót is betöltött egyszerre, Zsofinyecz pedig egy ipari nagyvállalat munkásból lett vezérigazgatója volt.
A kormányból hárman kerültek ki: a május 30-a óta letartóztatásban lévő Rajk László külügy-, a június 8-án az Országgyűlés elnökévé választott Olt Károly népjóléti, továbbá Csala István földművelésügyi miniszter, aki a későbbiekben szövetkezeti vezető posztokat töltött be és 1953-ig maradt országgyűlési képviselő.
A tagok eredeti pártállását tekintve mind a távozó, mind az új kormánytagok közül egy-egy volt kisgazda (Csala István illetve Bognár József), a többiek valamennyien az MDP tagjai voltak.
A népköztársasági alkotmány következményei (1949. augusztus–szeptember) Az új országgyűlés 1949. augusztus 18-án alkotmányt fogadott el, ami szeptember 5-én lépett hatályba. Ennek következtében Magyarország államformája népköztársaság lett és az állami szervek rendszerét jórészt szovjet mintára átalakították. A kormányt és tagjait ez többek között annyiban érintette, hogy a kormány illetve a miniszterelnöki és a miniszterelnökhelyettes-államminiszteri tisztség elnevezése minisztertanács illetve a minisztertanács elnöke és elnökhelyettese lett.
A minisztertanács tagjait a korábbiaktól eltérően nem a köztársasági elnök (e tisztség meg is szűnt) nevezte ki és mentette fel, hanem az országgyűlés választotta meg és hívta vissza vagy mentette fel őket. E hatáskörében az országgyűlést annak ülései között egy újonnan létrehozott kollektív államfői testület, a 21 tagú Elnöki Tanács korlátozás nélkül helyettesíthette, csupán döntéseinek utólagos bemutatására volt kötelezve a parlament következő ülésén.
További változás volt, hogy a minisztériumok felsorolását az alkotmányban (a 24. §-ban) rögzítették, ennek következtében a minisztériumok minden átszervezése alkotmánymódosítást igényelt. Különös módon ez a jogi helyzet éppen abban a néhány évben (1949-57 között) állt fenn, amikor a leggyakoribb és legnagyobb léptékű átszervezések történtek a kormányzati igazgatás szervezeti rendjében. Az Elnöki Tanácsnak (NET) az Országgyűlést helyettesítő általános hatásköre alól egyetlen kivétel volt, az alkotmánymódosítás. Ennek ellenére már a Dobi-kormány alatt általánossá vált, hogy az átszervezésekről törvényerejű rendeletben intézkedett a NET, és a parlament csupán a következő ülésén, ennek utólagos bemutatásakor vezette át a változást az alkotmányban. Ennek a furcsa eljárási rendnek a következménye volt az, hogy az 1952. január 5-én törvényerejű rendelettel létrehozott Állami Mező- és Erdőgazdaságok Minisztériumának neve június 16-ától Az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériuma lett, mivel az Országgyűlés ez utóbbi névvel fogadta el az alkotmányt módosító törvényt.
Az alkotmány elfogadása és hatályba lépése közvetlenül nem járt személyi változással, a korábbi kormány változatlan összetételben folytatta munkáját minisztertanácsként.
Minisztercserék 1950 júniusáig 1950. február 25-én Ortutay Gyulát felmentették a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium éléről, kárpótlásul a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának elnöke lett. Helyére Darvas József építésügyi miniszter került, neki pedig Sándor László lett az utóda. Sándor eredeti foglalkozása kőművessegéd volt, és miniszterré választása előtt Hajdú-Bihar megye, korábban pedig a határőrség párttitkára volt. Ugyanekkor távozott a kormányból a részlegesen kegyvesztetté vált Kossa István pénzügyminiszter, akit az Országos Munkaügyi Bizottság elnöki posztjára száműztek, helyét a kormányba visszatérő Olt Károly vette át, aki egy évvel korábban távozott a népjóléti tárca éléről, a köztes időben pedig előbb az Országgyűlés elnöke, majd az Elnöki Tanács titkára volt.
Rónai Sándor külkereskedelmi minisztert 1950. május 8-án az Elnöki Tanács elnökévé választották, ezért a minisztériumot másnaptól május 30-áig ideiglenesen Gerő Ernő irányította, megtartva államminiszteri tisztségét is, ezután az új külkereskedelmi miniszter Szobek András, az addigi moszkvai nagykövet lett.
Kádár János belügyminisztert június 23-án felmentették, mivel májusban az MDP Központi Vezetőségének párt- és tömegszervezetek osztálya vezetőjévé nevezték ki, utóda a mindössze 37 éves Zöld Sándor, a minisztérium adminisztratív államtitkára lett.
A volt szociáldemokraták eltávolítása a kormányból (1950. július–augusztus)