Juhász Gyula (Eger, 1876. április 13. – Újpest, 1913. január 6.) magyar szobrász, éremművész.
Életpályája 1891–1893 között az Iparrajziskola növendéke volt, majd 1895-től segédnek állt egy épületszobrászati műhelybe, később a Beschorner-féle ércöntödébe. Idővel egyre rendszeresebben látogatta Vasadi Ferenc mintázótanfolyamát, s tehetségével hamar felkeltette Telcs Ede figyelmét, aki mellett 1901-től kisplasztikát és éremművészetet tanult. Az Országos Képzőművészeti Tanács Ferenc József-ösztöndíjával három évig Edmund von Hellmer bécsi szobrász tanítványa volt a császárváros képzőművészeti akadémiáján. 1906-tól már önálló tárlatokkal is megjelent, többnyire a Műcsarnokban. Budapestre visszatérve ismét Telcs Ede mellett dolgozott, majd 1911-ben firenzei tanulmányúton járt. Hazatérve a főváros újonnan nyílt Százados utcai művésztelepére költözött, ahol immár saját műteremmel is rendelkezett.
Művei Szobrok Női akt v. Éva (1909) Gladiátor Plakettjei Húsipari kiállítás (1907) Szilágyi Dezső (1908) Balesetügyi Kiállítás (1910)
Források Korabeli nekrológ
Kategória:Magyar szobrászok Kategória:Magyar éremművészek Kategória:Egriek Kategória:1876-ban született személyek Kategória:1913-ban elhunyt személyek