Hamvas Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.)Budapest XIV. kerületi állami halotti anyakönyv 1669/1968. folyószám Kossuth-díjas magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros, Hamvas József evangélikus lelkész, tanár, író és hírlapszerkesztő fia.
Élete Gyermek- és ifjúkora (élete 1897-től 1927-ig) A felvidéki Eperjesen, evangélikus lelkész, Hamvas József és Sedivy Jolán gyermekeként született. Édesapja 1898-ban hivatásától megválva magyar–német szakos tanári állást vállalt a pozsonyi Evangélikus Líceumban, ezért a családja oda költözött.Hamvasék a Rázgha Pál utcában (ma Holub utca) laktak, amely Pozsony villanegyedében, hegyoldalban feküdt. Tíz éves korától zongorázott, később komponált is, olyan elhivatottsággal, hogy szülei sokáig úgy vélték, zenei pályára lép majd. Középiskolás éveiben Hamvas Béla mindemellett már írogatott, és e korai próbálkozásai között akadt olyan, ami meg is jelent.Első nyomtatásban megjelent műve valószínűleg a Három nap a Dunántúlon című elbeszélés, mely a Pápán kiadott Szövétnek ifjúsági folyóiratban jelent meg 1913-14 során három folytatásban, és amely írás a Magyar Turista Egyesülettől pályadíjat nyert.
Érettségi után rövid nyugat-európai körutazást tett édesapjával, aztán 1915-ben hazafias lelkesedéstől fűtötten, korábbi diáktársaival együtt „testületileg” önkéntes katonának jelentkezett. Másfél év kadétiskolai kiképzés után 1916 nyarán saját kérésére a keleti frontra vezényelték. A Bruszilov-offenzíva során kibontakozó súlyos harcokban idegsokkot kapott, hadikórházba került, majd felépülését otthon, szülei házában folytatta. 1917-ben iglói rokonuknál kitanulta a cukrász-mesterséget. Még ugyanebben az évben újra behívták, az észak-olaszországi frontra tartó csapatszállító szerelvényét Szlovéniában bombatalálat érte, őt a légnyomás maradandóan megsebesítette.Hamvas hadapródként vonult be, majd előléptették zászlósnak, végül hadnagyként szerelt le. A háború végén bizonyos fokú rokkantságot állapítottak meg nála, rokonai és ismerősei javasolták neki, hogy folyamodjon rendszeres rokkantsági járadékért, ő azonban ezt visszautasította, mondván, hogy nem pénzért vett részt a háborúban.
Hátországi lábadozása során nagynénje ótátrafüredi családi panziójában könyvek akadtak a kezébe: Kantot, Rimbaud-t, Dosztojevszkijt, Schopenhauert és mindenekelőtt Nietzschét kezdett olvasni. Erről az időszakról írta több évtized múlva a Patmoszban: „…Kierkegaardnak Az idő bírálata című tanulmánya kezembe került. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkodás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot… Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt…”
Édesapja 1919 novemberében megtagadta a csehszlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasították Pozsonyból, és Budapestre költöztek.Valójában a család egy része, Hamvasné és a gyerekek már évekkel korábban átköltöztek, csak a családfő maradt Pozsonyban a líceumi tanári állása miatt. A kiutasítás után az egész család a krisztinavárosi Maros u. 8. alatti lakást foglalta el, amely előzőleg Hamvas Béla nagyanyjáé volt. Hamvas Béla 1919 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója,Hamvas iratai a második világháborúban megsemmisültek, de családjának emlékezete szerint az utolsó vizsgáit nem tette le, így végzettséget nem szerzett. emellett zeneelméleti előadásokat látogatott, sőt alkalmi hallgatója volt az orvostudományi karnak is. 1919–20-ban jelennek meg első írásai a pozsonyi Tavasz folyóiratban, majd 1923-tól három évig újságíró a Budapesti HírlapnálHamvas József akkoriban Budapest polgármesterének, Sipőcz Jenőnek a külföldi sajtóreferense volt, és az ő segítségével tudta fiát munkához juttatni a Budapesti Hírlapnál, ahol egyébként ő is, már korábban és akkoriban is, publikált. és az Ullain Ferenc alapította, Bajcsy-Zsilinszky Endre által szerkesztett Szózatnál.Külső munkatársként Hamvas a Budapesti Hírlapban és a Szózatban összesen 105 cikket jegyzett, többségében szatirikus karcolatokat.
A könyvtáros (élete 1927-től 1945-ig) Hamvas Béla 1927-ben a Fővárosi Közlöny szerkesztőségének munkatársa volt, majd 1928 és 1948 között könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban,Előbb havidíjas hivatalnok, majd 1936-tól (Ravasz László református püspök közbenjárására) II. osztályú, 1942-től I. osztályú könyvtártiszt, végül könyvtári főtiszt. (Közös életrend – Válogatás Hamvas Béla esszéiből, előszó, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1988, 5–7. o.) mindössze két év megszakítással, amikor a Központi Lakáshivatal és a Fővárosi Népművelési Központ dolgozója. Közben tanulmányokat, esszéket, kritikákat és recenziókat publikált, összesen közel háromszáz írást mintegy huszonöt folyóiratban.Hamvas írásai többek között az Athenaeum, Bizonyság, Debreceni Szemle, Diárium, Esztétikai Füzetek, Esztétikai Szemle, Ezüstkor, Forrás, Független Szemle (Thomas Mark álnéven), Híd, Katholikus Szemle, Magyar Kulturszemle, Napkelet, Nyugat, Országépítés, Országút, Pannonia, Protestáns Szemle, Sorsunk, Társadalomtudomány és Válasz lapjain jelentek meg.
Bár csak utal rá, és név szerint nem nevezi meg egyik írásában sem,Feltételezhető, hogy saját kérésére nem írta le sehol Hamvas Jakabfalvy nevét. A megnevezéshez legközelebb a J. D. avagy a beavatás című esszéjében jutott (Patmosz I.), de nevének említése nélkül megidézi alakját például a Titkos jegyzőkönyv kötet Apokaliptikus monológjában és az Unicornis esszéi közül a Beszélgetésekben. tudható, hogy ebben az időben Jakabfalvy Dénest tekintette mesterének, szellemi beavatójának, aki mind tudásanyagával, mind a felvetődő kérdések szokatlan megközelítésével irányt adott kibontakozásának, és lelki válságain is átsegítette.
Hamvas Béla első felesége a római katolikus vallású, 1903-ban született Angyal Ilona,Angyal Sándor és Mayer Anna lánya, akivel Hamvas még a Budapesti Hírlap szerkesztőségében ismerkedett meg, ahol Angyal Ilona könyvelőként dolgozott. akivel 1928. június 29-én kötött házasságot Budapesten, a JózsefvárosbanA házasságkötés bejegyezve a Budapest VIII. ker. polgári házassági akv. 804/1928. folyószáma alatt. A templomi szertartást Hamvas édesapja, József vezette. és akitől, bár kapcsolatuk már a házasság első heteiben megromlott, csak 1935-ben vált el.A budapesti kir. tszék 37.818/4. 1935. sz. ítélete. Angyal Ilona haláláig viselte Hamvas nevét, és volt férje a háború végéig, 1945-ig „nőtartást” is fizetett neki. Másodszor 1937-ben kötött házasságot Kemény Katalin (1909–2004) írónő, művészettörténésszel, akivel a párkapcsolaton túl alkotói közösséget is megvalósított.
1928–29-ben született Ördöngösök című regénye,A mű eredeti címe Karnevál volt, Hamvas később változtatta meg (Dosztojevszkij regényére is utalva) Ördöngösökre, miután eldöntötte, hogy „nagy regényének” címe Karnevál lesz. a művel azonban elégedetlen volt, és már akkor elhatározta, hogy ötvenéves korában újra fogja írni. 1929–31 között készült a Nehéz nem szatírát írni című elbeszélésgyűjteménye. 1928-tól 1939-ig rendszeresen Dalmáciában, a tengerparton nyaralt, találkozása a tengerrel, a ragyogó napfénnyel, a mediterrán „pogány” életörömmel – mindezen élményei átszüremlenek gondolkodásába, és megjelennek első jelentős szellemi ars poeticájában, a Magyar Hyperion leveleiben, továbbá A babérligetkönyv kötetcímmel összegyűjtött esszéiben.
1935-ben Kerényi Károly és Hamvas Béla alapították a Sziget-kört, azt a klasszikus görög hagyományból merítkező szellemi szövetséget, amelyhez csatlakozott Szerb Antal, Németh László, Prohászka Lajos, Kövendi Dénes, Dobrovits Aladár, Molnár Antal és mások. A kör elképzeléseik szerint a preraffaeliták, vagy még inkább a George-kör magyar változatának indult, ám három kötetből álló kiadványuk (Sziget, 1935–36) megjelenése során kiderült, hogy a szellemi közösség, a Hamvas által megálmodott értelemben,A kör idealisztikus céljait Hamvas az Álarc és koszorú című tanulmányában foglalta össze. megvalósíthatatlan. Keserű tapasztalatairól a Magyar Hyperionban így számolt be: „Itt vagyok ebben a népben, ezen a földön, minden szándékom eredménytelen, minden szavam hiábavaló, minden tervem összetört, megbuktam, észrevétlenül, fölöslegesen és fel nem ismerve.”
1936–45 között Hamvas Béla az Esztétikai Társaság, 1940–1944 között a Magyar Társadalomtudományi Társulat tagja. 1937-ben elkészítette a krízisirodalom filológiai pontosságú feldolgozását, ami bibliográfiával kiegészített tanulmányként A világválság címmel jelent meg.Első alkalommal munkahelyének, a Fővárosi Könyvtárnak 1937-es évkönyvében, majd 1938-ban különlenyomatként, végül 1983-ban önálló kötetként, de a bibliográfia elhagyásával, és két másik hasonló tematikájú esszével, a Modern apokalipszissel és a Krízis és katarzissal kiegészítve a Magvető Könyvkiadó „Gondolkodó magyarok” sorozatában, Szigethy Gábor szerkesztésében jelent meg a tanulmány. A könyvtár vezetése olyannyira elégedett volt tanulmányával, hogy dr. Enyvvári Jenő igazgató pénzjutalomraHamvas 150 pengőt kapott, ami alig volt kevesebb akkori havi fizetésénél, 160 pengőnél. terjesztette elő, amit Hamvas meg is kapott.
A második világháború alatt háromszor hívták be katonának, de ez nem akadályozta abban, hogy fordítson, többek között Lao-ce, Jakob Böhme, Hérakleitosz, Konfuciusz, Henoch műveit. 1943–1944-ben írta a Scientia Sacra I. című könyvét, amely második írói korszakát nyitotta meg. E könyvével bizonyos értelemben csatlakozott a tradicionalista iskolához, amelynek legjelesebb kortárs alakjai Julius Evola, René Guénon és Leopold Ziegler voltak. A háború alatt jelent meg első esszékötete, A láthatatlan történet (1943), és ekkoriban kezdett nagyszabású vállalkozásába, amelynek gyűjtőcíme: Az ősök nagy csarnoka, s amelyet a 60-as évekig folytatott. Műve a szent hagyomány legfontosabb könyveinek fordítása a hozzájuk írt bevezető kommentárokkal.
1942-ben a Szovjetunióban teljesített frontszolgálatot, itt írta A háború nagysága és az ember kicsinysége c. esszéjét. 1944-ben katonatisztként a rábízott zsidó munkaszolgálatosokat élete kockáztatásával hazaengedte. Németországba vezényelték, de megszökött menetszázadától, és az ostromlott Budapesten katonaszökevényként bujkált. A bevonuló szovjet alakulatok elfogták, és más foglyokkal együtt Szibériába akarták hurcolni, ám Hamvas ismét megszökött. A harcok során budai hegyoldalba épült, Remetehegyi úti bérelt lakásukat bombatalálat érte, ott tárolt kéziratai és könyvei megsemmisültek. Hamvas a Silentium egyik esszéjében írta: „A sötét esztendőben minden földi vagyonomat elvesztettem… Valaki a birtokot levakarta rólam. Bőröm is vele ment, de jó… Effektív létezés csak a birtoklás teljes felszámolása után lehet. Itt kezdődik a valóság.”
Szerkesztő és kertész (élete 1945-től 1951-ig)