bélyegkép|250px|A Klapka tér A szlovákiai Komárom városa összesen 2 kataszteri területre (Komárom, Örsújfalu) és 11 városrészrehttp://www.webcitation.org/query?url=http://www.geodesy.gov.sk/sgn/kusr09-2007.xls&date=2010-01-18+17:54:13 oszlik, melyek közé a tulajdonképpeni városon kívül 10 különböző településrész tartozik. Ezeket 1948-1980 között csatolták el a szomszédos községektől (Keszegfalva, Izsa, Hetény); majd 1980-ban a korábban önálló Örsújfalut is Komáromhoz csatolták, ezzel alakult ki a város mai, 102,88 km²-es területe.
Belváros
A város történelmi magját északon a Rákóczi utca, nyugaton pedig a Kertész utca határolja. Keletről a komáromi várral (az egybeépült Ó- és Újvár) szomszédos, mely a legutóbbi időkig katonai használatban volt, így a vár és a város élete élesen elkülönült. A középkori Komárom a mai Újvár helyén terült el. A várat a várostól az Anglia-park választja el, mely a városi termálfürdőnek is otthont ad. Tőszomszédságában található a város központi tere, a Klapka-tér, melynek legfontosabb nevezetességei Klapka tábornok szobra, a Zichy-palota és a városháza. Innen nyugati irányban a Megye és a Nádor utca, észak felé pedig a Jókai és a Ferences barátok utcája ágazik el, melyekben a város műemlék épületeinek többsége található. Az óváros északi határán a Kossuth tér és a Szent Rozália templom, nyugati határán a Lúdpiac tér és a Štefánik tér található.
Klapka tér – A város mai főtere piactérként alakult ki a 17. század második felében. Korábban egy posványos tó volt itt, a város akkori keleti kapujánál. Ma a város legismertebb pontja, északi oldalán áll a városháza épülete, nyugatról a Zichy-palota, keletről a rendelőintézet épülete, délről a 19. században épült egyemeletes polgárházak övezik. A tér közepén áll a város hős védőjének, Klapka Györgynek 1991-ben újra felavatott egész alakos szobra.
Anglia-park – Az erődrendszer kiépítésének kezdetekor az állami kincstár kisajátította a vár előterében álló területet, és az itt álló házak lebontásával angolparkot létesített. Fásítását 1835-ben kezdték meg Bákonyi Imre várparancsnok utasítására. A park szélén számos katonai létesítmény volt, többek között lovarda és különféle raktárak, majd 1863-ban felépült a Tiszti Pavilon. A park a lakosság és a várban állomásozó katonaság kedvelt pihenő- és szórakozóhelyévé vált. 1852-ben nyári szabadtéri színpad is létesült itt, melyet 1887-ben újjáépítettek és 1911-es lebontásáig otthont adott a színielőadásoknak. 1891-ben ipari és gazdasági kiállítást is tartottak itt, melynek legdíszesebb része a tatai Esterházy-uradalomé volt. Az Esterházy-pavilont a grófok a városnak adományozták, 1900-1913 között múzeumként szolgált, az 1920-as évek elején bontották le. bélyegkép|250px|A Tiszti Pavilon A park 1945-ig a katonaság gondozásában volt, a padok használatáért helypénzt kellett fizetni. Nyugati oldalán (a Belső körúton) a lovarda és a katonai raktárak lebontásával 1952-1954 között – a kor jellegzetes stílusában – négyemeletes háztömböket emeltek. A park déli részén, a tiszti pavilon mellett gyermekparkot létesítettek 1950-ben, mely előtt Pátzay Pál I. világháborús emlékművének helyén, ugyanebben az évben Klement Gottwald-mellszobrot avattak (1990-ig állt itt). A park északi részén 1962-ben strandfürdőt létesítettek, mely a termálforrás feltárása (1967) után hamarosan forgalmas termálfürdővé alakult át. Ma a városba érkező idegenforgalom egyik legfontosabb célpontja. A fürdő szomszédságában található a városi sporttelep, a Panoráma szálló és a városi kemping. A park déli részén, a Vár utcában, a volt katonai parancsnokság szomszédságában áll a Városi Művelődési Központ (VMK) épülete.
A Tiszti Pavilon U alakú hatalmas épülete 1858-1863 között épült, az akkori Vágó (ma: Vársor) utca vár felé néző oldalán. A helyőrség tisztjei és családjaik kaptak itt lakást, itt működött a tiszti kaszinó. A kapubejárat fölött látható az egykori világítóóra rámája. 1927-től itt működött (a pavilon nagytermében) a város mozija. Az épületet később különféle intézmények használták, a park felé eső oldalán vendéglő létesült, a Vársor utcai oldalon a városi hivatal kapott helyet. A 2000-es évek elején ideköltözött a Selye János Egyetem, mely a pavilon átalakításával járt. Udvarában felavatták Selye János mellszobrát, díszkutat és kis hidat is építettek. A pavilon falán látható Stanislav Prowazek (1875–1915)Kiss László 2025: Szépapáink gyógyítói - Ismert és ismeretlen fejezet Komárom orvostörténetéből. Komárom, 107-113 emléktáblája, aki 1880-1882-ben élt itt szüleivel. bélyegkép|250px|A Nádor utca a Szent András-templommal és a bencés rendházzal Nádor utca – a város főutcája a Klapka-téren kezdődik (a középkori Komárom városkapujánál) és nyugat felé halad a Lúdpiac térre, majd innen egészen a Duna-rakpartig halad. A Pozsony felé haladó út mentén alakult ki a 17. század második felében. Alsó részét a katolikus templom után Szent András utcának nevezték, felső részét pedig az itt letelepült délszláv kereskedők után Rác utcának. Mai nevét 1848-ban kapta az erődvonalat építtető József nádorról. A város egyik leghangulatosabb utcája, a Lúdpiac térig terjedő szakasza sétálóutca. Egészen az 1960-as évekig élt itt a korzózás szokása.
Számos műemlék épülete van: a 8. számú ház helyén állt eredetileg a Ghyczy-kúria (az épület, melynek szomszédságában a királyi sóhivatal is állt, az 1848-as tűzvészben pusztult el), itt született Ghyczy Kálmán (az 1945-ben szétvert emléktábláját 2006-ban újra felavatták). Az utca legkiemelkedőbb épülete a Szent András templom. Szomszédságában áll a bencés rendház épülete, mely 1848-1860 között a gimnáziumnak is otthont adott. A második világháború után a hajógyári szaktanintézet diákotthona lett, de ma ismét a bencéseké. Falán híres lakóinak emléktáblája látható.
A templommal szemben áll a Duna Menti Múzeum épülete. A mai épület 1913-ban épült, mint Kultúrpalota, historizáló stílusban. Helyén állt 1749-től a bencés kisgimnázium épülete (a gimnázium 1908-ban költözött mai helyére, a Király püspök utcába). A Kultúrpalotát a Jókai Egyesület építtette Hültl Dezső tervei alapján.
A 19. számú házban működött 1879-től a második világháború végéig a város legrégebbi nyomdája, amely Ziegler Károly, majd Rónai Frigyes, Freisinger Mór és a Puzsér testvérek tulajdonában volt.
A Szent József-kápolnát Zichy Ádám udvari tanácsos létesítette 1741-ben végrendeletében tett alapítványával. A 20. század elejéig egyben a szegények ispotályaként is szolgált. A szomszédos ispotály épületét 1904-ben Spitzer Béla nyomdatulajdonos vette meg, aki itt alakította ki a város legnagyobb nyomdáját, mely 1950-ig működött az épületben (ma: könyvesbolt). bélyegkép|250px|A Szt. József-kápolna A 39. számú sarokház 1901-1902-ben épült Fischer Ferenc építész tervei szerint a Komárom-vidéki Takarékpénztár székházának, a város legszebb szecessziós épülete.
A Nádor utca és a Kertész utca kereszteződésénél, a Kis-Duna híd feljárójának lábánál alakult ki a Lúdpiac tér. Déli részének házsorát (ahol Lehár Ferenc szülőháza is állt) az 1970-es évek második felében lebontották, majd kialakították a zeneszerzőről elnevezett Lehár parkot, ahol 1980-ban szobrot is állítottak a tiszteletére. A Lehár utca a Duna-partra vezet ki, legismertebb épülete az 1907-ben épült Vigadó, melyet 2007-ben újítottak fel (előtte sokáig Ryba néven halvendéglő működött itt). Szomszédságában áll az egykori Grand Kávéház 1898-1901 között épült jellegzetes épülete.
A Nádor utca a Kertész utcán túl is folytatódik, és a Kikötői (VII.) lakótelepen ér véget. Ezen a szakaszon jelentősebb épületei a ráctemplom, mely mai formájában 1851-ben épült, valamint az egykori katolikus elemi fiúiskola (ma: kisegítő iskola) 1896-ból.
Megye utca – A Szentháromság-szobornál ágazik el és nyugati irányban halad a Štefánik térig. A téren túl is folytatódik, ezt a szakaszt a 20. század elején Király püspök utcának nevezték el. Első nevezetes épülete az egykori Centrál Szálló (ma biztosító üzemel benne). Már a 18. században is vendéglő állt itt, majd a 19. század végén itt üzemelt a Rudolf-féle kávéház. 1924-1928 között akkori tulajdonosa, Tromler Miklós kibővíttette, a szomszédos telken hangversenytermet, kistermet és tetőteraszt létesített (ma itt működik a Tátra mozi).
Az utca névadója a kétemeletes vármegyeháza 1813-ban épült, Komárom vármegye nemessége emeltette. Nagytermét 1896-tól a csehszlovák megszállásig Feszty Árpád Bánhidai Csata című festménye díszítette. Gesztenyefákkal beültetett udvara a Monarchia idején zajos tisztújító gyűlések színhelye volt. 1885-ben itt helyezték el a megyei könyvtárat is, melyet Kultsár István alapított 1827-ben. 1907-ben a városi népkönyvtárat is itt helyezték el. A Kultúrpalota felépültéig működtek itt a könyvtárak. 1918 után járási hivatalként szolgált. 1938 októberében emeleti tanácstermében folytak a szlovák-magyar határmegállapítási tárgyalások Kánya Kálmán és Jozef Tiso részvételével. 1938-1945 után ismét vármegyei hivatalként, majd 1945 után járási hivatalként működött. Bejárata felett a vármegye domborművű címere látható.
A Megye utca a Štefánik térbe torkollik, melynek legnagyobb része parkként funkcionál. Helyén állt egykor a trinitáriusok 1733-ban épített kolostora, melyet 1825 után katonai kórházzá alakítottak. Az 1940-es évek végén bontották le, ekkor alakították ki a teret. Nyugati oldalán áll a város legnagyobb szállodája, az 1962-ben épített Európa Szálló, vele szemben pedig a szovjet tengerész emlékműve (1965). Északi oldalán 1963-ban épült fel a Szakszervezetek Művelődési Háza, melyet a rendszerváltás után a Matica Slovenská sajátított ki. Az épület előtt 1990-ben állították fel M.R. Štefánik állószobrát, homlokzatára pedig 2003-ban Cirill és Metód szobrát, Ladislav Berák alkotását rakták. A tér déli oldalán húzódó házsor érdekes épülete a 13.-14. számú Feketekutyás ház. A megyeházzal szemben, a tér sarkán áll 1999 óta a Meghurcoltak emlékműve. bélyegkép|250px|A Jókai utca a Kossuth tér felől bélyegkép|250px|A Ferences barátok utcája az evangélikus templommal
Jókai utca – A Klapka térről északi irányban nyíló és a Kossuth térig vezető utca a 17. század közepén alakult ki. 1881-ben kapta mai nevét. Főként kereskedők és iparosok lakták, felső részén épült fel a komáromi református templom és kollégium.
Az utca déli végénél, a városháza szomszédságában áll a Szent Anna-kápolna, mely ahhoz a szomszédos szegényházhoz tartozott, melyet Miletics Borbála alapított 1709-ben. Építését 1750-ben fejezték be. A 9. szám alatti házban (melyet Schmidthauer Lajos gyógyszerész építtetett az 1880-as években) működik a művészeti alapiskola. A 15. számú házban 1940-ig működött a Neuhauser-nyomda. A 24. számú háznál, a Népbank egykori székházánál nyílik a Határőr utca, amelynek legtöbb háza az 1890-es években épült (az 1848-as tűzvész után sokáig főként kertek voltak itt). Az 1. számú lakóház (1897-ben épült) helyén állt az a ház, ahol 1826-1841 között Jókai Mór nevelkedett. A 3. számú házban élt 1907-1929 között Selye János. Mindkét épületen emléktábla őrzi híres lakóik emlékét. A Határőr utcában áll még az 1895-1896-ban épült Törvényszéki palota (ma: járási bíróság), a határőrlaktanya (előtte kutyás határőrszoborral) és a szlovák alapiskola (eredetileg 1893-ban épült polgári leányiskolának).
A Jókai utca 25. számú háza helyén állt korábban a kismegyeháza, melynek épületében később elemi iskola, rajziskola és a városi rendőrség is működött. A második világháború után lebontották. A református templomot 1788-ban szentelték fel, kőtornyának építését 1832-ben fejezték be. Vele szemben tágas udvar közepén áll a nagy múltú református kollégium épülete, melyet 1796-ban építettek. A kollégium udvarának az utca felé eső részén álló 36. számú házban működött 1944-ig a városi posta. A 38. számú házban élt Domonkos János gabonakereskedő, akiről Jókai Mór az aranyember alakját mintázta.