Vajda Lajos (Zalaegerszeg, 1908. augusztus 6. – Budakeszi, 1941. szeptember 7.) magyar festő és grafikus. Életműve a 20. századi magyar képzőművészet egyik legösszetettebb és legmagasabb színvonalú teljesítménye. A mindössze 33 évet élt művész a szentendrei fiatalok körében vált példaadó mesterré, az 1945 utáni progresszív művészeti irányzatokat képviselő Európai Iskola a magyar avantgárd egyik legendás alkotójaként tisztelte, a művészettörténész szakma pedig Vajda Lajost egyértelműen a modern magyar művészet egyik vezéregyéniségének tekinti.

1930 és 1934 között Párizsban tartózkodott, és nemcsak a francia festészet legújabb irányzataival, hanem az orosz filmművészet kiemelkedő alkotásaival is megismerkedett. Ez vezette őt drámai fotómontázsaihoz, amelyek az emberiség nagy katasztrófáiról, a háborúról, az éhínségről, a fegyveres erőszakról és a nyomorról szólnak. 1934-től Szentendrén és Szigetmonostoron népművészeti motívumokat gyűjtött. Stílusában a népművészet, valamint az ortodox keresztény, római katolikus és zsidó szimbólumok absztrakt és szürrealista elemekkel ötvöződtek. Utolsó absztrakt szürrealista rajzai a második világháború borzalmait vetítették előre. Tuberkulózisban halt meg 1941-ben.

"Vajda tíz év alatt lenyűgöző életművet hozott létre, amelynek formai és tartalmi törekvései a konstruktivizmusban és a szürrealizmusban gyökereznek. (...) E két mozgalom dogmáitól való függetlensége, nagy leleményessége és a helyi hagyományok felhasználása döntő módon járult hozzá a magyar avantgárd fejlődéséhez."Petőcz, 2009, p. 9. Bevezető (Greta Van Broeckhoven, Szépművészeti Múzeum, Antwerpen )

"Vajda Lajos művészetén átizzanak korának sorsdöntő kérdései. Piktúrájának fő sajátossága, hogy a történelem finom rezgéseit és katasztrofális földrengéseit egyaránt szeizmográfszerű érzékenységgel jelzi. De a lázadó formák roppant energiavilága az utolsó vonásig hadakozik a pusztulással.” Mándy, 1964, 30. o.

Életpályája

Ifjúsága

Szegény zsidó család negyedik, utolsó gyermekeként született 1908. augusztus 6-án Zalaegerszegen.Vajda Júlia életrajzi feljegyzései Vajda Lajosról, Budapest, 1943. (A továbbiakban: Vajda Júlia visszaemlékezései) In: Mándy, 1983. 169–175. o. Apja, Vajda Manó Emil, bírósági irodatiszt. Anyja Fürst Judit. Vajda Lajos testvérei: a legidősebb Teréz, azután Miklós és Márton. „Rendszeresen rajzolni négy-öt éves korában kezdett, meseillusztrációkat minta után. Később felnagyítja a különféle eredeti rajzokat vagy reprodukciókat, precíz, fegyelmezett technikával.”Vajda Júlia visszaemlékezései, Mándy, 1983. 169. o.

1916-ban a család leköltözött az akkor osztrák megszállás alatt álló Szerbiába. Vajda Belgrádban szerb, később német iskolába járt. Szerelmének és későbbi feleségének, Richter Júliának írt levelében a következőket írta: "Te azt hiszed, hogy én nem tudok semmit németül. Pedig én is tanultam két évig osztrák elemi iskolában, «K.u.K. Gouvernement Schule in Belgrad, Kraljica Natalia ulica».”levél (1936. szeptember 14.) Mándy, 1983. 187. o. A család később Nyugat-Szerbiában, Valjevóban telepedett le. Hét éven keresztül, 1917-1923-ig ott nyomorogtak Belgrádban, később Valjevóban. Lajos így a harmadik és negyedik elemit németül végezte Belgrádban, osztrák iskolában. Szerbiában járt középiskolába is. Kitűnő tanuló volt. Különösen a történelem és a földrajz érdekelte. Abban az időben főként portrékat festett, és rajzolt, modell után. Tanárok és hozzáértők nagy jövőt jósoltak a tehetséges fiúnak, apja is reménykedett.

Első ismert rajzai 1917-ben készültek. 1923 után a család visszaköltözött Magyarországra. Először újra Zalaegerszegen, majd Szentendrén laktak.Mándy, 1964, 10. o. Szentendre páratlan építészeteMándy, 1964, 10. o.: "A középkorban néhány szerb család, a XVII. század végén pedig a törökök elől a Balkánról hazánkba menekülő szerbek egy tekintélyes csoportja honosodik meg itt. Fatemplomaik helyén épül fel a 18. század folyamán az a hét görögkeleti templom, amely még ma is oly sajátosan meghatározza a Duna-menti városka arculatát. A bennük található ikonok Vajdában gyerekkori emlékeket idéznek fel és hangulatuk át- meg átszövi az itt kibontakozó művész formavilágát.” lenyűgözte a fiatal művészt. "Lajos egész lénye, szelleme hozzátapadt ehhez a városkához, úgy szerette, mint a sajátját. Mások is felfedezték Szentendre érdekességét, de Lajos olyan módszerekkel tanulmányozta, mint senki más." A tehetséges és tanárai által is támogatott ifjú az OMIKE) szabadiskolájában Herman Lipót mester keze alatt tanult.

"Tizenhét éves korában egyszer messzire kimegy festeni, elkapja egy zivatar, bőrig ázva tér haza, és nem öltözik át. Ekkor súlyosan megbetegszik, és nem sokkal rá kórházba kerül, ahol fél évig kezelik."Vajda Júlia visszaemlékezései, Mándy, 1983. 169-170. o. Csonttuberkulózist kapott és hétszer kellett megoperálni. "Nem sokkal ezután, 1927-ben meghal édesanyja, akit nagyon szeretett, és aki után egész életében búsul.".Vajda Júlia visszaemlékezései, Mándy, 1983. 170 o. A nyarat Valjevóban tölti Miklós bátyjánál.

Főiskolai évei 1927 őszén beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Lyka Károly oktatási reformja következtében a kísérletezést és önálló útkeresést támogató Csók István irányításával dolgozhatott. A Főiskolán barátságot kötött Hegedűs Bélával, Korniss Dezsővel, Trauner Sándorral, Kepes Györggyel, Schubert Ernővel, Kreunickerrel.Kreunicker neve nem fordul elő a szakirodalomban, még a keresztnevét sem ismerjük. "Világnézetileg szocialisták, a művészetben konstruktivisták.” Társaival együtt látogatni kezdte a Kassák Lajos vezette Munka-kör rendezvényeit.

Vajda a Nemzeti Szalon 1928-as kiállításán mutatkozott be egy csendélettel. A kiállítás felzúdulást keltett konzervatív művészeti körökben, és az azon részt vevő hallgatókat, köztük Vajdát, egy konzervatív művésztanárokból álló minisztériumi bizottság eltanácsolta a főiskoláról. A "kirúgottak" a Tamás Galériában még megpróbálkoztak egy közös fellépéssel. 1930 végére a Munka-körrel is szakítottak.

bélyeg|Fotómontázs Szabó Lajos arcképével, 1930-1933. Fotómontázs, pasztell, karton, 300 x 400 mm, magántulajdon

Párizsi évek Vajda 1930 őszén Párizsba utazott. Közel négy évet töltött itt. Sokat nyomorgott, ócska szállókban lakott és alkalmi munkákból tartotta el magát. Franciaországban készült műveinek többsége elkallódott. A megmaradt rajzok és fotómontázsok alapján alkothatunk képet munkásságáról.

Rendszeres látogatója volt a néprajzi múzeumban az óceániai, indiai és afrikai törzsek kultúráját bemutató előadásoknak. Párizsban ismerkedett meg Szabó Lajossal, aki komoly hatást gyakorolt szemléletére.

„Anyagi körülményei olyan rosszak voltak, hogy csak silány táplálkozással tudta fenntartani magát, sőt volt egy időszak, amikor néhány napig semmit sem evett. (…) Ö is, mint annyian, különféle alkalmi munkákat vállalt, hogy létezni tudjon. (…) Két legkedvesebb múzeuma Musée de l'Homme és a Guimet Museum.Vajda Júlia visszaemlékezései, Mándy, 1983. 171. o. "Nem próbálkozott azzal, hogy a modern festészet néhány divatos fogását elsajátítva kívánjon bekapcsolódni a művészeti életbe, a műkereskedelem körforgásába.

Szentendrei programja

1934-ben fizikailag megviselten, de művészileg feltöltődve és felkészülten tért vissza Magyarországra. Vaszary János rajziskolájába járt, itt ismerkedett meg Bálint Endrével. A Képíró utcai szállóban bérel szobát. Egy ideig Fehér József festővel lakott együtt, később Bálint Endre lett a szobatársa. (A szomszédos szobában Anna Margit és Ámos Imre lakott. 1935 nyarán Korniss Dezsővel elkezdték Szentendre és a környékbeli falvak motívumait rajzolni. Ősszel megismerkedett majdani feleségével, Richter Júliával. Házasságkötésükig tartó rendszeres levelezésük művészi fejlődésének fontos dokumentuma.

1936-ban Vajda és Korniss Dezső folytatja szentendrei motívumgyűjtésüket. Beszélgetéseik során kidolgozták az ún. „szentendrei programot”, a bizánci és a preklasszikus tradíció és az avantgárd elemeit felhasználó, a Kelet és a Nyugat művészete között összekötő szerepet vállaló mozgalom koncepcióját. Vajda a transzparens rajzmontázsok technikáját alkalmazta, és módszerét „konstruktív-szürrealista tematikának” nevezte. „1936 őszén beküldi nagy Ikonos önarcképét a KUT-ba. Ez volt ekkor a legprogresszívabb művészeti tömörülés. A zsüri azonban visszautasítja azzal az indoklással, hogy tehetséges ugyan, de még kiforratlan.” Vajda Júlia: Életrajzi feljegyzések, Mándy, 1983. 173. o.

1937 táján Vajda művészetében érzékelhető változás kezdődött. Korniss Dezsővel való viszonya megromlott, így a "szentendrei program” megvalósítása is lekerült a napirendről. Ősszel menyasszonyával együtt az akkor Párizsban élő Ámos Imréék műtermébe költözött; decemberben ugyanott műteremkiállítást rendezett. "A sok évi külföldi tartózkodása után hazaérkezett Kállai Ernő nagy örömmel látta, hogy itthon is találkozik valódi modern törekvésekkel. A Korunk Szavában publikált méltatás Vajda Lajos felfedezését jelentette. Az ilyen felfedezésnek persze korántsem lehetett konkrét visszhangja a hivatalos műkritika területén. Mégis rendkívüli jelentősége volt az igazi értő rezonanciának Vajda számára: bizonyosság arra, hogy egy messziről jött, széles horizontú esztéta ugyanolyan nagyra értékelte, mint legszűkebb baráti köre.”Mándy, 1983, 14–15. o.

1937-1938 telén apja megvonta anyagi támogatását, amely eddig a megélhetését biztosította. Macskássy Gyula trükkfilmjében heti 30 pengőért volt fázisrajzoló. 1938. január 9-én feleségül vette Richter (Vajda) Júliát. Nyomorúságos albérletekben laktak. Felesége bérvarrást vállalt.

Nem evilági tájakon

1938 és 1940 között rontó szellemek, arctalan maszkok, halált idéző többértelmű lények víziói jelentek meg műveiben, miközben egyre súlyosbodó betegségével és a vészterhes háborús fenyegetéssel küzdött. 1939 nyarán több fiatal művésszel együtt Szentendre külterületén, az ún. Haluskay tanyán dolgozik. Szén- és tusrajzain képzeletbeli tájakat, démonokat, az archaikus kultúrák ihlette formákat jelenített meg. Egészségi állapota rosszabbodott.

1940-ben műteremkiállítást rendezett Szántó Piroska és férje, Seiden Gusztáv fotós Szép utcai lakásában.Mándy, 1983, 15. o. Szeptemberben Vajdát behívták munkaszolgálatra. Rossz egészségi állapota miatt azonban három hét után leszerelték.

Az utolsó év

1941-ben "Az Új Szent János-kórházba kerül. Nyolc hónapig beteg. Nagyon gyűlölte a kórházat, félt ott lenni. Minduntalan látnia kellett, hogy mentek tönkre és haltak meg az emberek körülötte. (...) Öt nappal a halála előtt kijelentette, hogy egy percig sem marad a kórházban. Vigyem „haza” albérleti lakásomba. Az orvos azt mondta, hogy hazavihetem, mert állapota reménytelen. Csak magamra vigyázzak. (...) A ház lakói felhördültek ellenem, hogy egy haldoklót hoztam a házba. Kitelefonáltam a Budakeszi-szanatóriumba. A mentők elvittek bennünket oda. Szombat délelőtt volt.Vajda Júlia: Életrajzi feljegyzések, Mándy, 1983. 175. o.

Vajda Lajos szeptember 7-én hunyt el a budakeszi tüdőszanatóriumban. „Másnap reggel, amikor felmentem, vasárnapi mise volt a földszinten. Kérdeztem, szívesen hallgatja-e? Azt felelte, ha ugyanezt szépen hallaná, akkor igen. Egész nap alig szólt valamit. Már nem kapaszkodott az élőkbe, édesanyját emlegette. Nagyon csendesen halt meg.”Vajda Júlia: Életrajzi feljegyzések Mándy, 1983. 175. o. A vészkorszak alatt Vajda Lajos valamennyi családtagja elhunyt, özvegye bujkált, műveit csak nehézségek árán tudta megmenteni.

Vajda recepciójáról