Jubal Anderson Early (Red Valley, Franklin megye, Virginia, 1816. november 5. – Lynchburg, Virginia, 1894. március 2.) az amerikai polgárháború konföderációs, déli erőinek tábornoka volt. A háború folyamán végig a keleti hadszíntéren szolgált, először egy dandár élén, majd mint Stonewall Jackson, később Richard S. Ewell hadosztályparancsnoka, még később pedig önálló műveletekre képes hadtestparancsnokságot kapott. Early vezette az 1864-es Második Shenandoah-völgyi hadjáratot, melynek keretében portyáján eljutott Washington határáig. Katonai pályafutása mellett sikeres jogi karrier állt mögötte. A polgárháború után előbb Mexikóba, majd Kanadába menekült. 1868-ban elnöki kegyelmet kapott és hazatért. Visszatért a jogi pályához és a „déli ügy” krónikása lett. Élete végéig a Konföderáció híve maradt. A Déli Történelmi Társaság által megjelentetett cikkei az 1870-es években naggyá növesztették A Konföderáció veszett ügyének mítoszát, s hosszan tartó irodalmi és kulturális jelenséget teremtettek.
Élete Származása, ifjúsága és tanulmányai Jubal Anderson Early 1816. november 3-án született a virginiai Franklin megyében található Red Valley-ben. Családja jómódú volt. Édesapja Joab Early egy több mint területű dohányültetvény felett rendelkezett a Blue Ridge-hegység környékén. Édesanyja Ruth Hairs 1832-ben hunyt el. Tíz gyermeke közül Jubal a harmadik volt. Gyermekkorában a helyi iskolákba járt, majd magántanulmányokat végzett Lynchburgben és Danville-ben. Ifjúkorában igen magasnak számított, több mint -es magasságával.
1833-ban megkezdte tanulmányait a West Point katonai akadémián, olyan évfolyamtársakkal, mint Joseph Hooker, John C. Pemberton and John Sedgewick. Feljegyezték, hogy évfolyamtársa, Lewis A. Armistead későbbi polgárháborús dandártábornok egy vitában felindulásában egyszer széttört egy tányért Early fején, mely Armistead kicsapásához vezetett.Resignation of Lewis A. Armistead, January 1836, RG 77, E18, National Archives. 1837-ben 50 fős évfolyamából 18-ként elvégezte tanulmányait és katonai szolgálatba lépett.
Karrierje
Early a 3. tüzérezred hadnagyaként részt vett a szeminol háborúkban, Floridában. 1838-ban leszerelt a hadseregtől, majd jogi tanulmányokba kezdett Franklin megyében. 1840-től ügyészként kezdett dolgozni Franklin és Floyd megyében. 1852-ben egy Mississippi államban folytatott perben az állam legjobb ügyvédeit legyőzve nyert, így az eset figyelmet keltett. Erényei ellenére megítélése ellentmondásos volt. Kollégái különc, keresetlenül szókimondó és nagyon makacs embernek tartották, emellett közismerten rondán káromkodott.
Eközben 1841 és 1843 között a virginiai állami törvényhozás alsóházában volt képviselő. Jogi karrierjét átmenetileg megszakította a Mexikói–amerikai háború, melyben 1847-1848 között az 1. Virginiai önkéntesezredben szolgált őrnagyi rangban. A háborúban sok honfitársához, pl. P. G. T. Beauregardhoz hasonlóan életre szóló betegséget szedett össze. Early viszonylag fiatalon Ízületi gyulladást kapott, mely élete nagy részén át elkísérte és kínozta. Reumától görnyedten jóval alacsonyabbnak nézett ki, mint valóban volt.
Early politikailag whig párti volt, s ennek megfelelően az Egyesült Államok egybentartásának támasza volt. 1861 elején Franklin megye küldöttjének választotta a virginiai szecessziós konvencióra. Early unionista meggyőződésű volt, aki vallásos hevülettel hitt az Alkotmányban. Képviselőként kiemelkedő elszántsággal harcolt érte, hogy Virginia az Unióban maradjon, s egyes vélekedések szerint ékesszólásával és aktivitásával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Virginia ne szakadjon el az Uniótól.
Fort Sumter ostroma után Abraham Lincoln a Kongresszus jóváhagyása nélkül szövetségi csapatok mozgósítását rendelte el, s katonát hívott fegyverbe a Amerikai Konföderációs Államok ellen. Újabb konvenciót rendeztek, melyen Virginia a kilépés mellett döntött. Early-t úgy felháborította az alkotmányellenes mozgósítás és a Dél ellen viselt háború gondolata, hogy sok más mérsékelttel együtt változtatott a véleményén és az elszakadás mellett szavazott. Early a legtöbb kortársához hasonlóan sorsközösséget vállalt szülőföldjével, Virginia állammal, mely az Amerikai Konföderációs Államok része lett.
A polgárháborúban való részvétele thumb|250px|Jubal A. Early konföderációs tábornok, John Wycliffe Lowes Forster festménye Dandártábornoki rangban belépett a virginiai állami milíciába. Lynchburgbe küldték azzal a paranccsal, hogy szervezze meg három ezred felállítását, melyek közül a 24. virginiai gyalogezredet maga vezette az Amerikai Konföderációs Államok hadseregébe átlépve, ezredesi rangban. Az Észak-Virginiai Hadsereg minden jelentős összecsapásában részt vett. Rendkívül agilis volt, jellemzően bármikor készen állt a küzdelemre. Az első manassasi csatában azon négy dandár egyikét vezette a déli balszárnyon, mely a túlerejű északi szárnytámadást időnyerés céljából feltartóztatta. a Blackburn-gázlón való átkelés közben tanúsított elszántsága lenyűgözte parancsnokát, P. G. T. Beauregard tábornagyot, ezért 1861 júliusában dandártábornokká léptették elő. A háború kezdetétől fogva kitűnt bátorságával és vezetői képességeivel.
A Virginia-félszigeti hadjáratban 1862-ben a williamsburgi ütközet során dandárja a D. H. Hill vezérőrnagy vezette hadosztályba volt beosztva. Míg James Longstreet hadteste Samuel P. Heintzelman and Erasmus D. Keyes hadtesteivel birkózott, Winfield S. Hancock dandárja az uniós jobbszárnyon átkelt a Cub patakon és a Jones malom körül állást foglalva 8 ágyújával lőni kezdte Longstreet csapatait. A Longstreet tartalékát vezető Hill Early dandárját a William and Mary egyetem környékére rendelte. Early és Hill az uniós tüzérséget hallva elindult a leküzdésére. Early két észak-karolinai ezredét közvetlenül Hill vonta irányítása alá, maga pedig 24. és 38. virginiai gyalogezreddel előzetes felderítés nélkül előrenyomult az erdőben.
A fák közül kiérve nem az ellenség oldalában találták magukat, hanem közvetlenül Hancock ágyúi előtt, melyeket két elhagyott déli sánc mögött helyeztek el. Early személyes vezetésével a két ezred támadásba lendült, de mivel az ágyúkat védelmező északi dandár majdnem háromszoros létszámfölényben volt vele szemben, a támadást könnyedén visszaverték. Early-t is vállon lőtték. A virginiai ezredek rohamával párhuzamosan Hill is előbukkant a fák közül és támogatásukra akarván sietni támadást parancsolt az 5. észak-karolinai gyalogezrednek. Ám a virginiaiakat fogadó súlyos tűzből rájött, hogy ennek semmi értelme és leállította a támadást. Hancock azonban a fölényét látva nem volt rest ellentámadásba lendülni. A nap végére az észak-karolinaiak , a virginiaiak veszteséget szenvedtek, míg Hancock mindössze 100 katonáját vesztette el a szuronyrohamban. Ez a teljes konföderációs veszteség nagyjából felére rúgott, vagyis meglehetősen súlyos volt.
Early két hónapig a virginiai Rocky Mountban lábadozott, majd újra szolgálatra jelentkezett. Stonewall Jackson hadtestébe osztották, Richard S. Ewell hadosztályába, éppen idejében, hogy a Malvern Hilli ütközetben részt vehessen. Early szerencsétlenségére egész katonai karrierje folyamán rosszul tájékozódott a terepen és Malvern Hillnél dandárjával együtt eltévedt az erdőben, melynek folyamán különösebben heves tűzharcok nélkül 33 fő veszteséget szenvedett. Ezután részt vett a konföderációs erők fantáziátlan rohamában, melyet a Potomac hadsereg keményen visszavert.
Stonewall Jackson parancsnoksága alatt Early hamar magára vonta az új hadseregparancsnoka, Robert E. Lee figyelmét és megbecsülését. Lee szeretettel emlegette „az én rossz vénemberem”-ként, lobbanékony természetére célozva. Becsülte Early rámenősségét és önálló parancsnoki gondolkodásra való képességét. Early volt egyetlen tisztje, aki jelenlétében trágár szavakat használhatott.
Early legtöbb katonája „Old Jube”, vagy „Old Jubilee” néven utalt parancsnokára, akit általában elismertek és szerettek. Ezzel szemben beosztott tisztjei ritkán éreztek bármi hasonlót, mivel Early fáradhatatlanul belekötött minden hibájukba, azt maró megjegyzésekkel téve nyomatékosabbá, a leghalványabb lehetőséget is megragadva kritizálásukra. Saját hibáit azonban rendszerint nem látta be és az őellene irányuló kritikát haragra gyúlva fogadta, hasonlóan az elé tárt javaslatokhoz.
Mások kiemelték humorát és éles eszét: „[Early] egyike legértelmesebb és legképzettebb tábornokainknak. Különös, száraz humora van, mosolygó szája hasonlít az oposszum vigyorára, hangja, magas és vékony, mint egy öregasszonyé és mindig vicceket szór másokra és viccek céltáblája.” Egyik katonája feljegyezte, hogy Early az egész éjszakát lóháton töltötte, „mert reumája úgy gyötörte, hogy ha leszállt volna a nyeregből, nem tud visszaülni oda.” Másik katonája szerint Early „arca telt, mint a telihold legfényesebb időszakában. Repedt kínai hegedűt idéző hangja széles déli akcentussal jön a szájából. ... Olyan bátor mint amilyen egyszerű, s olyan hétköznapi, mint bármely más hétköznapi ember.”
Az észak-virginiai hadjáratban jóval szolidabb előmenetelt tanúsított a Cedar Mountainnél. Ezt követően a második manassasi csatában éppen időben érkezett A. P. Hill vezérőrnagynak a bal szárnyon, Stony Ridge-nél szorongatott erőinek megmentésére. Az Antietami csatában hadosztályparancsnoka, Alexander Lawton dandártábornok megsebesült. Early vette át ideiglenesen a hadosztály irányítását és mivel Lee tábornagy igen jó benyomásokat szerzett működése kapcsán, a beosztása véglegesítésre került. A Fredericksburgi ütközetben Early hadosztályainak jól időzített rohamával sikerült megszilárdítani Jackson hadtestének vonalát, melyen George G. Meade vezérőrnagy támadása veszélyes lyukat ütött. 1863. január 17-én előléptették vezérőrnaggyá. Az Antietami csatában és Fredericksburgnél nyújtott teljesítményét mind hadtestparancsnoka Stonewall Jackson altábornagy, mind Robert E. Lee tábornagy főparancsnok méltatta és magasra értékelte.
A Chancellorsville-i ütközetben Lee katonával Fredericksburg védelmét bízta rá. A Marye's Heights magaslatán elhelyezett csapataival sikeresen lekötötte John Sedgwick vezérőrnagy négy hadosztályát, míg Jackson és Lee a hadsereg maradékával Chancellorsville-nél támadta meg a bekerítését megkísérlő Joseph Hooker vezérőrnagy hadseregét. Sedgewick Marye's Heights elleni támadását a Második Fredericksburgi ütközet néven ismerjük.
A Gettysburg hadjáratban A Gettysburg hadjáratban Early hadosztálya Ewell altábornagy hadtestébe került. Csapatai jelentős szerepet játszottak a Második Winchesteri ütközetben az uniós védők legyőzésében, ahol sok foglyot ejtettek és megnyitották az utat a Shenandoah-völgy felé Lee beérkező erői előtt. Early lovassággal megerősített hadosztálya ezután kelet felé, a South Mountain irányába indult, behatolt Pennsylvaniába, ahonnan készleteket és lovakat zsákmányolt. 1863. június 26-án elfoglalta Gettysburg települését és meg akarta sarcolni, de követelését végül nem teljesítették és tovább kellett vonulnia. Két nappal később a York megyei Yorkot elfoglalva követelését részben teljesítették, többek közt készpénz átadásával.
Early előőrsei június 28-án elérték a Susquehanna folyót, mely a legtávolabbi pont volt a háború folyamán, ahova szervezett konföderációs erő katonái elértek. Június 30-án Early megkapta Lee parancsát, hogy forduljon vissza és tartson a gettysburgi csapatösszevonás színhelyére. Július 1-én északkelet felől közeledett Gettysburghöz. Early és hadosztálya a konföderációs vonal bal szélén érkezett az ütközetben. Francis C. Barlow hadosztályát sikerült súlyosan megverniük és sajátjukhoz képest háromszoros mértékű veszteséget okozniuk, miközben az uniós katonákat kiszorították a város utcáiról.