Az STS–47 az amerikai űrrepülőgép-program 50., az Endeavour űrrepülőgép 2. repülése. A legénység tagja volt Mamoru Mohri, az első japán űrhajós.
Jellemzői A legénység tagja volt az első japán űrhajós, az első afroamerikai nő, és – ellentétben NASA politikájával – az első házaspár (Mark Lee és Jan Davis).
Első nap 1992. szeptember 12-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája perces, 57 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 297 kilométer, az apogeuma 310 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor kilogramm, leszálló tömeg kilogramm. Szállított hasznos teher kilogramm
A misszió időtartamát egy nappal meghosszabbították, hogy az összes tervezett kísérletet elvégezhessék.
Hasznos teher A Spacelab mikrogravitációs laboratórium 9. alkalommal teljesített kutatási, biológiai- és anyagelőállítási szolgálatot. A nemzetközi legénység 12 órás váltásokban végezte az előírt feladatokat. Az elvégzett 44 (24 anyagtudományi és 20 élettudományi) kísérlet közül 35-öt a Japán Űrügynökség finanszírozott. Anyagtudomány vizsgálatok biotechnológia, elektronikus anyagok, folyadékok dinamikája és transzport jelenségek, kerámiai anyagok, fémötvözetek, és gyorsulás mérések. Élettudományi kísérletek: az emberi egészségre irányulók, sejt elkülönítés és biológia folyamatok, fejlődésbiológia, állati és emberi fiziológia és viselkedés, a világűr sugárzó anyagok hatása, valamint a biológiai ritmus mérése. Tesztalanyok voltak: a személyzet, a japán koi hal, állati- és növényi sejtek, csirke embriók, gyümölcs legyek, gombák és növényi magvak, békák és a béka tojások. Get Away Special (GAS) – tartály 12 iskolai kísérlet (10 amerikai, 2 angol), a TRW Systems Integration Group (Fairfax) támogatásával. Israeli Space Agency Investigation About Hornets (ISAIAH) – Ézsaiás kísérletet. A lódarazsak viselkedését figyelték mikrogravitációs környezetben. Shuttle Amateur Radio Experiment (SAREX) – amatőr rövidhullámú rádiós kapcsolat a Space Shuttle legénységével. Solid Surface Combustion Experiment (SSCE) – a tűz terjedésének folytatólagos vizsgálata súlytalanságban. A vizsgálati kamrában (az űrrepülőgép fedélzetének levegő összetételével megegyezően) 35% oxigén, 65% nitrogén, és 1,5 légköri nyomás volt. Space Acceleration Measurement System (SAMS) – több érzékelőfejes gyorsulásmérés. Ultraviolet Plume Experiment (UVPI) – az űrrepülőgép hajtóműveinek vizsgálata. Air Force Maui Optical Site (AMOS) – radar- és optikai megfigyelések elősegítése, a földi egységek kalibrálásának biztosítása
Hetedik nap 1992. szeptember 20-án a Kennedy Űrközponton, kiinduló bázisán szállt le. Összesen 7 napot, 22 órát, 30 percet és 23 másodpercet töltött a világűrben. kilométert ( mérföldet) repült, 126 alkalommal kerülte meg a Földet.
Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–47 küldetéssel együtt) Robert Gibson (4), parancsnok Curtis Brown (1), pilóta Mark Lee (2), rakományparancsnok Jan Davis (1), küldetésfelelős Jerome Apt (2), küldetésfelelős Mae Jemison (1), küldetésfelelős Mamoru Mohri (1), rakományfelelős – (Japán Űrügynökség, Japán)
Tartalék személyzet Chiaki Naito-Mukai, rakományfelelős – (JAXA, Japán) Doi Takao, rakományfelelős – (JAXA, Japán) Stanley Norbert Koszelak, küldetésfelelős
Visszatérő személyzet Robert Lee Gibson (4), parancsnok Curtis Brown (1), pilóta Mark Charles Lee (2), rakományparancsnok Jan Davis (1), küldetésfelelős Jerome Apt (2), küldetésfelelős Mae Jemison (1), küldetésfelelős Mamoru Mohri (1), rakományfelelős
Források
Kategória:Space Shuttle-repülések Kategória:1992 az űrkutatásban