Törökország formális csatlakozási kérelme az Európai Közösséghez 1987. április 14-i keltezésű. Törökország 1963 óta társult tagja az Európai Uniónak ('63-ban még az Európai Gazdasági Közösséggel lépett ilyen kapcsolatra, melyből az Európai Közösség, majd az EU lett), illetve 1949 óta tagja az Európa Tanácsnak. Alapítása óta tagja az 1961-ben létrehozott Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) illetve alapító tagja 1973-ban létrehozott Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (OSCE). 1992 óta társult tagja a Nyugat-európai Uniónak, 1995-ben pedig vámunióra lépett az EU-val. Az Unió Törökország csatlakozási kérelmét 1999. december 14-én, az Európai Tanács Helsinkiben tartott soros értekezletén „ismerte el” hivatalosan. A tárgyalások 2005. október 3-án kezdődtek, befejezésük pedig a közeljövőben nem várható.

Történeti áttekintés

Háttér bélyegkép|jobbra|A Marshall-tervet népszerűsítő plakátok egyike

Az első világháborút követően az Oszmán Birodalom összeomlott, Mustafa Kemal Atatürk a török függetlenségi háború során elérte, hogy Törökország megmaradt területét ne szabdalják fel az antanthatalmak között, majd 1923-ban kikiáltották a köztársaságot. Atatürk reformjai segítségével megkezdődött az ország szekularizációja és modernizálása. A második világháború során Törökország egészen 1945 februárjáig semleges maradt, majd hadat üzent Németországnak és Japánnak, így jogot nyert az ENSZ alapító tagságára. 1947-ben a Marshall-terv keretében anyagi támogatást kapott, 1949-ben az Európa Tanács, 1952-ben pedig a NATO tagja lett.

1960–1990-es évek

Törökország 1959-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Gazdasági Közösséghez, 1963. szeptember 12-én pedig aláírta az ankarai egyezményt, mely gazdasági együttműködést (vámunió) tett lehetővé. 1970 novemberében elkészült az időrendi táblázat a Törökország és az EGK között fennálló vámtarifák eltörléséről.

1987. április 14-én Törökország benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Közösséghez, 1989-ben az Európai Bizottság azzal válaszolt, hogy Törökország gazdasági és politikai helyzete, a török–görög kapcsolatok illetve a ciprusi válság miatt az időpont nem alkalmas a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez. 1995-ben Törökország vámunióra lépett az Európai Unióval, 1999 decemberében pedig az unió hivatalosan is elismerte Törökország jogosultságát a csatlakozásra.

Az ezredforduló után bélyegkép|Az európai kontinens térképe Törökországgal (sötétzöld) 2002-ben az Európai Unió kijelentette, hogy hajlandó késlekedés nélkül megkezdeni a tárgyalásokat Törökországgal, amint az teljesíti a koppenhágai kritériumokat.

Az Európai Bizottság szerint a tárgyalások legkorábban 2005-ben indulhattak meg; 2004. december 17-én döntöttek úgy, hogy a tárgyalásokat 2005. október 3-án kezdik meg Törökországgal. Az Osztrák Néppárt és a német Kereszténydemokrata Unió azt javasolta, hogy Törökországot teljes tagság helyett egy úgynevezett „kivételes partneri viszonnyal” (privileged partnership) vegyék fel az unióba, ennek ellenére azonban megkezdődtek a tárgyalások Törökország teljes tagságáról.

Törökország csatlakozását a tárgyalások megkezdése óta több esemény is hátráltatja. Ausztria és Franciaország is népszavazást szeretne tartani a kérdésről. A ciprusi kérdés továbbra is az egyik legnagyobb hátráltató tényező. 2007 márciusában Olli Rehn bővítésért felelős európai biztos figyelmeztette Törökországot, hogy a reformok lassulása és a ciprusi kérdés súlyosan veszélyezteti a csatlakozási tárgyalásokat. A ciprusi helyzet miatt az EU 2006 decemberében felfüggesztette a tárgyalásokat, melyek 2007 márciusában indultak újra.

Jövőbeli tervek A legkorábbi dátum Törökország csatlakozására 2013 lehet, Ankara ezt az időpontot tűzte ki célul, Brüsszel azonban ezt nem támogatja. Elképzelhető, hogy a csatlakozás csak 2021-ben valósulhat meg.

Időrendben bélyegkép|Az Európa Tanács központja; Törökország 1949-ben lett tagja. thumb|Tagjai az Európai Unió és a tagjelölt Törökország. 1959. július 31. – Törökország jelentkezik az Európai Gazdasági Közösségbe 1963. szeptember 12. – Ankarai egyezmény 1964. december 1. – A társulási egyezmény hatályba lépése 1980 – A katonai puccs miatt befagyasztják a kapcsolatokat 1983 – A választásokat követően a kapcsolatok helyreállnak 1987. április 14. – Csatlakozási kérelem az Európai Közösséghez 1989. december 18. – Az Európai Bizottság visszautasítja a tárgyalások azonnali megkezdését Törökország külpolitikai kapcsolataira (török–görög viszony, ciprusi konfliktus) hivatkozva 1995. március 6. – Vámunió 1999. december – Az Európai Tanács hivatalosan is elismeri Törökország csatlakozási kérelmének jogosultságát 2002. december 12. – Az Európai Tanács kijelenti, hogy haladéktalanul megkezdi a tárgyalásokat Törökországgal, amennyiben az teljesíti a koppenhágai kritériumokat. 2002. november 3. – A 2002-es választások az uniós tagságot pártoló Igazság és Fejlődés Pártja győzelmét eredményezik 2004 – Törökország és Észak-Ciprus támogatja Ciprus újraegyesítését, a ciprusi görögök azonban elutasítják 2004. december 17. – Az Európai Unió beleegyezik a tárgyalások megkezdésébe 2005. október 3. – Megkezdődik a tárgyalási fejezetek kifejtése 2006. június 12. – A tudomány és kutatás fejezet megnyitása és lezárása 2006. december 11. – A Ciprussal való további konfliktusok miatt az EU felfüggeszti a tárgyalásokat, és kijelenti, hogy nem nyitnak meg újabb fejezeteket, míg a problémát nem orvosolják 2007. március 29. – A vállalkozási és iparpolitika fejezet megnyitása 2007. június 25. – A statisztika és pénzügyi ellenőrzés fejezet megnyitása, a gazdasági és pénzügyi jog fejezet megnyitását Nicolas Sarkozy megvétózta. 2007. december 20. – Az egészség- és fogyasztóvédelem, valamint a transzeurópai közlekedés fejezetek megnyitása. 2008. június 17. – A társasági jog és szellemi tulajdon törvényi szabályozása fejezetek megnyitása. 2008. december 19. – A tőke szabad áramlása és az információs társadalom és média fejezetek megnyitása 2009. június 30. – Az adózás fejezet megnyitása

A tárgyalási fejezetek állapota Az unióhoz való csatlakozás feltétele, hogy Törökország befejezze a tárgyalásokat az Európai Bizottságal az acquis communautaire mind a 35 fejezetével kapcsolatban. Az Európai bizottság minden évben közzétesz egy riportot a tagjelölt országgal történő tárgyalások menetéről, a fejlődés mértékéről. A legutóbbi jelentés 2018. április 17-én készült.https://ec.europa.eu/neighbourhood-enlargement/sites/near/files/20180417-turkey-report.pdf

A török tagság problematikája Hatása az Európai Unióra bélyegkép|A Nabucco-gázvezeték tervezett útvonala

A Törökország csatlakozását támogatók egyik érve, hogy Törökország régiós hatalom, stratégiai szempontból is fontos mind az Európai Unió, mind az Amerikai Egyesült Államok számára. Gazdasági szempontból is lényeges szerepet tölt be és a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkezik. Az ország fekvése (hozzáférés a Földközi-tengerhez, a Fekete-tengerhez, kapcsolatok a Közel-Kelettel és Közép-Ázsiával), történelme és külkapcsolatai segíthetik az EU geopolitikai helyzetét.

Carl Bildt, Svédország külügyminisztere szerint Törökország csatlakozása elősegíthetné az EU stabilitási törekvéseit a Földközi-tenger és a Fekete-tenger keleti részén. Az Egyesült Királyság szintén pártolja Törökország csatlakozását.

Törökország 71 milliós népességével az Európai Unió második legnagyobb állama lenne a delegált európai parlamenti képviselők számát tekintve. A demográfiai előrejelzések szerint 2020-ra a török parlamenti képviselők száma meghaladná Németországét az Európai Parlamentben.

Törökország tagsága a későbbi bővítés problémáját is felveti, főképp a jelentkező országok számát és földrajzi helyzetét tekintve. Valéry Giscard d’Estaing francia politikus szerint a nagyrészt Ázsiában fekvő Törökország felvétele például Marokkó felvételéhez is vezethetne, akinek jelentkezését éppen földrajzi fekvése miatt utasították el. Nicolas Sarkozy francia elnök szerint „Törökországnak nincs helye az Európai Unióban”, határokat kell szabni a bővítésnek, mert a határtalan bővítés „az európai politikai egység lerombolását kockáztatja”. Franciaország mellett Ausztria is ellenzi Törökország felvételét és Angela Merkel német kancellár is hasonló véleményen van. Ezzel szemben Barack Obama amerikai elnök pártolja a törökök felvételét az EU-ba.

Franciaország változtatni kívánt az alkotmányán annak érdekében, hogy népszavazást lehessen kiírni minden olyan állam felvételéről az Európai Unióba, melynek lakossága meghaladja az unió teljes lakosságának 5%-át, ez Törökországot és Ukrajnát érintette volna. A szenátus azonban elutasította a tervezetet, azzal az indokkal, hogy ez rontana Franciaország kapcsolatain Ankarával.

Gazdaság

bélyegkép|250px|Etox Zafer, török gyártmányú sportautó

Törökország gazdasága a GDP alapján 2008-ban a Világbank felmérése szerint a tizenötödik volt a világon, megelőzve ezzel több Európai Uniós országot és Ausztráliát is. Törökország az OECD és a G20-ak alapító tagjai közé tartozik. 1995-ben vámuniót létesített az Európai Unióval, mely elősegíti az ország exportját és egyben megkönnyíti a külföldi befektetések vonzását. 2008-ban Törökország exportja elérte a 141,8 milliárd dollárt, fő kereskedelmi partnere az Európai Unió, az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország és Japán. Az import 204,8 milliárd dollár értékű, Oroszországból az importáruk 13,8%-a, Németországból 10,3%-a, Kínából 7,8%-a, Olaszországból 6%-a, az USA-ból 4,8%-a, Franciaországból 4,6%-a, Iránból 3,9%-a, az Egyesült Királyságból 3,2%-a érkezik. Az EU-import összesen 40,4%-ot, az ázsiai import 27%-ot tesz ki.

Népesség

2005-ben Törökország népessége 71,5 millió fő volt, évente pedig mintegy 1,5%-kal növekszik. A lakosság fiatal, 25,5%-uk tizenöt év alatti.

Törökország az Európai Unió második legnagyobb állama lenne a delegált európai parlamenti képviselők számát tekintve. A demográfiai előrejelzések szerint 2020-ra a népességnövekedés következtében a török parlamenti képviselők száma meghaladná Németországét az Európai Parlamentben.

Külkapcsolatok az EU tagállamaival Ciprus

bélyegkép|Észak-Ciprust csak Törökország ismeri el

Ciprus 1960-ban önálló állammá vált, melynek elnöke III. Makáriosz érsek, alelnöke pedig a török ciprióta Fazıl Küçük lett. 1963-ban mind a ciprusi, mind a török oldalon olyan események zajlottak, melyek kedvezőtlenül befolyásolták a szigetállam sorsát. Karácsony este a görögök megtámadták a szigeten élő törököket. Törökország az angol kormánytól kért segítséget, mivel a ciprusi szerződésben az angolok rendelkeztek a béke helyreállításának jogával, London azonban az ENSZ-hez fordult, az ENSZ pedig leállította a kisebbség ellen elkövetett mészárlásokat. Lyndon B. Johnson amerikai elnök levélben figyelmeztette a törököket, hogy ha megtámadják a ciprusi görögöket, akkor a NATO nem áll ki mellettük. 1964 tavaszán ENSZ-békefenntartók (UNFICYP) érkeztek a szigetre.

1967-ben Görögországban szélsőjobboldali katonai junta került hatalomra, mely tovább bátorította a sziget nacionalistáit. 1974. július 15-én a ciprusi nemzeti gárda államcsínyt hajtott végre. Bülent Ecevit török miniszterelnök ismét az angolokhoz fordult segítségért, akik megint csak elutasították azt. Mivel a törökök számára elfogadhatatlan volt, hogy Nagy-Britannia és Amerika áldását adja a Szampszón-rendszerre, Ecevit elrendelte a török hadsereg partraszállását, melyet 1974. július 20-án, Atilla hadművelet kódnéven hajtottak végre. Augusztus 14-én egy újabb rohammal sikerült a sziget területének mintegy 40%-át elfoglalniuk, Ciprus kettészakadt. A sziget két oldalát a zöld vonal elnevezésű demarkációs vonallal választották el, mely ma is 180 km hosszan húzódik, kettévágva többek között Nicosia városát is. 1975-ben a sziget török részének vezetősége kikiáltotta a Török Föderális Államot, majd 1983-ban az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot, melyet Törökországon kívül egyetlen ország sem ismert el.