Gyertyánliget (1899-ig Kabola Polyána, , , , ) szeliscse Ukrajnában, Kárpátalján, a Rahói járásban.

Nevének eredete Mai magyar neve (Gyertyánliget) eredetileg fürdőjének a neve volt.

Fekvése A község festői helyen, egy hegyekkel körbevett jelentősen kiszélesedő völgyben terül el a sebes vízű Sopurka folyó mindkét partján. A környező hegyek, dombságok 600–800 m magasak. A község közepén a folyó két ágra szakad, Krajnya-rika (Kis-Sopurka) és Szerednya-rika (Nagy-Sopurka). Ha némelyik folyó völgyét követve tovább haladnánk, akár 1500 méteres hegycsúcsokra is feljuthatunk.

A járási központ, Rahó a községtől 36 km-re helyezkedik el. Megközelítése: Ungvár, Aknaszlatina felől autóúton vagy vasúti útvonalon történhet, de menetrend szerinti autóbuszjárattal is, Nagybocskó középpontjában balra kell letérni, ahonnan 12 km-re van a község. Tábla mutatja az irányt. Az út nagyon rossz állapotú, mintegy 40 perc alatt lehet felérni Bocskóról. A Nagybocskóról Gyertyánligetre vezető keskeny nyomtávú vasúti pálya nyomai mára már teljesen eltűntek a felszínről.

Története A település a 16. században tűnik fel. A korábban főleg erdőműveléssel foglalkozó községben Mária Terézia jóvoltából vasgyárat építettek 1774-ben, mely a 19. században szerkovács, szeg- és öntőműhellyel bővült. E vasgyári telepen 1786-ban állítottak fel plébániát római katolikus hívek számára. 1964 óta a szovjet érában a helyi ipar fokozatosan átalakult, így a vasgyár szerelvénygyárként üzemelt tovább. Fejlődött a fafeldolgozó ipar, az itteni faipari műhelyekben több száz foglalkoztatott volt. A helyi mezőgazdasági nagyüzem állattartásra szakosodott, a környék gazdái jelentős juhállománnyal rendelkeznek. A múlt század kilencvenes éveiben jelentkező gazdasági válság következtében itt is sok munkahely szűnt meg.

Nagybocskóról erdei vasút vezetett ide, ami a gyár életében fontos szerepet töltött be, a nyersanyag szállításában, de az erdőgazdálkodásban is. A falu 19. század elején savanyúvízforrásairól és szintén a 19. században alapított fürdőjéről nevezetes volt. 1849-ben 854, 1910-ben 1832 lakosa volt. 1921-ben 1116 ruszin, 274 magyar, 62 zsidó, 37 német és 12 cseh lakosa volt a falunak. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Tiszavölgyi járásához tartozott. Ma 3391 lakosából mintegy 700 (20%) magyar nemzetiségű.

Gyertyánliget középiskolával, óvodával rendelkezik. Klub, könyvtár, orvosi rendelő, posta szintén az itteniek rendelkezésére áll. A községben több mint tíz vegyesbolt található, némelyikük kávézóként is üzemel. Tovább épül, szépül a település központja. A most épülő házak között van néhány olyan is, amelyik elkészülte után motelként, mini szállodaként üzemel majd. A közel 200 turista egyidejű elszállásolására alkalmas Trembita turistatelep a településtől 2 km-re, a tengerszint feletti 653 m magasságban egy fenyőerdőben fekszik. Itt több gyógyforrás is található. Maguk a kárpátaljaiak közül az alföldön uralkodó nyári hőségtől egyre többen húzódnak ide megpihenni, de az ország más pontjairól is érkeznek, például Kijevből vagy akár Moszkvából is. Itt töltik el a júliusi-augusztusi kánikulát, ahol friss a levegő, és ahol meg lehet mártózni a Sopurka folyó tiszta vizében. Számos gyertyánligeti család rendezkedett be falusi vendéglátásra. Az itt nyaralók erdei túrákon vesznek részt, gombázni, málnát és áfonyát szedni járnak a közeli erdőbe, hegyekbe. A még ide tartozó szolgáltatás egy étkezde, nyársaló, saslik sütéshez faház, szauna, edzőterem, gyerekek számára kialakított játszótér. A téli időkben a községtől 6 km-re, 800 m magasságban elhelyezkedő, síelésre alkalmat adó terület található, mely egy 20 fős vendéglátó komplexummal rendelkezik.

1775 – "A bányászat e szerint szintén csak 1775-ben vette kezdetét, s mivel csak egy vasolvasztót kellett érczczel ellátni, kis területre szoritkozott, u. m.: a Kabola-Polyána, Lonka, Raha és Kasza-Polyána községek területén előforduló vastelepekre.."Az 1885 évi Budapesti országos átalános kiállítása bányászati, kohászati és földtani (VI-ik) csoportjának részletes Katalógusa 1861 – "megszüntették az olvasztót és helyette közelebb a vaskőbányákhoz, nagy költséggel és gonddal Trebusán épitettek ujat:" 1862 – 1862. évben állitották fel Kabola-Polyánán a még jelenben is működésben lévők kombinált kavaró-forrasztó-pestet és az aszalókat. 1873 – "A hengerművet 1873-ban hozták át a remetei felhagyott gyárból.." 1883 – "év végével a trebusai nagyolvasztó és öntőmű megszüntettetvén, az ottani 2 másod olvasztót, gépgyárt, asztalos-műhelyt áttelepitették Kabola-Polyánára."

Nevezetességek Görögkatolikus fatemploma 18. században épült, hosszhajós elrendezésű, paticsfalú épület. Bejárata előtt húzódik mellvédfalas nyitott tornáca. A templom 1989-ben leégett. Római katolikus temploma 1824 körül épült, neogótikus stílusban. A krónikák tanúsága szerint a helyi római katolikus egyházközség 1785–86-ban alakult. Kezdetben egy kincstári ház szolgált templomul, s a hívek többnyire németek és tótok voltak. Ettől az időtől kezdve vezetik anyakönyvét. 1824 körül épült fel a mostani, neogótikus elemeket magán viselő templom, amit 1985-ben tataroztak. A római katolikus templomban rendszeresen tartanak magyar nyelvű misét, a hívek száma megközelíti a 600-at. Műemlék értékű orgonája – Dangl Antal és fia munkája – 1886-ban került ide a gödöllői várkápolnából. Titulusa: Boldogságos Szűz Mária Mennybevitele templom, plébánia. Ortodox temploma a községben 16. századtól jelen volt, amit az 1990-es években lebontottak, és helyette egy új, több férőhellyel rendelkezőt építettek. Trembita turistatelep a településtől 2 km-re, a tengerszint feletti 653 m magasságban egy fenyőerdőben fekszik. Itt több gyógyforrás is található.

Neves személyek Már 1875-ben – a hivatalos névadást negyed évszázaddal megelőzve – Gyertyánligetként említik a települést névadójának, Szépfaludi Örlőssy Ferenc-nek köszönhetőenA Hon, 1879. augusztus (17. évfolyam, 185-210. szám) 1879-08-05 / 188. számPesti Napló, 1875. augusztus (26. évfolyam, 174-198. szám) 1875-08-14 / 185. szám Itt született 1895-ben Zsegora Ödön vasutas, távírász, kárpátaljai magyar nemzetiségi politikus, budapesti parlamenti képviselő († 1946 körül vagy az után) Itt született 1927. szeptember 27-én David Weiss Halivni izraeli-amerikai rabbi, Talmud-kutató († 2022)

Jegyzetek

Források A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 dr. Tóth Imre: Kárpátalja, a rahói járás honismereti olvasókönyve. Szeged, 2000.

Kategória:A Rahói járás települései Kategória:Máramaros vármegye települései