Keresztéte törpefalu Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Encsi járásban.
Fekvése Miskolctól közúton körülbelül 65 kilométerre északra található, a szlovák határtól kevesebb, mint 2,5 kilométer választja el. Zsákfalunak tekinthető, a központjába egyedül Szászfáról, a 2613-as útról letérve lehet eljutni, a Pamlényba vezető 26 124-es, majd az abból kiágazó 26 125-ös úton.
Története Középkor Neve a szláv eredetű Krstata keresztnév magyar kiejtésű alakjának földrajzi névvé válásával keletkezett.Frant. Cerný–Pavel Váša: Moravská jmená místni. Brno. 1907. 88.; Ján Stanislav: Slovenský juh v steredoveku I. 1999. 366.; Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1988.
Első említése az 1299 körüli esztendőből származik. Ekkor az elsősorban Torna és Gömör vármegyében birtokos Tekes rokonság egyik ága – a későbbi Jolsvafői vagy Szini család ősei – tartotta a kezén a települést, és adta vissza Köblivel és Pamlénnyel együtt a Balog nemzetség ama ágának, amelyből a későbbi Marcali család származott.Fejér: Codex diplomaticus VII/4. 250. sz. (245) 1323-ban és Szászfa, 1344-ben Szászfa és Vajda, 1347-ben Vajda határosaként említik. Az 1340-es években az Aba nemzetségbeli Gagyi család tagjainak kezén találjuk.Anjoukori oklevéltár VII. 329. sz. (181); XXVIII. 636. sz. (363–365); XXXI. 185, 746, 799. sz. (124, 391, 415–417) Ezután mindig ők a birtokosai. 1427-ben a kamara haszna nevű királyi adó szedői 24 paraszti telken hajtották be az adót. A falu birtokosa Gagyi László volt, és a Hernádtól nyugatra fekvő falvakkal feküdt egy járásban.Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. Bp. 1989. 30. A rá vonatkozó iratokat Gagyi Balázs valamikor az 1439-ben kezdődött zavaros idők során egy kassai polgárnál helyezte el a nagyobb biztonság kedvéért, és a család tagjai 1472-ben kapták vissza.Kassa város lt. Schwartzenbachiana 415, 416 (MNL OL DF 270454, 270455) Gagyi Balázs halála után Mátyás király két udvari embere, Dési Péter kamarás és Endrédi Fica Dömötör palotás a maga számára kért adományt a Gagyiak több birtokára, így Keresztétére is. A Gagyiak 1472-ben sikerrel védték meg öröklött birtokaikra vonatkozó jogaikat, Keresztétét és Perecsét azonban örökre átengedték Désinek és Ficának.jászói konvent hiteleshelyi lt. F–1–15. (MNL OL DF 250738.); MNL OL DL 66719. Fica Dömötör 1476-ban minden Abaúj vármegye birtoka, így keresztétei birtokrésze is mentességet kapott a kamara haszna nevű királyi adó fizetése alól.Kassa város lt. collectio Schwartzenbachiana (MNL OL DF 270478)
Kora újkor Keresztéte puszta a 16. század közepén már Abaúj vármegye egyik ismert, középkori eredetű családjának, a Jánoky vagy Vajdai családnak a birtokában van, együtt több, eredetileg a középkori jánoki uradalomhoz tartozott falu (Jánok, ma: Janík, Szlovákia; Vajda, Büttös) részbirtokával. 1572-ben Jánoky Oszvald és Varjassy Katalin lánya, Erzsébet és férje: szokolyi Baxay (Baksay vagy Baksy) János, valamint másik lányuk: Borbála és férje: szomolyai Füzy Ambrus kap királyi megerősítést Hont és Gömör vármegyei birtokaikra, valamint Abaúj vármegyében Vajda, Jánok és Büttös részbirtokokra, illetve Keresztéte teljes pusztára.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 3. kötet 1025. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 3.1393 sz.) A sógorok, Füzy Ambrus és Baksy János egyébként már 1567-ben is bizonyosan birtokostársak Abaúj vármegyében, 1564-ben pedig együtt választják meg őket Abaúj vármegye hites törvényszéki ülnökeinek.Korponay János: Abaujvármegye monographiaja, II. kötet (Abaujvármegye történelme). Kossch és Scharf, Kassa, 1878. 383., 43. Mohács után a középkori Jánoki (Jánoky) más néven Vajdai család folyamatosan birtokolt abaúji birtokain. A középkorban született Jánoky István (1503–1568) szuhai és jánoki Jánoki Tamás egyik fiának, Gergelynek volt a fia, míg Jánoki/Jánoky Oszvald (†1564) Tamás másik fiától, Páltól származott. Jánoky Oszvaldnak két lánya született: Anna és Erzsébet.Vécsey Tamás: Jánok és az 1569:58. T.-czikk. MTA, Budapest, 1911 (Értekezések a történeti tudományok köréből 22/10.) 27–29. (701–703.) A Jánokyak fő jószágai Vajda és Büttös voltak, ezeket közösen birtokolta a Gergely-ág (Jánoky István) és a Pál-ág (Jánoky Oszvald), Keresztéte puszta azonban teljesen Jánoky Oszvald örököseit illette.
A 17. században a lassan benépesülő Keresztéte puszta, majd falu megmaradt a Jánoky-örökösöknél. Jánoky Erzsébet és férje, szokolyi Baksy János, akiket a vajdai (krasznokvajdai) református templomban temettek el 1580 körül, lányukat, Baksy Zsófiát a horvát eredetű Sztranzikovics-Horváth Györgyhöz adták feleségül, de a férj és örökösei a 17. században már a vajdai Horváth nevet viselték. Vajdai (Sztranzikovics ) Horváth Györgyöt és feleségét 1610 körül szintén a vajdai templomban temették el. Unokájuk, Horváth János fia: ifj. vajdai Horváth György (†1660) előbb Jánoky Juditot, majd szemerei Szemere Erzsébetet vette feleségül, akinek családja, a Cserehát ősi nemesi famíliája szintén szerzett birtokrészeket az egykori jánoki uradalom Vajda, Büttös nevű falvaiban, illetve Keresztétén, de ezeket 1652-ben a Szemere család eladta vajdai Horváth Andrásnak, Horváth János másik fiának.Szentimrey Kálmán és Tamás: SzentImrey és Krasznik Vajdai SzentImrey nemzetség leszármazásának és nemzedékrendjének leírása (Genealogiaja). Magánkiadás, [Budapest, 1895] 183. bélyegkép|Népi lakóház Ifj. vajdai Horváth György (†1660) abaúji táblabíró második házasságából származó lánya, vajdai Horváth Zsuzsanna (†1698) révén egy újabb család került az egykori Jánoky-örökségbe, a Szent-Imrey nemesi família, amely egészen a jobbágyfelszabadításig Keresztéte földesura marad. A zempléni Nagymihályban (ma: Michalovce, Szlovákia) született Szent-Imrey (Szabó) András (1633–1703) ugyanis 1664. március 20-án feleségül vette a Vajdán és a környékbeli falvakban birtokos vajdai Horváth Zsuzsannát. A Krasznokvajdán élő Szent-Imreyné Horváth Zsuzsanna és fivére, György egyrészt egymás között, másrészt féltestvéreikkel, Jánossal és Péterrel (Jánoky Judit fiaival) 1666-ban osztályegyezséget kötöttek. Ifj. Horváth György egyébként birtokrészeit már 1665-ben eladta féltestvérének, Horváth Zsuzsannának és férjének, Szent-Imrey (Szabó) Andrásnak, akinek nemességét is kihirdették 1666-ban. Szent-Imrey Szabó András így egyszerre lett tagja Abaúj vármegye nemesi univerzitásának krasznik-vajdai nemesi előnévvel és részbirtokosa az egykori jánoki uradalom falvainak: Krasznik-Vajda, Büttös, Jánok falvaknak, illetve Keresztéte falunak.Csoma József: Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája I.) Forster, Wessselényi és Társai Könyvkiadója, Kassa, 1897. 549.; Szentimrey Kálmán és Tamás: SzentImrey és Krasznik Vajdai SzentImrey nemzetség leszármazásának és nemzedékrendjének leírása (Genealogiaja). Magánkiadás, [Budapest, 1895] 68–69. A 17. század első felében birtokos még a Jánokyak Gergely-ágából Jánoky Zsuzsanna (Gáspár lánya) is, aki először Baksy vagy Baksay Mihályhoz ment nőül, de 1655-ben minden ősi, illetve első férjével szerzett jószágát(Büttös, Vajda, Keresztéte, Vendégi, Újlak és Beret) második férjére, a szászfai birtokán élő és a Wesselényi-féle szervezkedésben is részt vállalt szászfai és uzapanyiti Uza Mihályra testálja.Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal I–XIII. Friebeisz István–Ráth Mór, Pest, 1857–1868. XI. 621.
Keresztéte a 17. század elejéig puszta maradt, ami nem jelent teljes elnéptelenedést, csak adóképtelenséget, a 16. század második felében nem szerepel sem az dikális vagy portális néven ismert királyi adó jegyzékeiben, sem a dézsmajegyzékekben. Csak 1618-ban tűnik fel lakott településként, ekkor azonban már ún. taxás vagy taksás faluként, amelynek lakossága jórészt kikerült a jobbágyi függés alól, és armalista nemesként, libertinusként, taxás jobbágyként rovásadót sem fizet, hanem ún. taxát ad az állami adóba. Keresztéte mint taxás falu 1618-ban összesen 2 Ft-ot fizet, 1624-ben 1 Ft 25 dénárt, 1626-ban 1 Ft-ot, 1630-ban 2 Ft-ot, 1632-ben 1 Ft 15 dénárt, 1635-ben 1 Ft 25 dénárt.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) E 158 Dikális összeírások, Abaúj vármegye 1618–1635 Közben néhány jobbágya is maradt a földesuraknak, ezekre azonban nem rótták ki a rovásadót. Ezt a viszonylag egyenletes adóképességet az egri törökök hódoltató pusztítása szakította meg 1640-ben, a Cserehát jó része ugyanis addig hódolatlan volt. 1640-ben az Abaúj vármegye jegyzőkönyvébe bejegyzett korabeli tanúvallomás szerint a törökök „nagy kegyetlenül rablották Felső-, Alsó-Gagyot, Kércset és Baktát, iszonyú égetéseket tevén, amely helyekből keresztény atyánkfiai közül kiket levágott, kiket megégetett, kiket kegyetlenül rabságra vittek, összességgel teszen hétszázig”. A kegyetlenségek sok csereháti falut kényszerített a török iga alá, erről Keresztéte jobbágyai így vallottak 1641-ben Abaúj vármegye vizsgálóbizottsága előtt: „Keresztéte nevű faluba lakozók, Tót Lackó, Wajday Horvát György uram jobbágya, 50 esztendős, Chyanka Gergely, Baxi Mihály uram jobbágya, 50 esztendős hitök után ekképen vallanak, hogy az falunkhoz igen közel jővén az török és az szegény vajdai gyermekeket hogy elvivé, és körülöttünk környös-körül rabolván el az török, s reánk gyakorta izengetve meg nem maradhattunk, hanem meg kellett hódolnunk Mahmut ispahiának, 10 frt, 10 itce vaj [földesúri járandósággal]. Császár adója 5 frt; csak az esztendő Szent György napkor hódoltunk meg; négyen lakunk.”Kemény Lajos: Abaúj-Torna vármegye története 1527–1648. II. kötet 2. rész. Abaúj-Torna vármegye történelmi monográfiája. Kassai Könyvnyomda Rt., Kassa, 1915. 24., 31–32. Keresztéte ettől kezdve a Hódoltság peremvidékének azon helységei közé tartozott egészen Eger 1687. évi törökök alóli felszabadításáig, amelyek kettős adózás alá estek, azaz a Magyar Királyság és a magyar földesurak mellett a törökök is adóval és járulékokkal terhelték őket. Török uruknak, az egri lovas tisztnek, Mahmut szpáhinak évi 10 Ft cenzussal és 10 icce vajjal tartoztak, de fizették az oszmán állami (szultáni) adót is, évente 5 Ft-ot. 1640-ben, amikor az egri oszmán katonaság meghódoltatta a Cserehát falvait, Keresztétén már csak négy jobbágy gazdálkodott ifj. vajdai Horváth György, valamint Jánoky Zsuzsanna (†1668 körül) és első férje: Baksy (Baksay) Mihály (†1646) földesúri joghatósága alatt.
Az 1648. évi adójegyzékbe Keresztétét már pusztaként, adóképtelen településként írták be, és az 1696. évi országos adóösszeírásban, illetve az 1715. évi és az 1720. évi országos összeírásban sem szerepel. A falu a 18. század első felében csak lassan nyeri vissza népességét, paraszti gazdaságát, még Bél Mátyás is elhagyott településként ír Keresztétéről az 1730-as évek elején készült és a 21. századig kéziratban maradt, Abaúj vármegyét latin nyelven leíró monográfiájában: „37. Keresztéte egy zárt völgyet foglal el, teljesen alacsony fekvésű, de a szomszéd falvakénál termékenyebb a földje. Szántóföldje csekély, erdei azonban, amelyek körbeölelik a falut, bőségesebbek. Jelenleg elhagyott település, birtokosai a Jánokyak, a Horváth-Sztransikovics család leszármazottai, valamint Jakabfalvi (Jakabfalvay) György, idősebb Csemitzky Sándor és idősebb Zorger (másként Alexy).”Matthias Bel (Bél Mátyás): Notitia Hungariae novae historico geographica... Comitatuum ineditorum tomus sextus, in quo continentur... Comitatus Abaujváriensis, Gömöriensis, Thornensis et Borsodiensis. Szerk.: Tóth Gergely. BTK TTI, Budapest, 2020. 175.
18. század