A Let’s Get to It Kylie Minogue ausztrál énekesnő negyedik stúdióalbuma. Ez volt az utolsó lemeze, melyet a Pete Waterman Limited-del kötött szerződésének teljesítése végett adott ki. Az albumot 1991. október 14-én adták ki az Egyesült Királyságban. Ausztráliában 1991. november 25-én a Mushroom Records gondozásában jelent meg. Miután 1991 elején Matt Aitken kilépett a Stock Aitken Waterman trióból, a megmaradt producerek még egy lemezt akartak elkészíteni Minogue-gal, annak ellenére, hogy szerződés nem kötelezte erre az énekesnőt. A producerek Mike Stock és Pete Waterman beleegyezett abba, hogy megosztják Minogue-gal a dalszerzői jogokat hat dalon, együttműködésük során először. Hónapokat töltöttek a felvételekkel a PWL Studios-ban, mely hosszabb idő volt, mint bármelyik korábbi lemeze esetében.
Zeneileg a Let’s Get to It változatos hangzású, ugyanis a lemezen megjelenik a hiphop, a new jack swing, a house és a dance-pop is. A zenei kritikusok vegyes kritikákat fogalmaztak meg. Felismerték Minogue kreatív munkáját, az imázsát, habár a lemezen tapasztalható produceri munkával kapcsolatban ambivalens érzelmeik voltak. Ez a lemez Minogue legkevésbé sikeres lemezei közé tartozik, ugyanis nem jutott be a Top 10-be se Ausztráliában, se az Egyesült Királyságban. Ennek ellenére Ausztráliában a lemez aranylemez státuszt ért el az Ausztrál Hanglemezgyártók Szövetsége. Az albumról négy kislemez lett kiadva, köztük az „If You Were with Me Now” és a „Give Me Just a Little More Time”, melyek Top 10-esek lettek az Egyesült Királyságban, és a további kislemezek, a „Word is Out” és a „Finer Feelings” a Top 20-at érték el az Egyesült Királyságban. Minogue a lemezt tovább népszerűsítette a Let’s Get to It Tour elnevezésű koncertsorozattal, mely 1991 októberében és novemberében Európában zajlott.
Háttér és kidolgozás 1990-ben adta ki Minogue harmadik stúdióalbumát, a Rhythm of Love-ot, mely egy szexuálisan szabadabb imázst és dance hatású hangzást tükröz. Sokkal jobban belefolyt a kreatív munkájába és hangszerelésébe korábbi lemezeivel ellentétben. Most először dalszerzőként is feltűnt, bár a lemez producerei Stock Aitken Waterman voltak. A Rhythm of Love promóciója botrányos videókat is tartalmazott, melyek a „Better the Devil You Know” és a „What Do I Have to Do” dalokhoz készültek. Ezek hozzájárultak Minogue egyre provokatívabb imázsának kialakításához. Romantikus kapcsolata az ausztrál rockbanda, az INXS énekesével, Michael Hutchence-szel, mely nagy hatással volt rá a Rhythm of Love megalkotása során, nagy figyelmet kapott. 1991 elején Hutchence befejezte a kapcsolatukat 16 hónap után.
Miután befejezte a Rhythm of Love Tour elnevezésű turnéját, mely 1991 februárjában és márciusában zajlott Ázsiában és Ausztráliában, Minogue egy kis szünetet tartott, és Párizsban a barátaival töltött némi időt.Smith 2014, p. 101. Köztük volt a brit fotográfus, Katerina Jebb, akivel később rendszeresen együtt dolgozott. A Rhythm of Love készítése során Stock Aitken Waterman nehezen talált közönséget popzenéjükre. Csalódtak az aktuális zenei trendekben. Ennek következtében Matt Aitken 1991-ben kilépett a Stock Aitken Waterman csapatból, mert úgy érezte, hogy „kiégett” mondván, hogy „az emberek azt mondják, hogy minden dalunk ugyanúgy hangzik, amely eljutott arra pontra, hogy már nekem is egyformának hangzanak”.
Felvétel és gyártás Minogue-ot nem kötötte szerződés a Let’s Get to It elkészítéséhez. Kezdetben a PWL három stúdióalbumra szerződtette le. Ennek ellenére Pete Waterman és a PWL társtulajdonosa David Howells még egy lemezt akart elkészíteni vele az eddig elért kereskedelmi sikerek miatt. Stock ezügyben felvette a kapcsolatot az éppen Párizsban tartózkodó Minogue-gal, aki beleegyezett a lemez elkészítésébe. 1991 folyamán Minogue otthagyta Párizst és visszatért Londonba, hogy producereivel, Stock-kal és Waterman-nel munkához lássanak a PWL Studios-ban.Smith 2014, p. 102. A producerek megegyeztek abban, hogy most először megosztoznak a dalszerzői jogokon Minogue-gal, aki hat dalon is fel volt tüntetve, mint társszerző.Smith 2014, p. 103. Waterman tanácsokat adott a dalok tartalmát és címeit illetően, míg Stock és Minogue összerakták a dalokat a nap folyamán, miután számos dallammal próbálkoztak. A „Word is Out” tíz perc alatt lett rögzítve, mialatt Minogue úton volt a reptérre. Hónapokat töltött a lemez elkészítésével, mely a korábbi munkáira szánt időhöz képest sokkal hosszabb volt.
A lemez készítése alatt a klub zene és a londoni klub szcéna magával ragadta Minogue-ot. Bár zenéjét korábban is játszották a klubokban, számos klub lenézte őt a zenéjében hallható pop elemek miatt.Smith 2014, p. 104. Ahhoz, hogy a klubok hitelesebbnek tartsák, Minogue megalkotott egy álnevet és számos promóciós bakelitet adott ki. Ezeken olyan dalok szerepeltek, mint a „Do You Dare” és a „Closer”, melyek később a „Give Me Just a Little More Time” és a „Finer Feelings” kislemezek B-oldalára kerültek fel. Minogue elhintette, hogy reméli, hogy még több időt tud eltölteni az album felvételeivel 1991 folyamán. A Smash Hits magazinnak adott interjújában megemlítette, hogy lehet, hogy Amerikában majd több időt tud tölteni a dalszerzéssel, ami később azonban meghiúsult.
Waterman és a PWL számos olyan dalt importált a Let’s Get to It-hoz, melyet olyan külföldi eladók rögzítettek, mint a 2 Unlimited, akik 1991-es „Get Ready For This” című dala erősen felismerhető az „I Guess I Like It like That”-ben. Az volt a szándékuk, hogy ezeket a dalokat olcsón megvegyék, majd ezekkel nagy haszonhoz jussanak. Ennek köszönhetően Stock ihlettelennek érezte magát és megalkotta Waterman-nel a „Finer Feelings”-et, ugyanis Minogue szeretett volna szexisebb tartalmat is a lemezre. Minogue és az amerikai énekes, Keith Washington külön-külön megírta és rögzítette duettjüket, az „If You Were with Me Now"-t. Ez volt Minogue első duettje, mely saját lemezére felkerült. Duettje, az „Especially for You” korábban Jason Donovan 1989-es Ten Good Reasons című lemezére készült. A Let’s Get to It-ra utoljára felvett dalok egyike volt a „Give Me Just a Little More Time” feldolgozása.
Zenei stílus és dalszövegek Minogue megjegyezte, hogy a dalai a Let’s Get to It-en „egészen változatosak”, a „szving-en át a soul-osabb” dalokon túl „érettebb dance zenével” is találkozhatunk. Nick Levine a Digital Spy-tól az albumot az „eddigi legváltozatosabb dalai gyűjteményének nevezte”. A Slant Magazine kiemelte a hiphop, a new jack swing és house hangzásokat, melyek hangsúlyozottan fellelhetőek a Let’s Get to It lemezen. Lee Barron, a Social Theory in Popular Culture-ben kiemelte, hogy egyértelműen észrevehető a hangzásbeli változás Minogue korábbi lemezeinek jellegzetes hangzásvilágához képest, többek közt az R&B hangzásnak köszönhetően, míg az AllMusic-os Chris True szerint a daloknak van egy „bizonyos légies hatása”, ugyanakkor „legalább annyira táncra hívogatóak, mint a Rhythm of Love” dalai. A Let’s Get to It a „Word is Out”-tal nyit, melyen a new jack swing a jazz-zel olvad össze. A „Too Much of a Good Thing” című house dalt a „Finer Feelings” követi, melynek szövege Minogue „szexisebb és szofisztikáltabb oldalát” mutatja Nick Levine vélemyénye szerint. Minogue Keith Washington-nal közös duettje, az „If You Were with Me Now” egy nem szexuális töltetű, szentimentális ballada. Az album címadó dalában, a „Let’s Get to It”-ben, melyet Stock és Waterman írt, Minogue arra ösztönzi szerelmét, hogy „emeljék kapcsolatukat egy magasabb szintre”. Ezt követi a house dal, a „Right Here, Right Now”, melynek semmi köze Minogue azonos című 2015-ben kiadott dalához, melyet az olasz producerrel, Giorgio Moroder-rel készített. A „Live and Learn” című dalban Minogue arról énekel, hogy éljük az életünket teljes bedobással. Ezt a dalt az akusztikus ballada, a „No World Without You” követi. A lemez záródalának szánt hat perces techno-pop dalban, a „I Guess I Like It Like That”-ben fellelhető egy bizonyos stadionos hangzás, mely az egész dal alapjául szolgál.
Promóció A Let’s Get to It népszerűsítése végett 1991 októberében és novemberében bejárta Európát a Let’s Get to It Tour elnevezésű turné keretében. Ez a turné korábbi Rhythm of Love Tour koncertsorozatának a felfrissített verziója volt, melynek színpadi kosztümjeit John Galliano divattervező álmodta meg. A kosztümök közt látható volt műanyag esőkabát, fekete neccharisnya harisnyakötővel, fekete estélyi ruha, csúcsos melltartó és szűk fekete rövidnadrágok. A koreográfia szuggesztívabb volt, és a Rhythm of Love Tour-hoz hasonlóan, Minogue-ot kritizálták a Let’s Get to It Tour provokatív természete miatt, melyet „pornográfnak” neveztek és szintén Madonna 1987-es Who’s That Girl World Tour-jához hasonlítottak. Az EMI 1992-ben nemzetközileg kiadta a Live! című videóalbumot, melyen a Let’s Get to It Tour Dublin-ban a Point Theatre-ben 1991. november 8-án megrendezett utolsó koncert kapott helyet. Ausztráliában a Mushroom Records adta ki a videóalbumot Live in Dublin címmel.
Kislemezek A „Word is Out” 1991 augusztusában jelent meg első kislemezként a „Say the Word – I’ll Be There”-rel a B-oldalon, melyeket májusban vett fel még ugyanabban az évben. A videóját James Lebon rendezte és Camden Lock-ban forgatták. A videóban feltűnik a brit televíziós személyiség, Davina McCall, melyben Minogue csábítóan táncol az utcán harisnyában és harisnyakötőben. Az ehhez kapcsolódó televíziós promóció ugyanezt a szexuális témát követte. A „Word is Out” az angol kislemezlista 16. helyét szerezte meg, mellyel ez lett Minogue első kislemeze, mely nem lett Top 10-es és ezzel megszakadt az eddigi egymást követő tizenhárom Top 10-es kislemezek listája. Ennek ellenére tizedik lett Ausztráliában és nyolcadik Írországban. A lemez második kislemezeként az „If You Were with Me Now” című duett lett kiadva Keith Washington-nal 1991 októberében. Minogue és Washington először a videó forgatásán találkoztak. Az „If You Were with Me Now” a negyedik helyet szerezte meg az Egyesült Királyságban, ezzel ez lett Minogue első Top 5-ös dala, melynek társszerzője volt. Hetedik lett Írországban és 23. lett Ausztráliában. 1992 januárjában a „Give Me Just a Little More Time” a lemez harmadik kislemezeként lett kiadva. Második lett az Egyesült Királyságban és ez lett a legmagasabb listás helyezést elért kislemez a Let’s Get to It lemezről. A kislemez Top 20-as lett Írországban és Belgiumban. A kislemez B-oldalára a „Do You Dare” került. Eredetileg a „Finer Feelings” lett volna a második kislemez, de lecserélték az „If You Were with Me Now”-ra. A dal remixét 1992 áprilisában a Brothers in Rhythm adta ki. Később az 1990-es évek során számos alkalommal dolgoztak együtt Minogue-gal. A remix közel hét perces és később ez lett a rádióverzió is. A kislemez Top 20-as lett az Egyesült Királyságban és Írországban is. A dal fekete-fehér videóját Párizsban forgatták.
Kereskedelmi fogadtatás A Let’s Get to It Minogue legkevésbé sikeres albumai közé tartozik. A lemez 15. helyet érte el az Egyesült Királyságban miután megjelent, ezzel ez lett az első lemeze, mely nem jutott be a Top 10-be. 1992 januárjában a lemez visszakerült a listára egy hétre a 68. helyet megszerezve. Amikor a „Give Me Just a Little More Time” második lett az Egyesült Királyságban a Let’s Get to It visszakerült a lemez az angol lemezeladási listára, ahol az 50. helyezést érte el. A lemez összesen tizenkét hetet töltött a listán, mely abban az időben Minogue lemezei közül a legrövidebb ideig listán szereplő albuma volt. Hazájában, Ausztráliában a lemez a 13. helyet szerezte meg és csak öt hétig szerepelt a listán. Ennek ellenére Ausztráliában aranylemez státuszt ért el 1992 márciusában több, mint eladott példányának köszönhetően. Az album 37. lett Japánban az Oricon listán, mellyel egymásután a harmadik Top 40-es lemeze lett ott. Három hétig szerepelt a japán listán és 2006-ig példányban talált ott gazdára. Az európai Top 100-as albumlistán az 59. helyet érte el az 1991. november 9-i héten.
Számlista