Carl Maria Friedrich Ernst von Weber báró (Eutin, 1786. november 18. – London, 1826. június 5.) német zeneszerző, karmester, zongorista, gitáros és zenekritikus. Művei, különösképpen A bűvös vadász, az Euryanthe és az Oberon nagyban befolyásolták a romantikus zene kialakulását, ezért gyakorta a német romantikus opera atyjaként emlegetik. Műveiben felelevenítette a német népi hagyományokat, fölfedezte a hangszín szuggesztív vonásait, a hatáskeltés és a zenei jellemzés eszközét látta meg bennük: bizonyos hangszerekhez és hanghatásokhoz szimbolikus jelentést társított, amivel a korábbiaktól eltérően merőben más operadramaturgiát és zenei gondolkodást tett lehetővé. Átvette és továbbfejlesztette Spohr visszatérő témákra épülő kompozíciós technikáját, ő alkalmazta először következetesen a vezérmotívumnak nevezett dallamelemeket. Írt hangversenykritikákat és zeneelméleti tanulmányokat, sőt, regényírással is próbálkozott (életrajzi regénye azonban befejezetlen maradt).
Apja közbenjárására Georg Joseph Vogler tanítványa lett, aki hozzásegítette, hogy Boroszlóban karmesteri álláshoz jusson. Később udvari komponistaként tevékenykedett Bad Carlsruhéban,A ma Lengyelországhoz tartozó települést (Pokój) 1748-ban alapította Károly Keresztély württembergi herceg Karlsruhe mintájára. A württembergi herceg egyik kedvenc nyaralóhelye volt. majd Stuttgartban, Prágában és legvégül Drezdában. A drezdai operaház vezető karmestereként a szász fővárost az új német zene virágzó fellegvárává tette. Leghíresebb műve A bűvös vadász, melyet 1821-ben mutattak be a berlini Királyi Operaházban. Londonban érte a halál, röviddel utolsó operája, az Oberon bemutatása után. Testét Richard Wagner kezdeményezésére 1844-ben szállították haza. Búcsúztatójában Wagner a legnémetebb zeneszerzőnek nevezte.
Élete és munkássága Gyermekévei 250px|bélyegkép|Weber édesanyja: Genoveva Brenner
Carl Maria von Weber 1786. november 18-án született Eutinban, Schleswig-Holstein tartományban. Apja, Franz Anton Weber kalandos életet élt: volt jogász, gárdista, zenész, községi elöljáró, színész, litográfus stb. Első feleségétől nyolc gyermeke született, akikből mind csodagyereket akart faragni, de a pedagógiához nem volt érzéke. Mivel nyugtalan természete nem engedte meg, hogy családjával hosszabb időre letelepedjen, egy vándorszínész társulathoz szegődött. Átmenetileg Lübeckben éltek, de megtakarított pénze és feleségének vagyona elúszott a vándorlások alatt, és a pénztelenségen, nélkülözésen még a lübecki herceg által felajánlott karmesteri állás sem segített. Feleségét ez nagyon megviselte és sírba döntötte. Ezek után Franz Anton Bécsben próbált új életet kezdeni. Két fiát, Edmundot és Fridolint Joseph Haydn fogadta tanítványai közé. A fiúk az obersdorfi Brenner családnál kaptak szállást, akik leányuk, a szép hangú Genovéva taníttatása miatt tartózkodtak az osztrák fővárosban. Genovévát maga a császár, II. József pártfogolta és taníttatta Vincenzo Righinivel, a kor egyik legünnepeltebb énekmesterével. Genoveva ugyan szépen haladt tanulmányaival, de nem vehette fel a versenyt a nála sokkal tehetségesebb Celestina Coltellinivel. Éppen álmai meghiúsulásán bánkódott, amikor megjelentek házukban Weberék. Franz Anton szíve azonnal lángra lobbant a szőke, kék szemű leány iránt, aki viszonozta az ötvenéves gavallér kedveskedéseit. Miután megtörte a szülők ellenállását, 1785. augusztus 20-án Bécsben Franz Anton feleségül vette Genoveva Brennert. A szép és tehetséges feleség 1786. november 18-án egy fiúgyermekkel: Carl Mariával ajándékozta meg férjét. Genoveva támogatta Franz Anton színészi ambícióit, és ő minden vagyonát pénzzé tette, hogy feleségével, nagyobb gyermekeivel, valamint nagynénjével, Adelhaiddal egy vándorszínész társulatot alapítson. Hamburgban készültek fel a nagy utazásra, és 1787-től kisebb megszakításokkal csaknem tíz évig gördült családi szekerük a német utakon. Genoveva azonban csakhamar belefáradt a sok utazásba, és mivel ismét várandós volt, Carl Mariával Hildburghausenben maradt (előzőleg egy fiúgyermeke egy hónapos korában meghalt, most nem merte vállalni az utazással járó kockázatot).
A gyermek Weber a türingiai Hildburghausenben jutott először rendszeres tanításhoz. A fiú csenevész volt, fejletlen. Jobb csípőjében gyakran erős fájdalmat érzett, és csak négyéves korában tanult meg rendesen járni. Jobb lábára élete végéig bicegett. Valószínűleg az anyja életét is kioltó tüdőbaj első jelei voltak ezek. Az apa Carl Marián is kipróbálta csodagyerek-nevelő módszereit, de ezzel csak a gyermek heves ellenérzéseit fejlesztette ki.
Rendesen zongorázni először Heuschkel udvari kamarazenész tanította. 1797-ben megszületett Genoveva második gyermeke, egy kislány. A családi társulat tovább indult, azonban Salzburgban kényszermegállót kellett tenniük, ugyanis Napóleon seregei már elérték Münchent, így a nyugati német területeken az utazás nem volt biztonságos. Weber bekerült a salzburgi hercegérsek énekesgyerekei közé, és megtanulta az éneklés azon mesterfogásait, amelyeket később operakomponistaként kitűnően hasznosított. Zongorára és zeneelméletre Michael Haydn, Joseph kiváló fivére tanította. Az idős muzsikussal közösen született meg a fiatal Weber első kompozíciója, a Hat fughetta, amit a büszke apa Lipcsében kinyomatott. A vándorévek nélkülözései megtörték Genoveva asszony ellenálló-képességét: a tüdővész végzett vele. Halála nagyon megviselte a fiatal Webert, szerencsére nagynénje, Adelhaid ellensúlyozta apjának erőszakos nevelési módszereit. Az első sikeren felbuzdult apa fejébe vette, hogy operát írat fiával. Mivel ehhez nem találta megfelelőnek Michael Haydn módszereit, Bécsbe utazott, ahol megpróbálta felkérni Joseph Haydnt, hogy vállalja fiának tanítását. A sikeres zeneszerző elhárította a kérést, és a csalódott Franz Anton úgy döntött: Münchenbe viszi fiát, mert ott találta a legalkalmasabbnak a légkört fia operaszerző karrierjének megalapozására.
Müncheni tanulmányok A Weber család 1799 első napjaiban érkezett Münchenbe, ami akkor – köszönhetően az uralkodónak, Karl Theodor pfalzi és bajor választófejedelemnek – a német muzsika egyik fellegvára volt. Az ide áttelepített híres mannheimi zenekar és az Operaház messzi földről vonzotta a zenekedvelőket. A család érkezésével egy időben az Operaház élére került új intendáns, Joseph Marius Babo tovább növelte az előadások színvonalát, igényes és rendkívül gazdag repertoárjával kivívta a közönség lelkesedését. Akkoriban a német opera zászlóvivői Franz Danzi és Peter Winter voltak, akik művei nagy hatással voltak a rendszeres hangverseny- és operalátogató Weberre, mivel operáikat az új intendáns átfogó újításainak részeként rendszeresen játszották az operaházban. Zeneelméletre és zeneszerzésre Kalcher dómorgonista tanította. A müncheni évek alatt az apa vágyai is hamarosan valóra váltak: fia megírta első operáját Die Macht der Leben und des Weins (A szerelem és a bor hatalma) címmel. Ennek zenéje elveszett, a kották valószínűleg Kalcher kigyulladt lakásában égtek el. A zeneszerzés mellett az ifjú Weber énekelni is tovább tanult is a német származású, de elolaszosodott Valesi tenorista felügyelete alatt, akit fiatal korában Európa számos operaházában ünnepeltek.
A Münchenben komponált Hat variáció eredeti témára, zongorára arra ösztökélte Franz Antont, hogy kiadót keressen fia művei számára. Mivel nem talált olyan műhelyt, amely befogadta volna a kottákat, úgy döntött, hogy saját litográfus műhelyet nyit. Fiát, aki tehetséges rajzoló is volt, hamar betanította a litografálás technikájára. A kiadott mű kedvezőtlen fogadtatása azonban elkedvetlenítette a fiatal Webert, aki felhagyott a könyvnyomtatással, és visszatért a komponáláshoz. Franz Anton nem adta fel ilyen könnyen, és úgy döntött, hogy családjával átköltözik Freibergbe, ha már a bajor fővárosban nem sikerült a litográfus üzem alapítása. 1799-ben hagyták el Münchent, és hosszas kitérővel csak 1800 augusztusában érkeztek meg Freibergbe.
Az első opera Freibergben Weberék az Arany oroszlán fogadóban laktak, a város társadalmi életének egyik központjában, ami művészek, professzorok és diákok kedvelt sörözője volt. Nem sokkal Weberék után megérkezett a városba Steinsberg lovag színtársulata is, akikkel utazásaik közben Karlsbadban már találkoztak. Korábbi egyezségükhöz híven a lovag átnyújtott Webernek egy librettót, amelynek címe Das stumme Waldmädchen (A néma erdei lány) volt. Nemsokára megjelentek Freiberg utcáin a plakátok a következő szöveggel: A néma erdei lány, vígopera két felvonásban, Steinsberg lovagtól, zenéjét szerezte és ő választófejedelmi fenségének, Mária Auguszta szász uralkodó választófejedelemnőnek mély tisztelettel ajánlja Carl Maria von Weber báró, tizenhárom éves, Haydn tanítványa. A plakáton szereplő pontatlanságok Franz Antonnak köszönhetően kerültek bele: azt gondolta, sokkal megnyerőbb a közönség számára, ha a zeneszerző nemes, emellett Weber nem a német földön ünnepelt Joseph Haydn, hanem Michael Haydn tanítványa volt. Az opera partitúrája és szövegkönyve elveszett, az előadásokról kevés dokumentum maradt fenn. A művet még ugyanezen év decemberében Chemnitzben is színre vitték, 1804-ben Bécsben tizennégy előadást ért meg, később csehül játszották Prágában, és Szentpétervárott is sikert aratott. Freibergban 1800. november 24-én mutatta be a Steinsberg-társulat. A közönség langyosan fogadta, viszont a mű körül keletkezett sajtóvita felkorbácsolta a városlakók indulatait. A viták lavináját a nagy tekintélynek örvendő Fischer kántor indította el erőteljes bírálatával. Franz Anton nem bírta elviselni a fiát ért kritikát, amit egy, a helyi lapban megjelentetett levélben, durva szavakkal hárította el; az előadás sikertelenségét a gyengének vélt karmester és a társulat számlájára írva. Ezzel megsértette Siegert, a karmestert, és ő szintén publikált egy levelet, amelyben közölte, hogy a partitúra és a zenekari anyag hemzsegett a hibáktól, amik kijavítása felemésztette a rendelkezésre álló próbaidő nagy részét. A vita eldurvulása után a Weber család feje úgy döntött, hogy elhagyják Freiberget, és Münchenen át Salzburgba utaztak. Itt az ifjú Weber visszatért régi mesteréhez, Michael Haydnhoz, és irányítása mellett egy új operába kezdett.
A Peter Schmoll-év A Weber család 1801 novembere és 1802 júliusa között tartózkodott Salzburgban. A fiatal Weber Michael Haydn felügyelete alatt látott új operájához. A Peter Schmoll librettóját Joseph Türk írta a századforduló idején széles körben olvasott regény, C. G. Cramer: Peter Schmoll und seine Nachbaren (Peter Schmoll és szomszédai) című műve alapján. Az opera szövegkönyve elveszett, csak utalások és részletek maradtak fenn belőle. Műfaja az ebben az időben már jelentékeny múltra visszatekintő singspiel volt: az olasz opera buffa és a francia opéra comique német változata, műfaji kiegészítője, amely később az Európa-szerte elismert olasz opera elleni harc egyik hathatós fegyverévé vált a német ajkú államokban. Az opera születésének körülményeiről kevés adat maradt fenn. Tudni viszont, hogy Michael Haydn elismerően nyilatkozott tanítványának művéről és Otter, salzburgi koncertmester is fényes jövőt jósolt a fiatal Webernek, akiben Mozart utódát vélte felfedezni. Az opera 1802 áprilisában készült el. Weberék színpadot kerestek számára, és a legmegfelelőbb lehetőségnek az az Augsburg látszott, mert ott Carl Maria fivére, Edmund volt az első karmester, és szolgálatkészen sietett fivére segítségére. Weberék decemberben érkeztek meg Augsburgba, ahol egy kis kastélyban szálltak meg. Itt csendültek fel először az új opera első dallamai. A bemutató napja ismeretlen, valamikor 1803 márciusában lehetett. A darab minden erénye ellenére megbukott, aminek oka valószínűleg a lapos és unalmas szövegkönyv lehetett, hiszen zenéjére mindenki felfigyelt, és többen is elismerően nyilatkoztak róla.
Bécsi tanulmányok 250px|bélyegkép|Vogler abbé