A hidrazin a nitrogén és hidrogén N2H4 összegképletű vegyülete, szerkezete H2N–NH2. Említik még diamin néven is. A vízmentes hidrazin levegőn füstölgő, ammóniához hasonló, 70-80 ppm koncentrációnál már észlelhető szagú folyadék. Vízzel és alkoholokkal korlátlanul elegyedik.
Neve a görög hydór (ύδωρ = víz) és a francia azote (nitrogén) összetételéből származik.
Előfordulás
A természetben nem található.
Előállítása
A hidrazint először Theodor Curtius állította elő 1887-ben. Raschig 1907-ben bevezetett eljárása szerint ammónia lúgos nátrium-hipoklorit oldattal történő reakciójával állítják elő, zselatin vagy enyv (mint komplexképzők) jelenlétében:
A komplexképzők célja a nehézfémionok, például CuII eltávolítása, melyek katalizálnák a hidrazin és klóramin közötti mellékreakciót. Az oldatból a hidrazin-hidrát (H2N–NH2·H2O) – egy olajszerű folyadék – ledesztillálható, szilárd nátrium-hidroxid (NaOH) hosszas hevítés hatására a hidrát vizét elvonja.
Fizikai és kémiai tulajdonságai
Cseppfolyós állapotban – a folyékony ammóniához hasonlóan – számos szervetlen sót jól old. Jó redukálószer, az ammóniás réz(II)-klorid oldatot elszínteleníti, nemesfémsókat fémmé redukál. Vizes oldatban az ammóniánál valamivel gyengébb bázis, savakkal egy és kétbázisú sókat képez.
A hidrazin bár pozitív képződéshőjű vegyület, szobahőmérsékleten tiszta állapotban vagy vizes oldatban stabil. Magasabb hőmérsékleten azonban könnyen – akár robbanásszerűen – bomlik:
Levegőn meggyújtva is jelentős hőfejlődés közben ég el:
Híg vizes oldatból történő meghatározása redukáló képességén alapul:
A végpontot a jód színének a szerves fázisból való eltűnése jelzi.
Felhasználás Atomerőművi vízkezelő anyag (nyomott vizes reaktor típusnál) Rakéta-hajtóanyagként (UDMH:aszimmetrikus dimetil-hidrazin) Laboratóriumi vegyszerként (erős redukálószer) Nagynyomású kazánok vizének kezelésére (oxigénmentesítés) Biológiailag aktív anyagok, színezékek és más szerves vegyületek előállítására
Élettani hatások Rákkeltő Maró hatású Belélegezve égő érzés, köhögés, fejfájás, hányinger, légszomj, torokfájás, görcsök jelentkezhetnek Bőrön keresztül is felszívódhat, vörösséget, bőrégést okoz Szembe jutva súlyos, mély égést okoz Lenyelve hasi görcsök, zavartság, eszméletlenség, hányás, gyengeség jelentkezik
Jegyzetek
Források N. N. Greenwood, A. Earnshaw: Az elemek kémiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.
Römpp vegyészeti lexikon F-K, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982.
Kategória:Hidrazinok Kategória:Szervetlen nitrogénvegyületek Kategória:Szervetlen hidrogénvegyületek Kategória:Szervetlen bázisok