Reliktum fajnak vagy maradványfajnak (illetve élő kövületeknek) adott területen korábbi földtörténeti korokból fennmaradt adott állat- és növényfajokat nevezzük, melyek az ún. refúgiumokban élnek. Ezek elterjedési területe korábban összefüggő volt, mára azonban szigetszerű foltokra esett szét: diszjunkt (szétszakított, több kisebb területből állóGombocz Endre (szerk.): Természettududományi lexikon. Az utolsó évtizedek új természettudományi fogalmainak magyarázata, 1934 (adt.arcanum.com)), gyakrabban diszperz (szétszórt, csak egyes termőhelyeken előforduló, amik között nincs összefüggésStraub F. Brunó (szerk.): Biológiai lexikon A - F., Akadémiai Kiadó - 1975 ). Védett növényeink többsége reliktum faj.Kevey Balázs A növényföldrajz és társulástan alapjai. Pécsi Tudományegyetem Növényrendszertani és Geobotanikai Tanszék, Pécs. Házi jegyzet (kézirat) - 2006. Ilyen úgynevezett élő fosszíliák például a hidasgyík (Sphenodon punctatum); a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), az óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), a Welwitschia mirabilis.
A reliktum kifejezést nem csak fauna és flóra populációkra,Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon I. A-K, Akadémiai Kiadó - 2002 hanem népességcsoportokra is használják.Reliktum;
Reliktum társulás Reliktum társulás, vagy reliktum-asszociáció a korábbi földtörténeti korokból fennmaradt növénytársulás. Ezek a 2000-es évekre extrazonális helyzetűek, és csak a refúgium valamilyen különleges tulajdonsága (mikroklíma, talaj stb.) miatt maradhattak fenn. Ezt a jellegzetességüket a többnyire a társulás jellegére utaló megnevezés elé biggyesztett „ős-” előtaggal jelöljük: ősborókás, ősfenyves stb.
A cönológiában azonban gyakori probléma, illetve vitatható téma egyes növénytársulások reliktum jellegének megítélése. Ez Kun András megfogalmazásában így foglalható össze: „Nem a korábbi klíma- és erdőtörténeti korok eredeti növénytársulásai maradnak fenn, hanem reliktum populációkban gazdagabb vagy szegényebb, reliktumjellegű asszociációk alakulnak ki. Valójában tehát nem beszélhetünk reliktum növénytársulásokról, csak a változás mértékétől függően reliktumjellegű és nemreliktum társulásokról”.Kevey Balázs, Csete Sándor, Dénes Andrea, Juhász Magdolna, Ortmann-né Ajkai Adrienne: Alapkutatás a hazai Duna-ártér és Dráva-mellék erdeinek összehasonlító-cönológiai vizsgálatához, tekintettel a térség természetvédelmi célú rekonstrukciójára: OTKA-37632 kutatási zárójelentés, real.mtak.hu - 2008Kun András: Gondolatok a reliktum kérdésről (Kontinentális reliktum jellegű vegetáció mozaikok a Magyar Középhegységben). 197–212. o. – In: CSONTOS P. (szerk.): Sziklagyepek szünbotanikai kutatása Zólyomi Bálint professzor emlékének. Scientia Kiadó, 1998.
Reliktum növény- és állatfajok Magyarországon
Melegkedvelők, ezek vagy a harmadidőszakból, tehát a kainozoikumi eljegesedés előtti (preglaciális) időből, vagy valamelyik interglaciálisból származnak. Ilyen például a nílusi lótusz (Nymphaea lotus ssp. thermalis) Nagyvárad mellett, és valószínűleg ilyen a keleti gyertyán (Carpinus orientalis) a Vértesben.
A jégkorszakból maradtak fenn az ún. glaciális reliktumok, mint például a tőzegeper (Potentilla palustris), tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) vagy középhegységeinkben a medvefül kankalin (Primula auricula) és a győzedelmes hagyma (Allium victorialis).
A jégkorszak utáni (posztglaciális) melegkori reliktumokra példa hazai sztyeppréteinken a fűrészlábú szöcske (Saga pedo).
Jegyzetek
Források Dr. Ökológia 2006 Biogeográfia (alapfogalmak), Alkalmazott Fenntarthatóság Tanszék; Széchenyi István Egyetem sze.hu - 2007. december 11.
Kategória:Evolúció Kategória:Ökológia