Sven Magnus Øen Carlsen (Tønsberg, 1990. november 30. –) norvég sakkozó, nagymester, ötszörös világbajnok a klasszikus időbeosztású sakkban (2013-2023), valamint rapid- (2014, 2015, 2016, 2019, 2022, 2025) és villámsakk világbajnok (2009, 2014, 2015, 2017, 2018, 2019, 2022), norvég bajnok (2006), U12 korosztályos világbajnoki ezüstérmes (2002), ötszörös Sakk-Oscar-díjas.
2014. májusban elért 2882 Élő-pontszámát minden idők legmagasabb pontszámaként tartják nyilván a sakkrekordok között. Először 2010. januárban, a férfiak között a sakktörténelemben a legfiatalabb versenyzőként, 19 évesen került a világranglista első helyére.
2013. novemberben szerezte meg a világbajnoki címet, miután a világbajnoki döntőben 6,5−3,5 arányban legyőzte az indiai Visuvanádan Ánandot. Címét a 2014-es sakkvilágbajnokságon az Ánand elleni 6,5−4,5 arányú győzelmével megvédte. Címvédését 2016. novemberben is megismételte, amikor a világbajnoki döntőben az orosz Szergej Karjakin ellen a 6–6-ra végződött mérkőzést követő rájátszásban 3–1 arányban győzött. Világbajnoki címét harmadszor az amerikai Fabiano Caruana ellen védte meg a 2018-as sakkvilágbajnokságon, ahol a 6–6-ra végződött alapszakaszt követően a rapidjátszmákban 3–0 arányban győzött. Negyedik címvédésére 2021. decemberben került sor, amikor az orosz Jan Nyepomnyascsij ellen már a 11. játszmát követően bebiztosította a győzelmet, és 7,5–3,5 arányban nyert.
Élete és sakkpályafutása Gyerekkora Magnus Carlsen 1990. november 30-án született Tønsbergben. Apja Henrik Carlsen informatikai szakértő, anyja Sigrun Øen vegyészmérnök volt. Három lánytestvére van: Ellen, Ingrid és Signe. Egy évet Finnországban, majd utána Brüsszelben dolgoztak, és csak 1998-ban tértek vissza Norvégiába. Carlsen ettől kezdve Oslo közelében, a Bærum községi Lommedalenben nőtt fel. Csodagyereknek tekintették: kétéves korában már kirakott egy 50 darabos puzzle-t, négyéves korában egyedül összerakott egy tizenéves gyerekeknek ajánlott legóautót. Ötéves volt, amikor apja vett egy sakk-készletet, hogy megtanítsa őt és egy évvel idősebb nővérét a játékra. Ekkor azonban a sakk kevésbé érdekelte, sokkal inkább szeretett focizni, síelni, bridzselni és olyan játékokkal játszani, mint a Monopoly. Nyolcéves volt, amikor jobban kezdte érdekelni a sakk, amikor nővére elkezdett versenyszerűen sakkozni, és Magnus meg szerette volna verni őt. Rávette apját, hogy vegyen neki sakk-könyveket. Első könyve Bent Larsen Find the Plan (Találj tervet!) című könyve volt. Tízéves korában apja felkérte edzőnek Torbjørn Ringdal Hansent, egykori norvég junior bajnokot. 2001-től már Simen Agdestein, a legerősebb norvég nagymester és sakkedző kezdett vele foglalkozni.
A nagymesteri címig A 2001-es áprilisi Élő-listán találkozunk először a nevével, 2064 ponttal iratkozott fel. A korcsoportos bajnokságokon változó sikerrel szerepelt. Legjobb eredményeként 2002-ben Krétán, a 12 éven aluliak világbajnokságán holtversenyes első helyezettként ezüstérmes volt az orosz Jan Nyepomnyascsij mögött. 2002-ben a 12 éven aluliak Európa-bajnokságán hatodik, 2003-ban az U14 korosztályos Európa-bajnokságon harmadik, ugyanebben az évben az U14 korosztályos világbajnokságon csak kilencedik.
Szorgalmasan tanult edzőjétől és példaképétől, Simen Agdesteintől. „Legalább 2700 Élő-pontos nagymester lesz a tanítványom, de remélem, hogy egyszer a világbajnoki címért is megküzdhet” – nyilatkozta a sokszoros norvég bajnok, az egykori válogatott labdarúgó, aki a foci szeretetére is megtanította tanítványát. 2003-ban, 13 évesen gyors egymásutánban teljesítette három versenyen a nemzetközi mesteri normát: januárban a Gausdal Troll Masters versenyen 10 játszmából 7 pontot, júniusban Stockholmban a Salongernas nemzetközi mesterversenyen 9 játszmából 6 pontot, és júliusban Koppenhágában a Politiken Cip versenyen 11 játszmából 8 pontot szerzett.
Magnust sikere után egyre több versenyre hívták meg. Káprázatos memóriája, remek kombinációi, élvezetes játéka, szerény magatartása, örökké mosolygós arca miatt rendkívül népszerű lett a versenyszervezők és rendezők körében. 2004-ben Reykjavíkban nagyszabású rapidversenyen az első fordulóban teljesült nagy álma, megmérkőzhetett a „királlyal”, Garri Kaszparovval. Az első partit elremizte, a másodikban kikapott Garritól, de nagyon mérges volt magára az elkövetett látványos hiba miatt. Kaszparov nagy elismeréssel szólt játékáról, a legnagyobb tehetségnek nevezte. Nem kellett sokat várni Carlsen második nagymesteri normájára: 2004. áprilisban Dubajban az azeri Sahrijar Mamedjarov mögött lett holtversenyben második, majd a rögtön e versenyt követő Sigeman and Co torna harmadik helye után már a sakkvilág akkori legfiatalabb nagymestereként köszönthették. Carlsen 13 éves, négy hónapos és 27 napos korában lett nagymester, ezzel jelenleg a harmadik helyet foglalva el a sakkcsodagyerekek közt Szergej Karjakin és Parimardzsan Negi után.
A világbajnoki címig és világbajnokként Káprázatos eredményeit a FIDE elnöke, Kirszan Iljumdzsinov szabadkártyával jutalmazta, Magnus indulhatott a Tripoliban megrendezett kieséses rendszerű világbajnokságon, de a sorsolás nem volt kegyes hozzá, az örmény Levon Aronjánnal mérkőzött meg az első körben. A jóval esélyesebb Aronjan azonban csak a rájátszásban múlta felül Magnust.
A 2007-es világbajnoki ciklusban a 2005-ben Varsóban megrendezett sakk-Európa-bajnokságon elért eredménye alapján szerzett kvalifikációt a 2005-ös sakkvilágkupán való indulásra. A 128 versenyző között a 97. helyre rangsorolt Carlsen a világkupán az első körben a grúz Zurab Azmaiparasvili ellen 3−1-re, a másodikban a tadzsik Farrukh Ammonatov ellen 1,5−0,5-re, a harmadikban a bolgár Ivan Cseparinov ellen 3−1-re győzött, míg a nyolcaddöntőben az orosz Jevgenyij Barejevtől 2,5−1,5 arányú vereséget szenvedett. Ebben a világbajnoki ciklusban a világkupa első 10 helyezettje juthatott tovább a világbajnokjelöltek versenyének 16 fős mezőnyébe, ezért a nyolcaddöntő vesztesei között páros mérkőzések keretében döntöttek a 9−16. hely sorsáról. A helyosztó mérkőzések során először a 15. kiemelt francia Joël Lautier ellen győzött 1,5−0,5-re, majd a 22. kiemelt orosz Vlagyimir Malahovot verte rájátszás után 3,5−2,5-re. A 9. helyért játszott mérkőzésen rájátszás után kapott ki 3−1-re a 13. kiemelt amerikai Gata Kamskytól, de a 10. helyezéssel is jogot szerzett a világbajnokjelöltek versenyén való indulásra. A 2007. május−júniusban az oroszországi Elisztában megrendezett világbajnokjelöltek versenyén a 16 játékos először egyenes kieséses rendszerben hatjátszmás páros mérkőzés keretében mérkőzött, amelyen Carlsen az örmény Levon Aronján ellen 3−3-as eredményt ért el, de a hosszabbítást Aronjan 4−2-re nyerte, és 7−5-ös összesítéssel ő jutott tovább.
A 2010-es világbajnoki ciklusban már Élő-pontszáma alapján indulhatott 10. kiemeltként a 2007-es sakkvilágkupán. Az első fordulóban 2−0-ra verte az ausztrál Zhao Zong-yuant, a másodikban 3−1-re győzött a német színekben versenyző Arkadij Naiditsch ellen, a harmadik körben a kubai Leinier Domínguez ellen és a nyolcaddöntőben az angol Michael Adams ellen 1,5−0,5 arányú győzelmet aratott. A negyeddöntőben a bolgár Ivan Cseparinovot verte 1,5−0,5-re és csak az elődöntőben esett ki, ahol a később a világkupát is megnyerő amerikai Gata Kamskytól szenvedett 1,5−0,5 arányú vereséget.
A 2012-es sakkvilágbajnokság versenysorozatában a világ legmagasabb Élő-pontszámú versenyzőjeként azonnali kvalifikációt kapott a világbajnokjelöltek versenyén való indulásra. A világbajnokság lebonyolítási rendszerével azonban nem értett egyet, ezért visszalépett az indulástól.
A 2013-as sakkvilágbajnokságon a világ legmagasabb Élő-pontszámú versenyzőjeként közvetlenül a világbajnokjelöltek versenyén indulhatott. A nyolcfős kétfordulós körmérkőzéses versenyen Vlagyimir Kramnyikkal holtversenyben végzett az élen, de a több nyert játszmája alapján Carlsen vívta ki a jogot, hogy a világbajnoki címért mérkőzzön a regnáló világbajnok Visuvanádan Ánanddal.
2013. november 22-én a FIDE sakkvilágbajnoka lett, miután 6,5–3,5 arányban legyőzte az indiai Visuvanádan Ánandot.
Világbajnoki címét 2014. november 23-án védte meg, miután a Szocsiban rendezett világbajnoki döntőben 6,5-4,5 arányban ismét legyőzte az ezúttal kihívóként jelentkező Ánandot.
A 2016-os sakkvilágbajnokság döntőjében kihívója az orosz Szergej Karjakin volt. A mérkőzésre 2016. novemberben New Yorkban került sor. A klasszikus időbeosztású 12 játszma 6–6 arányú döntetlennel ért véget. A rájátszás négy rapidjátszmából álló szakaszában Carlsen a két utolsó játszmát megnyerve 3–1 arányban győzött, ezzel ismét megvédte világbajnoki címét.
A 2018-as sakkvilágbajnokság döntőjében kihívója az amerikai Fabiano Caruana volt. A mérkőzést 2018. novemberben Londonban játszották. A klasszikus időbeosztású 12 játszma 6–6 arányú döntetlennel ért véget. A rájátszás négy rapidjátszmából álló szakaszában Carlsen az első három játszmát megnyerve 3–0 arányban győzött, ezzel harmadszor is megvédte világbajnoki címét.
A 2021-es sakkvilágbajnokság döntőjét az orosz Jan Nyepomnyascsij ellen vívta 2021. november–decemberben. A mérkőzés már a 11. játszma után véget ért Carlsen 7,5–3,5 arányú győzelmével, amellyel negyedszer is megvédte címét.
2023. júliusában bejelentette, hogy motivációhiányra hivatkozva nem indul a 2023-as sakkvilágbajnokságon és nem védi meg világbajnoki címét – de a sakktól nem vonul vissza.
Kiemelkedő versenyeredményei Carlsen akkor tett szert nemzetközi hírnévre, amikor 2004 januárjában, 13 éves korában győzött a nagyon rangos Corus sakktorna „C” csoportjában Wijk aan Zeeben. − szépségdíjas játszmájának elemzésével Két évvel később, 2006-ban ugyanott megnyerte az eggyel erősebb „B” kategóriás versenyt, ismét két évre rá, 2008. január 23-án pedig már a világ legerősebb sakkozóival felálló „A” csoportban állt az élen 10 forduló után, 3 fordulóval a torna vége előtt, végül Levon Aronjánnal holtversenyben végzett az első helyen. A tornát addigi legjobb FIDE Élő-pontszámával, 2765 ponttal kezdte, amely a legmagasabb pontszám volt Norvégiában és a világon az ifi játékosok között. A 2008 májusában Miskolcon tartott rapid páros mérkőzésen a világranglistán akkor előtte álló, többszörös világbajnokjelölt, 2004-ben Vlagyimir Kramnyikkal világbajnoki döntőt is játszó Lékó Pétert is legyőzte.
2009-ben a 3. helyen végzett a 2756-os átlag Élő-pontszámú linaresi szupertornán, holtversenyben 2–3. (végeredményben 2.) a szófiai 2755 átlagértékszámú M-Tel Masters versenyen és holtversenyben 2–4. (végeredményben 3.) a 2744 átlagos értékszámú dortmundi szupertornán. Ezt követően több első helyet szerzett a legrangosabb tornákon: a 2764 átlagértékű nankingi szupertornán, Moszkvában a villámsakk világbajnokságon és Londonban a London Chess Classic versenyen. 2010-ben az évet a hollandia Wijk aan Zeeben rendezett hagyományos Corus sakktorna megnyerésével kezdte, majd első lett Medgyesen a 2742 átlagértékszámú Kings Tournament versenyen, Bilbaóban csak 3. a 2789 átlagértékű Grand Slam Masters döntőjében Kramnyik és Ánand mögött, de ezután ismét első a 2766 átlagértékű nankingi tornán és a London Chess Classic versenyen.
2011-ben csak a 3. helyen kezdi az évet Wijk aan Zee-ben a 14 résztvevős 2740 átlagértékű Tata Steel szupertornán, de ezt követően négy nagy versenyt is nyer az év során: Medgyesen a 2757-es átlagú Kings Tournamentet, Bielben az Accentus nagymesterversenyt, a Sao Paolóban és Bilbaóban rendezett nagymesterek tornájának döntőjét és Moszkvában a tíz résztvevős 2776 átlagértékű 6. Tal-emlékversenyt. A London Chess Classic versenyen ezúttal harmadik, majd 2012-ben az év első versenyén a 2755 átlagértékű 74. Tata Steel versenyen második. Ezt követően első helyet szerez Moszkvában a 2776-os átlagú 7. Tal-emlékversenyen, a 2781-es átlagú Grand Slam döntőn Bilbaóban, valamint a 2752-es átlagú London Chess Classic versenyen.