Vaszil Mihajlovics Ivancsuk

Vaszil Mihajlovics Ivancsuk (ukránul: Василь Михайлович Іванчук; Kopicsinci (Szovjetunió, Ternopili terület), 1969. március 18. –), oroszosan Vaszilij Mihajlovics Ivancsuk, angol írásmóddal Vasyl Ivanchuk ukrán sakkozó, nemzetközi nagymester, négyszeres olimpiai bajnok, csapatban kétszeres világbajnok, egyéni Európa-bajnok (2004), világbajnoki döntős (2002), rapidsakk világbajnok (2016), villámsakk világbajnok (2007), junior sakk-Európa-bajnok (1987), a világ egyik legjobb sakkjátékosa.

Élete és sakkpályafutása Korai évei Apja jogász, anyja fizikatanár volt. Negyedik osztályos korában kezdett el sakkozni. Első edzője Oleg Kalinyin volt, aki 1979-től kezdett vele foglalkozni a ternopili „Avantgard” sakk-klubban.

1985-ben 2. helyen végzett a Szovjetunió junior sakkbajnokságán (Borisz Gelfand mögött, és holtversenyben 2–4. Ukrajna felnőtt bajnokságán. 1986-ban megnyerte a Szovjetunió „Ifjú mesterek” tornáját.

1986/87-ben megnyerte a Groningenben rendezett U20 korosztályos junior sakk-Európa-bajnokságot, és a Szovjetunió felnőtt sakkbajnokságán megnyerve az 1. liga versenyét, bejutott az 1988. évi szovjet bajnokság döntőjébe, ahol az 5–6. helyen végzett. (A bajnokságot Garri Kaszparov és Anatolij Karpov nyerte holtversenyben. 1988-ban holtversenyben az 1. helyen végzett az U20 korosztályos junior sakkvilágbajnokságon, azonban a rájátszás után csak a 2. helyet szerezte meg.

1988-ban kapta meg a nemzetközi nagymesteri címet, és még ugyanabban az évben a világranglista első tíz helyezettje közé került. A nemzetközi színtéren a névjegyét a New York Open megnyerésével tette le.

A világ élvonalában Ebben az időszakban három alkalommal nyerte meg a linaresi szupertornát. 1989-ben Karpov előtt, 1991-ben Kaszparov előtt, akit ezen a versenyen le is győzött; és 1995-ben Karpov, Topalov, Halifman és Sirov előtt.

E sikereire utalva Garri Kaszparov a következőket nyilatkozta Ivancsukról : "Ivancsuk egy csúcskategóriás sakkjátékos, amelyhez például Gelfand és Topalov nem tartozik. Aronján közel van már hozzá, de még nem érte el. Ivancsuk gyarapítja a sorát azoknak a játékosoknak, akik nem lettek világbajnokok, mint például Korcsnoj. Ugyanakkor bizonyos szempontból mégis felülmúlta őket. Ivancsuk végzett már előttem és Karpov előtt is versenyen, míg nagy elődei gyakorlatilag sose értek el ilyen sikert."

1989 és 2000 között több nagy tornán szerzi meg az első helyet. 1989-ben Bielben, 1990-ben Tilburgban, 1991-ben Reykjavíkban világkupa versenyen, 1992-ben Dortmundban, 1994-ben Münchenben és Novgorodban, 1995-ben Horgenben, 1996-ban Wijk aan Zee-ban, 1997-ben Belgrádban, 1998-ban Elisztában, 2000-ben Lvovban és Montecatini Termében nyer szupertornát, illetve nagymesterversenyt.

2004-ben Antalyában megnyerte az egyéni Európa-bajnokságot, 2005-ben ragyogó formában két és fél pont előnnyel lett első a Capablanca-emlékversenyen Havannában.

2016-ban megnyerte a Dohában rendezett rapidsakk-világbajnokságot.

Világbajnokjelölt Először az 1993-as FIDE-világbajnoki ciklusban vett részt először a világbajnoki címért folyó küzdelemsorozatban. Az 1990-ben Manilában rendezett zónaközi versenyen elért holtversenyes 1. helyezésével kvalifikálta magát a világbajnokjelöltek párosmérkőzéses szakaszába. Az előmérkőzések során fölényes 4,5–0,5 arányú győzelmet aratott a szovjet Leonyid Judaszin ellen, a negyeddöntőben azonban rájátszás után 5,5–4,5-re kikapott a német színekben játszó Artur Juszupovtól.

Az 1996-os FIDE-sakkvilágbajnokság versenysorozatában a Bielben rendezett zónaközi versenyen a 10. helyen még éppen továbbjutó Visuvanádan Ánanddal azonos pontot ért el, azonban a holtverseny eldöntésére szolgáló számítás (az ellenfelek Élő-pontszámának összege) alapján csak a 14. helyre sorolták.

Az 1998-as FIDE-sakkvilágbajnokság küzdelmeibe kiemeltként csak a 2. fordulóban kellett bekapcsolódnia, azonban itt rögtön vereséget szenvedett 1,5–0,5 arányban az amerikai Yasser Seirawantól.

Az 1999-es FIDE-sakkvilágbajnokság egyenes kieséses küzdelmei során kiemeltként a 2. fordulóban kezdett, és 2–0 arányban győzött a német Matthias Wahls ellen, majd a 3. fordulóban ugyanilyen arányban verte az orosz Szergej Sipovot.A 4. fordulóban a VB meglepetésemberétől, a román Liviu-Dieter Nisipeanutól szenvedett rájátszás után 2,5–1,5 arányú vereséget. (Nisipeanu később az elődöntőig jutott, ahol a később világbajnoki címet szerző Alekszandr Halifman tudta csak megállítani.

A 2000-es FIDE-sakkvilágbajnokságon kiemeltként a 2. fordulóban játszott először, és rögtön vereséget szenvedett rájátszás után 2,5–1,5-re az észt Jaan Ehlvesttől.

A 2002-es FIDE-sakkvilágbajnokság hozta meg eddigi legnagyobb sikerét a világbajnoki szereplései sorában. A versenyen 4. kiemeltként indult, és az első fordulóban az orosz Baatr Sovunov ellen 1,5–0,5-re, a másodikban a lengyel Bartlomiej Macieja ellen 3–1-re, a harmadikban az izraeli Emil Sutovsky ellen 1,5–0,5-re, a 4. körben a kínai Je Csiang-csuan ellen is 1,5–0,5-re győzött. A negyeddöntőben a francia Joël Lautier elleni 3,5–2,5 arányú győzelmével jutott az elődöntőbe, ahol a világbajnoki cím védőjével Visuvanádan Ánanddal került szembe. Az ellene elért 2,5 – 1,5 arányú győzelem után bejutott a világbajnokság döntőjébe. A döntőben honfitársa, a csak 19. helyre rangsorolt ukrán Ruszlan Ponomarjov volt az ellenfele. A papírforma ellenére a mindössze 18 éves Ponomarjov győzött 4,5–2,5 arányban, és ezzel ő nyerte a világbajnoki címet.

A 2004-es FIDE-sakkvilágbajnokságon a líbiai Tripoliban az első körben az algériai Adlane Arab elleni 2–0-val jutott tovább, a második körben a 17 éves nagy tehetségű indiai Pendjála Harikrisna ellen a rájátszásban szerzett értékes 3–1 arányú győzelmet. A 3. fordulóban a világbajnoki címig menetelő Rusztam Kaszimdzsanovval került szembe, és rájátszás után 2,5–1,5 arányban vesztett.

A 2005-ös FIDE-sakkvilágbajnokság előversenyének számító sakkvilágkupán első kiemeltként indult, és az első fordulóban 1,5–0,5 arányban győzött az orosz Alekszandr Szibrjajev ellen, de a második körben vereséget szenvedett a bolgár Ivan Cseparinovtól, és így kiesett a további küzdelmekből.

A 2007-es sakkvilágkupán is első kiemeltként indult. Az első fordulóban 2–0 arányban győzött az angolai Pedro Aderito ellen, a 2. körben az orosz Alekszandr Galkint verte 2,5–1,5 arányban, a 3. fordulóban azonban többszöri rájátszás után 3,5–2,5 arányban kikapott a román Nisipeanutól, és így nem jutott tovább.

A 2009-es sakkvilágkupán az első fordulóban 2–0-ra győzött az orosz Alekszej Bezgodov ellen, majd a 2. fordulóban 1,5–0,5 arányú vereséget szenvedett az akkor 15 éves Fülöp-szigeteki Wesley So-tól, és kiesett a további küzdelmekből. A világbajnokjelöltek versenyére való kvalifikciót biztosító másik versenyen, a Grand Prix sorozaton a négy versenyből az egyiken, az örményországi Jermukban rendezett 2009-es versenyen ugyan első helyen végzett, a többi versenyen azonban csak a mezőny második felében vagy a végén, így az összesítésben nem sikerült továbbjutó helyet szereznie.

A 2011-es sakkvilágkupán kiválóan szerepelt, és hosszú idő után ismét beverekedte magát a világbajnokjelöltek közé. A világkupán 2. kiemeltként először a dél-afrikai Steel ellen győzött 2–0-ra, majd az orosz Jevgenyij Alekszejevet verte 1,5–0,5-re; a harmadik körben az izraeli Emil Shutovsky ellen 3–1-es győzelemmel jutott tovább, és a 4. körben a kínai Pu Hsziang-csi ellen nyert ugyancsak 3–1-re. A negyeddöntőben az azeri Tejmur Radzsabov elleni 2,5–1,5 arányú győzelme után az elődöntőben Alekszandr Griscsuktól többszöri rájátszás után 3,5–2,5 arányban kapott ki. A harmadik helyért vívott mérkőzésen 2,5–1,5-re verte honfitársát az exvilágbajnok Ruszlan Ponomarjovot, és ezzel kvalifikálta magát a világbajnokjelöltek versenyének nyolcas mezőnyébe.

A 2013-ban Londonban rendezett világbajnokjelöltek versenyén a kétfordulós körmérkőzéses tornán csak a 7. helyen végzett, de a két első helyezett ellen egyaránt 1,5 pontot szerzett.

A 2013-as sakkvilágkupán az első fordulóban a lengyel Duda ellen 1,5–0,5 arányban, a 2. fordulóban az amerikai Ray Robson ellen 2–0-ra, a harmadik körben az ukrán Jurij Krivorucsko ellen 3–1-re győzött; a negyedik körben a később világkupát nyerő Vlagyimir Kramnyiktól szenvedett 1,5–0,5 arányú vereséget, és ezzel elbúcsúzott a további küzdelmektől. Az ugyancsak kvalifikációra jogosító Grand Prix versenysorozaton minden versenyen a mezőny második felében végzett, és így elesett a továbbjutástól.

Jelentősebb versenyeredményei

Lvov 1987, 11½/17 1. New York Open 1988, 1. Debrecen 1988, 10 8/11 1. Linares 1989, 7/10 1. Jereván 1989, 8½/11 1. Biel 1989, 9/14 1–2 Tilburg 1990, 8½/14 1–2 Linares 1991, 9½/13 1. Reykjavik 10½/15, 1–2 München 1994, 7½/11 1. Linares 1995, 10/13 1. Horgen GER 1995, 7/10 1–2 Wijk aan Zee 1996, 9/13 1. Belgrád 1997 6/9, 1–2 Tallinn 2000 6/7, 1. Montecatini Terme 2000, 5/7 1. Malmö 2003, 13 7/9 1. Egyéni Euróőa-bajnokság 2004. 1. Havanna 2005, 9½/12 1. Barcelona 2005, 4/5 1–2 Kanada nyílt bajnoksága 2005, holtversenyes 1. Tallinn 2006, 7/9 1–3 Ogyessza 2006, 7/9 1. Mérida 2006, 1.

Ogyessza 2007, 7/9 1. Havanna 2007, 7½/9 1. Foros 2007, 7½/11 1. FIDE villámsakk világbajnokság 2007, 1. Montreal nemzetközi verseny 2007 M-Tel Masters, Szófia 2008 8/10 2008, 1. Tal-emlékverseny, Moszkva 2008, 6/9 1. Tal-emlékverseny (villám), Moszkva 2008, 1. Linares 2009 8/14, holtversenyes 1. Bazna 2009, 7/10 1. Jermuk 2009, 8½/13 1. Amber Rapid 2010, 8/11 holtversenyes 1. (Magnus Carlsennel) Amber Overall 2010, holtversenyes 1. (Magnus Carlsennel) Capablanca-emlékverseny Havanna 2010, 7/10 1. Cap d'Agde Rapid 2010, 1. Gibraltar Chess Festival 2011, 9/10 1. Capablanca-emlékverseny Havanna 2011, 6½/10 1. Grand Slam Bilbao – São Paulo 2011, holtversenyes 1. (Magnus Carlsennel) Capablanca-emlékverseny Havanna, Kuba 2012, 6½/10, 1. Tradewise Gibraltar Chess Festival, Masters 2014. 1. Latvian Railway open A-verseny 2014, 1. Edmonton International, 2014, 1.

Eredményei csapatban Sakkolimpiák 1988–2014 között 14 sakkolimpián vett részt, kétszer (1988, 1990) a Szovjetunió csapatával, és kétszer (2004, 2010) Ukrajna csapatával nyert aranyérmet. Ezek mellett még Ukrajna csapatával egy ezüst és három bronzérmet, egyéni teljesítménye alapján egy arany (2010), egy ezüst és három bronzérmet szerzett. 1988 és 2002 kivételével minden alkalommal az 1. táblán játszott, összteljesítménye 65,7%.

Csapatvilágbajnokságok 1989–2014 között nyolc alkalommal vett részt a sakkcsapat világbajnokságon. 1988-ban a Szovjetunió csapatával, 2001-ben Ukrajna csapatával nyert aranyérmet. Ezen felül csapatban még kétszer szerzett ezüst és kétszer bronzérmet. Egyéni teljesítménye alapján három arany, két ezüst és egy bronzérmet szerzett.

Csapat Európa-bajnokságok 1992 és 2011 között hat alkalommal játszott Ukrajna 1. táblásaként a sakkcsapat Európa-bajnokságon, amelyeken a legjobb eredménye 1992-ben csapatban szerzett ezüstérem volt. 2019-ben az ukrán válogatott első táblásaként két egyéni bronzéremmel járult hozzá a csapat újabb ezüstérméhez.

Sakkcsapatok Európa-kupája A sakkcsapatok Európa-kupájában először 1990-ben vett részt a CSZKA Moszkva első helyezést elérő csapatával. Ezt követően 1999–2012 között folyamatosan (2011 kivételével) szerepelt a kupadöntőben különböző csapatokkal. Legjobb eredményeit a KSz Polonia Warszawa csapatával érte el, három alkalommal lettek ezüstérmesek és egyszer bronzérmesek. Egyéni teljesítménye alapján a varsói csapattal két arany, egy ezüst és egy bronzérmet, a TPSZ Szaranszk csapatával 2006-ban aranyérmet, az Ashdod City Club csapatával 2012-ben bronzérmet szerzett.

Szereplései különböző csapatbajnokságokon