A Keszthelyi-hegység a Dunántúlon található fennsík. A Dunántúli-középhegység elkülönült nyugati kistája.
A fennsíkot egyik oldalról a Balaton, másik oldalról a Gyöngyös-patak, a Várvölgyi-medence és a Tapolcai-medence veszi körül. A Keszthelyi-fennsík területe kb. 350 km². Két fő vonulata van: a Keszthely-Rezi vonulat és a Vállus-Vonyarcvashegy vonulat. Ez utóbbiban található a fennsík legmagasabb csúcsa, a Köves-tető (444 m). A másik vonulatban a Rezi-tető (431 m) a legmagasabb, de a Rezi vár magaslatához kapcsolódó Meleg-hegy is 425 m-es.
Természetföldrajz
Geológia
A Keszthelyi-fennsík hegyei főleg mészkőből, dolomitból, kihűlt bazaltlávából és a Pannon-tenger egykori üledékeiből állnak. A triász időszakban, mintegy 180 millió éve tenger borította ezt a területet. Az ebben élő alacsonyrendű állatok mészvázából több ezer méter vastag dolomit-mészkő lerakódás keletkezett. A mai felszíni kőzetek és talajok kialakulásában a Pannon-tenger is meghatározó szerepet játszott, amely fokozatosan édesvizűvé vált, és a miocén kor végére, mintegy 10 millió éve feltöltődött. A pliocén kor végén, mintegy 5 millió éve a kéregmozgások következtében a fennsík területe is kiemelkedett: ekkor jött létre a magyar középhegységi rendszer, amelynek legnyugatibb láncszeme a Keszthelyi-fennsík. A kéregmozgások vulkáni tevékenységgel is jártak, ennek következménye például a Kovácsi-hegy és a Tátika létrejötte Zalaszántó közelében.
A pleisztocén korban alakult ki a Keszthelyi-fennsík mai, rögökre töredezett tönkfelszíne, és akkor keletkezett a területen is több helyen előforduló lösz. A Keszthelyi-fennsíkra a dolomit a jellemző. Dolomittömege változatos mikroreliefjével tűnik ki, ahol kipreparált dolomit kőoszlopok és látványos természetes kőzetfeltárások is megtalálhatók. A változatos karsztjelenségeket (barlangok, víznyelők, töbrök) mutató terjedelmes hátakat helyenként vad szurdokvölgyek választják el. A Kovácsi-hegy és a Tátika a Keszthelyi-fennsík bazaltvidéke. Tanúhegyek, bazaltplatók, sokszög alakú bazaltoszlopok, 10 m-nél is magasabb falak díszítik a tájat. Ritka jelenségnek számítanak és ezért érdekes látnivalók a Bazaltfolyosó (Kovácsi-hegy) és az álkarsztos jelenségként számon tartott bazaltdolinák, melyek mélyedéseiben apró tavacskák húzódnak meg.
Növényvilága
200px|bélyegkép|jobbra|Gérbics 200px|bélyegkép|jobbra|Egerészölyv 200px|bélyegkép|jobbra|Zöld küllő
A Keszthelyi-fennsík dolomittömege, a szűkebb értelemben vett Keszthelyi-fennsík hazánk egyik legváltozatosabb élővilágú vidéke, ahol a szubmediterrán xerotherm sztyepplejtőktől kezdve, a zárt tölgyeseken és bükkösökön át, a jégkori maradványokat őrző hideg szurdokvölgyekig igen sok élőhelytípus megtalálható, különlegesen gazdag, egyedi értékeket is tartalmazó flórával és faunával.
Az erdőtársulások közül kiemelkedő az országosan is ritka, különleges reliktum társulás, az elegyes karszterdő. Ebben a száraz-meleg termőhelyek fája, a virágos kőris (Fraxinus ornus) és a hűvös-üde helyeket kedvelő bükk elegyedik egymással és alkot olyan asszociációt, amelyhez több ritka növény kötődik, például fehér sás (Carex alba), tarka nádtippan (Calamagrostis varia), sziklai páfrányok. A Keszthelyi-fennsík dolomitjáról közel 80 védett ill. fokozottan védett növényfaj ismert, mint például a nősziromfélék, orchideák (köztük az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum), a légybangó (Ophrys insectifera), a gérbics (Limodorum abortivum)), árvalányhajak, kökörcsinek, körtikék, szegfűfélék.
Ugyanakkor a fennsík az elmúlt évtizedekben igen jelentős károkat is szenvedett: a fajgazdag dolomitkopárokon és a karsztbokorerdők helyén feketefenyőt (Pinus nigra) telepítettek, melyek sok helyen a vidék arculatát is meghatározzák. A Keszthelyi-fennsík bazaltvidékének (Kovácsi-hegy, Tátika) bazaltdolináit állandó vízállások lápi, mocsári vegetációja díszíti, bükkelegyes gyertyános tölgyes környezetben. A több száz méter hosszú bazaltfolyosókban igen érdekes, mediterrán jellegű moha-zuzmó vegetációk találhatók. A Tátika ősbükköse, a Szebike-erdő hatalmas bükkösei természetközeliek és igen festőiek. A Gyöngyösi-patakot kísérő égeres láperdő az egész Keszthelyi-fennsík egyetlen, épségben megmaradt ilyen állománya, szabályozatlan, természetes vízfolyással.
A Gyötrős-tetőn a következő védett növényfajok élnek: tavaszi hérics (Adonis vernalis), vitézvirág (Anacamptis pyramidalis), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), kardos madársisak (Cephalanthera longifolia), sárga koronafürt (Coronilla coronata), nagylevelű madárbirs (Cotoneaster tomentosus), Lumnitzer-szegfű (Dianthus plumarius subsp. lumnitzeri), nagyezerjófű (Dictamnus albus), magyar repcsény (Erysimum odoratum), apró nőszirom (Iris pumila), tarka nőszirom (Iris variegata), gömbös kövirózsa (Sempervivum globiferum), kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis), új faj a fennsík területén a karcsú gyöngyike (Muscari tenuiflorum), madárfészek kosbor (Neottia nidus-avis), agárkosbor (Orchis morio), bíboros kosbor (Orchis purpurea), sömörös kosbor (Orchis ustulata), fehér sarkvirág (Platanthera bifolia), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans), szürkés ördögszem (Scabiosa canescens), piros pozdor (Scorzonera purpurea), magyar gurgolya (Seseli leucospermum), (Sorbus aria agg.), délvidéki árvalányhaj (Stipa eriocaulis), pusztai árvalányhaj (Stipa pennata), felfutó pirítógyökér (Tamus communis).
Állatvilága
A Keszthelyi-fennsík állatvilága, különösen a gerinctelen fauna ma is nagyon gazdag. Számos olyan bogár- és lepkefaj élőhelye, amely országosan is ritka, például láncos futrinka, lapos kékfutrinka, amely az öreg bükkösök jellemző faja), kis szarvasbogár és hazánk legnagyobb pattanóbogara, illetve kis apollólepke, farkasalmalepke, kis tűzlepke. A madarak egy része öreg fákban alakítja ki a fészkelőhelyét. Ezek közül gyakoriak a különböző cinege-fajok. A perem- és ligeterdők fajai a ritka fekete harkály, és a kis fakopáncs és a viszonylag gyakori zöld küllő. Közönséges a lappantyú, gyakori a léprigó, az egerészölyv és a héja. A terület vonzó denevérek számára is, az itt található barlangok (például Csodabogyós-barlang) pihenő-, telelőhelyül szolgálnak számukra. Megemlíthető a kis patkósorrú denevér, a korai denevér, a fehértorkú denevér. A pelék, bár számuk csökken, megtalálhatók, mint például a nagy pele, vagy a mogyorós pele. A nyestek és a nyusztok egyre gyakrabban figyelhetők meg. A terület turisztikai szempontból kevésbé ismert, egy bemutatóhely és két tanösvény kínál aktív kikapcsolódási lehetőséget.
Tanösvények
A területen található a Balaton-felvidéki Nemzeti Park által létrehozott "Pele apó" tanösvény. A Balatongyörök és Balatonederics között több rövidebb és hosszabb körútból álló 8,5 km hosszú, 38 állomásból álló ösvény kifejezetten a gyermekek részére ajánlott. A térség erdei élőhelyeinek természeti értékeinek megismertetésére Pele Urat, a nagy pelét hívják segítségül, aki amellett, hogy kis unokájából igyekszik rendes pelét faragni, és szeretné őt a peleélet rögös útján elindítani, számukra is felfedi kedves erdejének megannyi apró titkát. A tanösvény a térség ismert látogatóhelyeiről (Afrika múzeum, Szépkilátó, Balatonederics, Balatongyörök Bélap-völgy) közelíthető meg.
Egyéb nevezetességek
Cseri-kapu - A vonyarci Cseri erdőbe vezető természetes (csertölgyekkel szegélyezett) kapuzat, mely egykor madármegfigyelő állomáshely volt, ma is nagyon szép színfoltja a hegység déli kapuzatainak, ahol kulcsosház, padok, pihenőhely várja a környékre látogató turistákat. Vonyarcvashegy, Fűz-kút. Az első ciszternákat itt még a rómaiak létesítették, melynek egy hátramaradt tagja a Fűz-kút környéke, mely hely nevét a kút környékén található fűzfákról kapta. Bélapi pihenő, a hegység déli kapuja, mely a Balatongyörök - Büdöskút közötti úton található. Itt állították fel az 1991-es Széchenyi emléktúra faragott faoszlopát is. Büdöskúti arborétum és pihenő, mely a hegység központi helyén, turistautak kereszteződésében található. Az itt kialakított erdészeti arborétum telepítését 1937-ben még Horváth Károly erdőmérnök kezdte el, majd 1954-ben tovább fejlesztették. A pihenőhely asztall-padokkal, ismertetőtáblával és egy esőbeállóval is rendelkezik, közelében található a Büdöskúti erdészház, valamint a Büdöskúti- és a Szent Miklós-forrás is. Nagymező Ez a Keszthelyi-hegység egyik legkedveltebb kirándulóhelye, kiépített szalonnasütőhelyekkel, asztalokkal, padokkal, focipályával és esőbeállóval. Szent Miklós-völgy A hegység egyik legromantikusabb völgye, szurdokvölgyekkel. Szent Miklós forrás - Az egykor bővízű forrás vízhozama az aszályos nyarak miatt erősen lecsökkent. Szt. Miklósról elnevezett pálos kolostor és templom, az egykori Vállusszentmiklós is itt állt a forrás közelében, azonban az épületek maradványai már az 1930-as években is csak kőrakásszerű romhoz hasonlítottak, melyek mára már szinte teljesen eltűntek. Szent Miklós-völgyi kutyatemető, ahol többnyire hősi halált halt rendőrkutyák nyugszanak. Afrika kiállítás és szafaripark Balatonederics Az itt található Afrika Múzeumot a neves Afrika-vadász, Nagy Endre hozta létre, itt helyezte el trófeáit, tanzániai néprajzi gyűjteményét, valamint a csont- és fafaragványokat, állatbőröket, afrikai törzsek kultikus tárgyait. Az Afrika Múzeum melletti szafariparkban afrikai állatok, köztük teve, bivaly, zebra látható természetes környezetben.
Barlangjai
A Keszthelyi-fennsík fontosabb, érdekesebb barlangjai:
Barlang neve Hossza Mélysége Információ Szél-lik 561 m 50 m
Borz-lyuk 8 m 1 m
Böjt-barlang 23 m 17 m
Csodabogyós-barlang 6150 m 144 m Fokozottan védett Dobogó-tetői-barlang 52 m 2 m
Döme-barlang 353 m 107 m Fokozottan védett Balatonedericsi Nagy-nyelő barlangja 77,7 m 48,6 m
Horda-barlang 78 m 21 m
Jakucs László-barlang 153,9 m 24,5 m Fokozottan védett Kessler Hubert-barlang 1450 m 200 m Fokozottan védett November 7. barlang 550 m 89 m
Rezi-barlang 50 m 3 m
Rezi Vadlán-lik 9 m 1 m
Szobakő-barlang 14 m 0 m
Keserű-berki-víznyelőbarlang 3 m 3 m
Szúnyogos-nyelő barlangja 12 m 12 m
Vaddisznós-barlang 180 m 47 m
Gyenesdiási Vadlány-lik 18 m 0 m
Vállusi Vadlán-lik 4 m 0 m
Társadalomföldrajz
Tátika-vár
Zalaszántó határában emelkedő 413 m magas, meredek erdős hegy kúpján találhatók a kelet–nyugati irányban elnyúló, szabálytalan alaprajzú belsőtornyos vár romjai. A Berg Károly felmérése alapján készített alaprajz szerint a vár keleti részén állt a 2 m falvastagságú, kb. 9×11 m méretű öregtorony, melyhez nyugat felé különféle rendeltetésű helyiségek sora csatlakozott. Pontos alaprajzi elrendezését azonban csak egy részletes feltárás során lehetne tisztázni. Legépebben megmaradt részei az északi várfalhoz épült helyiségek maradványai és az egykori földszintjének nagyrészt törmelékkel feltöltött dongaboltozatos helyiségei. Az alsó falvonulat maradványaiból arra lehet következtetni, hogy a felvezető út a várat övező falszorosban helyezkedett el. Giulio Turco 1569-ben készített rajza a várat kerek alaprajzú külső védőművekkel ábrázolja.
A Tátika hegy nevét első ismert birtokosától, a Tátika nemzetségből kapta. E nemzetségből származott Tádé 1246-ban erőszakkal elpusztította a Zala vármegyei Erek nevű települést, ahol a Kaplony nembeli Zlandus veszprémi püspök kúriája is állott. Az ebből keletkezett per során a püspök kárpótlásul megkapta Tátika hegyét, ahol 1246-57 között felépítette Tátika felső és alsó várát, és azokat 1257-ben a veszprémi püspökségnek adta át.