Kovászó (ukránul: Квасовo [Kvaszovo/Kvasovo]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.
Fekvése Beregszásztól 15 km-re kelet-délkeletre, a Borzsa jobb partján, a Benét érintő Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonaltól 4 km-re fekszik.
Nevének eredete A falu nevére kétféle magyarázat is van: nevét vagy a határában álló Kovas sziklától kaphatta, vagy az ószláv kvasz szóból keletkezett.
Története balra|bélyegkép|Kovászói várrom Kovászó nevét 1270-ben említette először oklevél „Koazou” formában, mint királyi birtokot. Később több családnak is volt itt birtoka, így a Jakcs, Rédey, Lónyay családok is birtokosai voltak.
13. századi várának romja a Borzsa partján egy dombon áll és valószínűleg a tatárjárás után épült. Először kerek lakótornya, majd a magaslat alakját követő várfalak épültek fel.
A települést a 14. században a Nagymihályi család birtokolta.
A 15. században Hunyadi János besztercei grófot, Magyarország kormányzóját iktatták be Kovászó birtokába. Később felesége, Szilágyi Erzsébet tulajdonába került, de aztán a Jakchyak visszaszerezték. Leányági örökségként, illetve vásárlás útján a Mathuznai család szerezte meg a kovászói uradalmat kászoni Jakchy Katalin hozományaként.
A 16. századi okmányok arról tudósítanak, hogy a közeli Attak-folyón kétkerekű malom, a Borzsa-folyón pedig őrlőmalom működik, és hogy a kovászói hegyen ekkor már jóféle bor terem, s a szőlőültetvény birtokosa maga a kovászói vár ura.
Az 1540-es években a vár Mathuznai György és Pál tulajdona volt, később eladták Kávássy Kristóf huszti várkapitánynak.
1546-ban a Mathuznai család visszakapta Kovászót. Mathuznai Pál kihasználva a János Zsigmond és I. Ferdinánd közötti viszályt, rablóvárat alakított ki Kovászón. Balassa és Menyhért hűek voltak a császárhoz, ezért János Zsigmond Gyulafehérváron kelt rendeletével Kovászót elkobozta és Gáltői Ferenc munkácsi várnagynak adományozta.
1651-ben Lónyai Zsigmond birtokába került Kovászó királyi adományként. 1564-ben Schwendi Lázár császári sereggel elfoglalta a vidéket, és a kovászói várat is megostromolta és bevette. Még ebben az évben a császár leromboltatta a várat, mivel korábbi tulajdonosa rablótanyának használta.
Az 1566-os adóösszeírás alapján a Tokaj alól visszavonuló tatárok 24 házhelyről hurcolták el az ott élőket.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KOVASZÓ. Orosz falu Bereg Várm. földes Urai Pogány, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Tisza Újlaknak szomsédságában, mellynek filiája, szántó földgye trágyázás nélkűl gabonát sem terem, réttye is sovány fűvet hoz.”
1808-ban az itt lévő birtokok legnagyobb része Pogány Ferenc tulajdonába került. Emellett kisebb-nagyobb birtokokkal rendelkeztek itt a Perényiek és Lónyaiak. 1809-ben Kovászón timsógyárat létesítettek, amely 1812-ben már 125 mázsa timsót termelt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kovászó, Beregh vm. orosz-magyar falu, a Borsova mellett, Beregszászhoz 1 1/4 mfldnyire: 25 rom. kath., 92 ref., 454 g. kath., 10 zsidó lak. Gör. kath. parochia. Vizimalom. F. u. Pogány, gr. Károlyi, Dessewffy.”
Az első világháborúban 100 polgár vett részt a faluból, 16-an odavesztek. A trianoni békéig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
A második világháború idején közel 100 kovászói férfi szolgált a magyar hadseregben. 1944 őszén, amikor a szovjet hadsereg elérte e vidéket, 38 helybéli férfi önkéntesként csatlakozott hozzájuk. 1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.
1998 őszén a kiömlő Borzsa nyolc házat rongált meg, 2001 tavaszán ennél jóval nagyobb természeti csapás érte az ittenieket: az áradat 50 házat döntött romba.
Népessége
1910-ben 668, többségben ruszin lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 899 lakosa volt.
Nevezetességek
Kovászó vára valamikor a tatárjárás után épülhetett a Borzsa-folyó partján emelkedő sziklás magaslatra. Először a kerek lakótorony, később a magaslat alakját követő várfalak készültek el. 1390-ben Zsigmond király Nagymihályi Jánosnak adományozta, ettől kezdve magánvár volt. A török időkben akkori tulajdonosa, Matuznai Pál, kihasználva az ország megosztottságát rablótanyául használta, gyakran végigrabolva fegyvereseivel a környéket. 1564-ben a rablótanyaként használt várat Schwedli Lázár császári biztos elfoglalta és leromboltatta. Azóta romos állapotában áll.
Református temploma 1733-ban épült, majd helyette 1895-ben készült el mai temploma. Görögkatolikus temploma 1390-ből való, 1750-ben barokk stílusban építették újjá.
Neves személyek Itt született Gerevich Emil (1854–1902) matematikus, tanár, főreáliskolai igazgató, miniszteri biztos.
Jegyzetek
Kategória:A Beregszászi járás települései Kategória:Bereg vármegye települései