Az álarcos bagoly (Phodilus badius) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a gyöngybagolyfélék (Tytonidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Thomas Horsfield amerikai ornitológus írta le 1821-ben, a Strix nembe Strix badia néven.
Alfajai Phodilus badius arixuthus (Oberholser, 1932) - a Natuna-szigetek Phodilus badius badius (Horsfield, 1821) - Thaiföld déli része, a Maláj-félsziget és a Nagy-Szunda-szigetek Phodilus badius parvus (Chasen, 1937) - Belitung sziget (Borneó délnyugati partvidéke mentén Phodilus badius saturatus (Robinson, 1927) - India északkeleti része, Banglades, Nepál, Bhután, Mianmar, Kína déli része, Thaiföld északi része, Laosz, Vietnám és Kambodzsa
Előfordulása Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, Brunei, Kambodzsa, Kína, India, Srí Lanka, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Thaiföld és Vietnám területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mangroveerdők, valamint ültetvények.
Megjelenése Testhossza 23–29 centiméter, testtömege 255–308 gramm. Ovális arcú, keskeny arcfátyollal rendelkező madár, a feje tetején a fülesbaglyokra hasonlító tollfüleket visel.
Életmódja Éjszaka aktív ragadozómadár, szinte hangtalanul repül, kiváló a hallása. A fák közötti mozgásban lekerekített szárnyai és rövid farka segíti. Nagyobb rovarokkal, békákkal, gyíkokkal, kisebb madarakkal és emlősökkel táplálkozik.
Szaporodása Faodúba vagy ágüregbe készíti fészkét.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
– magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Phodilus Kategória:Madárfajok Kategória:Ázsia madarai