A hiedelemmonda a mondák olyan fajtája, mely az élő hiedelmekből táplálkozik, a hiedelmek epikus vonásiait alakítja kerek elbeszéléssé (lásd: fabulat). Nem minden hiedelemből alakul ki történet, egy részük megmarad a közlés és a memorat fokán. Korábban a „babonás történet” kifejezést használták rájuk, Honti János nevezte őket mondának. Másik elnevezés a mitikus monda. A hiedelemmondákban többnyire élő hiedelemalak szerepel (a falu boszorkánya és még sok más.), de léteznek olyan mondák is, melyek nem élő szereplőket (mint az óriás) vonultatnak fel, s ezek többnyire vándormondák.
Csoportosításuk A csoportosítás a mondákban szereplő lények és jellemző cselekmények együtteséből vezethető le. a fő csoportok: végzetről szóló mondák halászmondák kísértetmondák (halottakról, halálról, kísértetjárásról szóló mondák) kísértetjárta helyekről szóló mondák túlvilágjárásról szóló mondák túlvilágjárókról, elátkozott személyekről szóló mondák elvarázsolt lényekről, ördögről, sárkányról szóló mondák gyógyítókról, boszorkányokról, betegségdémonokról szóló mondák mitikus állatokról és növényekről szóló mondák (házikígyó) tabumondák kincsesmondák
Kapcsolódó szócikkek Eredetmagyarázó monda
Források
Irodalom Honti János: Megjegyzések a népmondáról (Válogatott tanulmányok, Budapest., 1962) Voigt Vilmos: A mondák műfaji osztályozásának kérdéséhez (Ethnographia, 1965) Körner Tamás: A magyar hiedelemmondák rendszerezéséhez (Ethnographia, 1967).
Kategória:Mondák