Oskar Potiorek (Bleiberg, Karintia, 1853. november 20. – Klagenfurt, 1933. december 17.) osztrák katonatiszt, császári és királyi táborszernagy, 1902–1906-ig az Osztrák–Magyar Monarchia vezérkari főnökének helyettese, 1911-től 1914-ig Bosznia-Hercegovina katonai kormányzója, a szarajevói merénylet túlélője, első világháborús hadseregparancsnok, 1914 decemberéig a szerbiai front parancsnoka. Súlyos harctéri kudarcok után menesztették.
Élete Ifjúsága, tanulmányai Oskar Potiorek cseh eredetű családból származott. Apja, Paul Potiorek, cs. kir. bányászati főfelügyelő és bányamérnök(k.k. Oberbergverwalter und Markscheider) volt. A gimnázium után a bécsi Császári és Királyi Katonai Műszaki Akadémia (K.u.K. Technische Militärakademie in Mödling)Az osztrák–magyar Katonai Műszaki Akadémia (Technische Militärakademie) elődje a „Genie-Akademie”, amely 1851–1869 között a Znaim melletti Klosterbruckban működött, majd 1869-ben visszaköltözött Bécsbe, a Stiftskaserne épületébe. növendéke volt.
1871. szeptember 1-jén avatták tisztté. Hadnagyi rangban lépett csapatszolgálatba a 2. műszaki ezredben (Genieregiment), itt 1873. május 1-jén főhadnaggyá léptették elő. A bécsi vezérkari Hadiakadémia műszaki szakának (Genieabteilung Kriegsschule) elvégzése után 1877-ben Bécsbe, a császári-királyi haderő vezérkarához helyezték.
Pályája a világháborúig 1879. május 1-jén századossá léptették elő. 1883-ban a 17. gyalogezrednél szolgált. 1886-tól ismét a vezérkarban, az operatív és különleges vezérkari tevékenységek irodájában dolgozott. Itt 1887. május 1-jén őrnagyi, 1889. november 1-jén alezredesi rangot kapott. 1890-ben a 7. gyalogezredhez helyezték csapatszolgálatra, 1891-ben ismét a haderő vezérkarához került, 1892-ben ezredessé léptették elő, és kinevezték az operatív és különleges tevékenységekkel foglalkozó vezérkari iroda vezetőjévé.
1898. május 1-jén vezérőrnagyi rangban kinevezték a budapesti 64. gyalogdandár parancsnokává. 1902-ben Ferenc József kinevezte őt a haderő vezérkari főnökének helyettesévé, bécsi állomáshellyel, amely tisztségében 1903. május 1-jén altábornaggyá léptették elő. 1906-ban a császár – Ferenc Ferdinánd főherceg követelésének engedve – leváltotta az idős vezérkari főnököt, Friedrich von Beck-Rzikowsky táborszernagyot. Utódjául azonban nem őt, hanem a Ferenc Ferdinánd által pártolt Franz Conrad von Hötzendorf altábornagyot nevezte ki.
A mellőzött Potiorek tábornok megsértődött, és elhagyta a vezérkart. 1907 áprilisában a grazi III. hadtest parancsnokává és a város vezénylő tábornokává nevezték ki, Eduard Succovaty von Vezza gyalogsági tábornok helyére. 1908. október 30-án (néhány héttel az 1878 óta megszállt Bosznia-Hercegovina tartomány bekebelezése után) Potiorek altábornagyot táborszernaggyá léptették elő, és kinevezték az ott állomásozó hadsereg felügyelővé, szarajevói állomáshellyel. A III. hadtest parancsnokságát 1910 áprilisáig megtartotta, ekkor Karl Schikofsky altábornagynak adta át.
1911-ben, amikor Ferenc József leváltotta Conradot a vezérkari főnökségből, Potiorek minden követ megmozgatott, hogy ő kerüljön vetélytársa helyére. A császár azonban Blasius Schemua altábornagyot, majd 1912. december 12-én, a szerbiai válság közepén ismét Conradot nevezte ki vezérkari főnöknek. A két tábornok rivalizálása súlyos következményekkel járt az 1914. őszi szerb hadjáratok idején.
1911. május 10-én Potiorek táborszernagyot nevezték ki Bosznia-Hercegovina katonai kormányzójává Marian Varešanin von Vareš tábornok helyére. A tartomány kormányzása igen sok diplomáciai érzéket kívánt. A közös kabinet előtt a polgári ügyeket – az osztrák és a magyar kormány közötti kompromisszum eredményeképpen – a pénzügyminiszter (1911-ben Burián István) referálta. Az ambiciózus Potiorek azonban már 1911-től kezdve fokozatosan magához ragadta a polgári kormányzás hatásköreit is. Burián 1912-ben lemondott a pénzügyminiszterségről, utódja egy konzervatív lengyel arisztokrata, a kompromisszumokra hajló Leon von Bilinski lett.
Potiorek elődje, Varešanin kormányzó ellen a szerb szakadárok több sikertelen merényletet követtek el. Potiorek nyíltan kijelentette, hogy keményen letöri a terrorista erőszakot. Felfüggesztette a boszniai tartományi gyűlést, betiltotta a szerbek társaságait, és nemzetiségi szervezeteiket. Bilinski látta, hogy a katonai kormányzó erőszakossága elmélyíti a nemzetiségi ellentéteket, de hiába tiltakozott, a katonai hatóság a polgári feje felett intézkedett. 1914-re Bilinski már gyakorlatilag semmilyen hatalommal nem rendelkezett.
A szarajevói merénylet és következményei Potiorek még 1913-ban meghívta Ferenc Ferdinánd trónörököst az 1914. június 26–27-én Boszniába tervezett nyári hadgyakorlat szemlézésére. A manőverek a Szerbia menti határvidéken zajlottak, erődemonstrációs céllal.
A trónörökös pár programját Potiorek tábornok határozta meg. Bilinski pénzügyminisztert, a polgári kormányzót csak utólag értesítette az utazás tényéről. A biztonságért felelős szarajevói rendőrség eligazítása és irányítása a polgári kormányzó hatáskörébe tartozott, de a katonák kivették az irányítást a rendőri vezetők kezéből, és közvetlenül utasították. A szakszerűtlen intézkedéseket nem hangolták össze.
A főherceg kabinetje a hazautazást biztonsági okból a tervezettnél korábbra, június 27-ére tűzte ki, mivel a következő nap a rigómezei csata emléknapjára, Szerbia nemzeti gyásznapjára esett, és a szerbek súlyos provokációnak érezték a trónörökös hivatalos jelenlétét a frissen annektált Boszniában. Potiorek azonban saját presztízsét féltve ragaszkodott az eredeti program szerinti szarajevói hivatalos látogatáshoz.
A bosnyák föld alatti szervezet, a „Mlada Bosna”, együttműködve a „Fekete Kéz” szerb terrorszervezet tagjaival, erre az alkalomra merényletsorozatot készített elő. A gyilkosság tervét a szerb kormány is támogatta. Apis, a „Fekete Kéz” vezetője valójában Dragutin Dimitrijević ezredes volt, a szerb katonai titkosszolgálat főtisztje. A felfegyverzett terroristák és szerb titkos ügynökök zavartalanul beutazhattak Szarajevóba.
1914. június 28-án délelőtt Szarajevóban, a főherceg tervezett útvonala mentén hat felfegyverzett szerb merénylő állt készenlétben. A főhercegi gépkocsiban a sofőrön kívül a trónörökös, a felesége, Potiorek tábornok és az autó tulajdonosa, Harrach gróf ültek. A városházára menet bombát dobtak a kocsira, de Ferenc Ferdinánd azt kézzel elhárította, s csak a kísérő autó utasai sebesültek meg. A városházán a trónörökös emiatt súlyos szemrehányásokat tett az elöljáróknak és Potiorek tábornoknak is. Később a helyőrségi kórházban meg akarta látogatni az első merényletben megsebesült kísérőit. A biztonságukért felelős Potiorek tábornok lebecsülte a kockázatot: „Ön úgy hiszi, Szarajevóban gyilkosok nyüzsögnek?” A sofőrt nem tájékoztatták az útvonalváltozásról, Potiorek menet közben szólt, hogy forduljon a kórház felé. A nyílt utcán megálló és megfordulni készülő kocsi ellen újabb merényletre került sor, az utcán lesben álló szerb Gavrilo Princip két pisztolylövéssel meggyilkolta a trónörököst és feleségét. Az egy hónap híján 20 éves merénylőt a helyszínen elfogták, később azt vallotta, hogy a második golyót Potiorek tábornoknak szánta, nem (a várandós) Chotek Zsófiát akarta megölni. (Principet azért nem ítélhették halálra, mert 20 év volt a nagykorúság határa. Így 20 évet kapott, de a börtönben gümőkór végzett vele.)
A gyilkosság után Potiorek átfogó rendőri nyomozást rendelt el Bosznia-Hercegovina területén. A nyári hadgyakorlatra érkezett katonai egységeket is riadókészültségbe helyezte. Amikor a Friedrich Wiesner vezette nyomozás megtalálta a kapcsolatot a „Fekete Kéz” szervezethez és a szerb hadseregvezetéshez, Potiorek a boszniai szerb lakosság lázadásától tartva tartalékosok behívását is kérte.
A merénylet politikai válságot idézett elő, ennek nyomán július végén a Monarchia hadat üzent Szerbiának, és kitört az első világháború. Sokan Potiorek tábornok számlájára írták, hogy a merénylet az ő hibájából, a biztonsági intézkedések elmulasztása miatt történhetett meg. Maga Potiorek Szerbia azonnali „megleckéztetésének” hangos szószólója lett, bosszút hirdetve a főhercegi pár meggyilkolásának kitervelői ellen. Mindenki arra számított, felmentik tartományfőnöki és hadseregparancsnoki tisztségéből. Jó felső kapcsolatai – és talán Ferenc József császár ellenérzése unokaöccsével, Ferenc Ferdinánddal szemben – azonban megmentették a felelősségre vonástól. Megtarthatta kormányzói tisztségét, sőt augusztusban, a Szerbia elleni hadjáratok küszöbén kinevezték a Monarchia balkáni erőinek főparancsnokává is (Oberbefehlshaber der Balkanstreitkräfte).
Későbbi történészek vizsgálták azt a lehetőséget, hogy a Ferenc Ferdinánd elleni merényletben magas állású osztrák–magyar körök is közreműködtek, és szándékosan tették ki halálos veszélynek a trónörököst, aki házassága miatt kellemetlen személy volt a császári ház számára, és politikai terveit sokan veszélyesnek ítélték a dualista Monarchiára nézve. Ilyesmire utaló bizonyítékok azonban nem kerültek elő.
Az első világháborúban bélyegkép|jobbra|250px|Hadműveletek Szerbiában, 1914. augusztus
A Szerbia elleni első támadás, 1914. augusztus Potiorek tábornok már hosszabb idő óta készült egy szerb háború kitörésére. Júliusban őt nevezték ki a cs. és kir. 6. hadsereg parancsnokává. Vezérkari főnökévé Eduard von Böltz vezérőrnagy lett, akinek elődje, Erik von Merizzi alezredes a szarajevói bombamerényletben sebesült meg.
Conrad gyalogsági tábornok, vezérkari főnök eredeti haditerve Szerbia azonnali lerohanását irányozta elő, a fő csapást Eduard von Böhm-Ermolli lovassági tábornok 2. hadserege mérte volna a Délvidék felől a Nagy-Morava folyó mentén. (A Délvidéken összpontosított 2. hadsereg nagyobb erőt képviselt, mint az 5. és 6. hadseregek együttesen). A jó közlekedési és utánpótlási útvonalak, az ellenálláshoz kedvezőtlen sík terep a támadás sikerének biztos záloga lett volna. 1914. augusztus 6-án azonban az Osztrák–Magyar Monarchia kormánya hadat üzent az Orosz Birodalomnak is, új haditerv lépett életbe. A 2. hadsereg megkezdte az áttelepülést a veszélyeztetett galíciai hadszíntérre. A 2. hadsereghez tartozó IV. hadtestet Tersztyánszky lovassági tábornok parancsnoksága alatt átmenetileg a Szerémségben hagyták harcállásban, Belgráddal szemben, hogy erősítse az 5. hadsereg balszárnyát, és visszatartsa a szebeket egy Délvidék elleni támadástól.
Potiorek a tescheni főhadiszálláson (megalapozottan) azzal érvelt, hogy szerb támadás esetén Bosznia-Hercegovinában lázadás törne ki, ezért Szerbiára erős megelőző csapást kell mérni. Önálló hatáskört kért és kapott a császártól. Augusztus elején Potiorek parancsnoksága alatt megalakult a Balkáni Haderő-Főparancsnokság (K. u. k. Oberkommando der Balkanstreitkräfte), Frank gyalogsági tábornok 5. és Potiorek 6. hadseregéből. Potiorek kezében összpontosult Bosznia-Hercegovina rendőri és katonai igazgatása, és az egész balkáni front irányítása. Conrad aggódott a 2. hadsereg zavartalan áttelepítése miatt, ezért megtiltotta Potioreknek, hogy Tersztyánszky hadtestét támadó hadművelethez igénybe vegye.
Potiorek nagy és gyors győzelmet akart elérni még a császár születésnapja (augusztus 18.) előtt. Utasítására augusztus 12-én Frank tábornok Boszniában álló 5. hadserege átkelt a Drina alsó szakaszán, és benyomult Szerbiába. A 2. hadsereg két hadteste (XV. és XIII.) a Szerémség felől, Szabács térségében támadott. Maga Potiorek a 6. hadsereggel a Drina felső szakaszán átkelve nyomult be Szerbiába, de jól felszerelt hegyivadász hadosztályai is csak lassan jutottak előre a nehéz terepen, zuhatagos hegyi folyókon át. Appel tábornok XV. és Rhemen tábornok XIII. hadteste a Drina középső szakaszánál a Jadar folyó mentén törtek előre. Bojanović szerb tábornok užicei hadserege beékelte magát közéjük, és megakadályozta egyesülésüket.