bélyegkép|jobbra|275px|A Rongyos Gárda jelvénye A Rongyos Gárda 1919. április 18-án alakult meg az első világháborút megjárt tisztekből és katonákból, szegény napszámosokból, illetve a Székely Hadosztály maradványaiból Prónay Pál vezetésével. Tagjai a fehérterror során elkövetett tömeggyilkosságokban jelentős részt vállaltak.
Története A Rongyos Gárda szerepe a fehérterrorban bélyegkép|388x388px|A Kismartonba bemasírozó rongyosok hadoszlopa Az önszerveződő (irreguláris) fegyveres csoport célja a magyarországi Tanácsköztársaság ideje alatt a kommunistákkal szembeni ellenállás volt, majd annak bukása után tevékenyen vettek részt a fehérterrorban.
Lajtabánság
bélyegkép|jobbra|300px|Az osztrák csendőrség által Burgenlandban elfogott két rongyos. A trianoni békeszerződésben Magyarországtól elvett Sopron környéke megtartása volt, de más elfoglalt területeket is vissza akart szerezni Magyarország számára. Megakadályozták az osztrák reguláris hadsereget a vidék elfoglalásában, sőt az Őrvidék, a ma Ausztriához csatolt Burgenland, területét visszafoglalták, ahol kikiáltották a Lajtabánságot. Ez vezetett az 1921. december 14-16. közötti soproni népszavazás megtartásához.
A felkeléshez mintegy száz bosnyák és albán muszlim önkéntes is csatlakozott, Durics Hilmi Huszein vezetése alatt. Egy Ahmet nevű katona el is esett az osztrákokkal vívott harcokban.
A felkelők emellett radikális nézeteket vallottak, Szabó József százados irataiból kitűnik, hogy még a félterrorista módszerektől sem riadtak vissza. Ezt elsősorban azon helybeli horvátok ellen, akik szimpátiát tanúsítottak Jugoszlávia felé.
A korabeli osztrák sajtóban fegyveres rablóbandaként tüntették fel őket és a lakosság kirablásával vádolták rendszeresen a gárdát őrvidéki és osztrák oldalon. Ez annyiban igaz, hogy a gárda nem egy tagja valóban fosztogatta a vidéket, de a gárda maga nem rablás és fosztogatás céljából működött. Egyes fegyelmezetlen rongyosok, mint pl. az Alföldről jövő, aluliskolázott, nem katonaviselt és szegény fiatalemberek, valamint a balkáni önkéntesek több ízben fogtak bele saját zsebre történő rablásokba. Másoknak viszont kényszerből kellett elvenniük létfontosságú dolgokat (élelmiszert, ruhát, igásállatot) a helyiektől, mivel a felkelés utánpótlása rossz és lassú volt. Az öncélú rablások ellen a felkelőparancsnokságok igyekeztek fellépni, mivel a felkelés számára elengedhetetlenül fontos volt a lakosság támogatása. Történtek ezen ügyekben felelősségre vonások is, de nem vizsgáltak ki minden esetet és a rablásoknak egyszer sem tudták a parancsnokok elejét venni. Emiatt sok helyi lakos, akik ellenezték ugyan az Ausztriához való csatlakozást, de igen bizalmatlanok voltak a rongyosokkal szemben.
A Rongyos Gárda tevékenysége Kárpátalján
bélyegkép|jobbra|300px|Rongyos Gárda-rohamosztag 1921. szeptemberében 1938-ban az első bécsi döntést megelőzően a Rongyos Gárda újjászerveződött. Október első napjaiban mintegy ezer „rongyos” önkéntes szivárgott át a csehszlovák határon, hogy nyomást gyakoroljanak a csehszlovák kormányra és a nemzetközi közvéleményre. A gárdisták telefon- és távírókábelek elvágásával, katonai alakulatok elleni gerillaakciókkal keltettek zavart az ellenség köreiben, majd észak felé vonultak, és a baráti Lengyelországba mentek át. A gyengén fölfegyverkezett Rongyos Gárda tagjai 1939. január 6-án Munkácson, a helyi lakosság és a rendőrség támogatásával visszaverték a Kárpátalján állomásozó csehszlovák haderő páncélosok fedezésével indított támadását.
Az 1939–40 telén Finnország ellen folytatott szovjet téli háborúban a finnek oldalán fellépő magyar önkéntesek jelentős része a Gárda egykori tagja volt. A finn közvéleményre rendkívül jó benyomást tett a magyar alakulat, bár a kiutazás hosszadalmassága miatt tényleges harci cselekményekben már nem vehettek részt.
A Gárda tagjai közül (bosnyákok és magyarok) sokan küzdöttek 1944 körül Lengyelországban az úgynevezett Honi Hadsereg oldalán a német nácik ellen. Ezt interpellációban egy nyilas magyar országgyűlési képviselő jelezte felháborodva a Kormányzónak.
A gárda létszáma az őrvidéki felkelés idején csupán pár száz fő volt, amely bár a rendőri egységeket meghátrálásra kényszerítette, nagyobb reguláris erőnek egyszerű partizánharccal nem tudott volna ellenállni. Ausztriában új hadsereg szerveződött, miként a kisantantállamokban, ezért lett az Őrvidék a Gárda célpontja. A tanácsköztársaság ellen szerveződő antikommunista szervezetek és az ellenforradalmi kormányok támogatói közül sokan tagjai lettek a későbbi Rongyos Gárdának.
Jelentősebb tagjai Egyedy Balázs Dénes Endresz György Éhn István Francia Kiss Mihály ifj. Füvessy Imre Füvessy Gyula Gebhardt Pál Gyulai Molnár Ferenc Héjjas Iván Kaszala Károly Kémeri Nagy Imre Kozma Miklós Maderspach Viktor Pehm Ferenc Prónay Pál Székely Elemér Taby Árpád Vannay László Durics Hilmi Huszein
Jelentősebb összecsapások 1921. augusztus 28. Első ágfalvi összecsapás 1921. szeptember 8. Második ágfalvi összecsapás
Jegyzetek
További információk A Rongyosok szobra Boros Béla (Sydney): Lajta-Bánság története „Rongyos per”, 1948-ban A soproni népszavazás története Az MTI napi- és bizalmas kiadásai, 1921 Az osztrák Bundesrat ülés-naplói, 1921 Komáromi János: Rongyos gárda, Tizenkét elbeszélés, Pallas, Budapest, 1921 Gróf Sigray Antal felszólalásai a nyugatmagyarországi kérdésben, Nemzetgyűlési napló, 1922. január 19. Dr. Héjjas Jenő: A nyugatmagyarországi felkelés, Kecskemét, 1926 Civitas Fidelissima, szerk: dr. Thiring Gusztáv, A Sopronvármegyei Kör kiadása, 1931 Missuray-Krug Lajos: A nyugatmagyarországi felkelés, Sopron, 1935 Ádám T. István: Vérző Ruszinszkó. A rongyos gárda hősi küzdelme az északkeleti felföldért; Némethy Ny., Bp., 1939 Dr. Wein Dezső jelentése a kismartoni Friedrich-csoport szervezéséről A Rongyos Gárda harcai, 1919–1939, szerk: Bálint István János, Bencsik András), Magyar Ház Könyvek, Magyar Ház Kiadó, Budapest, 1999 Földi Pál: Rongyos Gárda; Anno, Bp., 2010 Szentkirályi Gábor: A Rongyos Gárda története és az Országos Fajvédő Szövetség politikai nézetei, 1938–1944; 48-as könyvesbolt, Bp., 2016 Ádám T. István: Soprontól Munkácsig, Magyar Ház Könyvek, Magyar Ház Kiadó, Budapest, 2000 Vitéz Somogyváry Gyula: És mégis élünk, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1936, 1937, 1939, 1940, 1941 Vitéz Somogyváry Gyula: És mégis élünk, Gilde könyvek, Gilde Kiadó, Fahrwangen, 1995 Vitéz Somogyváry Gyula: És mégis élünk, Auktor Kiadó, Budapest, 2004, Békés Márton: A fegyveres revízió útja Nyugat-Magyarországon, Vasi Szemle LXI. évfolyam, 4. szám, 2007
Kapcsolódó szócikkek Nyugat-magyarországi felkelés Második ágfalvi összecsapás
Kategória:Magyar hadtörténet Kategória:Horthy-korszak