right|thumb|250px|Tanácsi végrehajtó bizottsági irat
A tanács végrehajtó bizottságának titkára, röviden vb-titkár, a tanácsrendszer egyik vezető tisztségviselője volt Magyarországon 1950 és 1990 között. A tisztség a tanácsrendszer létrehozásával jelent meg, és az 1989–1990-es rendszerváltás során, a helyi önkormányzati rendszer bevezetésével szűnt meg.Lengyelné Bús Zita: Az államigazgatás helyi szerveinek vezetői a tanácsrendszer időszakában (1950–1990). Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica, 2021. 36–53.
A vb-titkár nem egyszerű ügyviteli titkár volt, hanem a tanácsi igazgatási apparátus egyik meghatározó vezetője. Feladatköre a tanács és a végrehajtó bizottság működésének szervezésére, az ülések előkészítésére, a tanácsi döntések kihirdetésére és végrehajtásuk ellenőrzésére, a szakigazgatási szervezet hatósági tevékenységének felügyeletére, valamint a tanácsi szervek jogszerű működésének biztosítására terjedt ki.1971. évi I. törvény a tanácsokról, különösen 12., 42., 45., 55., 62–65. §.
A tisztség részben a korábbi és a mai jegyzői szerepkörrel állítható párhuzamba, de azzal nem azonosítható. A vb-titkár a tanácsi szervezetben, az egységes államhatalom helyi szerveként működő tanács mellett látta el feladatait. A mai jegyző ezzel szemben a helyi önkormányzati igazgatás szakmai vezetője, aki az önkormányzati hivatal vezetéséhez és egyes államigazgatási hatáskörök gyakorlásához kapcsolódó feladatokat lát el.
Előzményei
A tanácsrendszer bevezetése előtt a helyi közigazgatásban a jegyzőnek volt meghatározó igazgatási szerepe. A második világháború utáni politikai és közigazgatási átalakulás azonban fokozatosan felszámolta a korábbi önkormányzati szervezetet. A jegyzői tisztség 1948-ban megszűnt, majd 1950-ben az 1950. évi I. törvény a helyi tanácsokról létrehozta a szovjet típusú tanácsrendszert.
Az 1950. évi I. törvény szerint a helyi tanácsok a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselték, és a demokratikus centralizmus elve alapján egymás alá és fölé rendelt szervekként működtek.1950. évi I. törvény a helyi tanácsokról, különösen 1., 29., 38–40., 46–50. §. Ebben a szervezetben a végrehajtó bizottság titkára vette át a helyi igazgatás több olyan szervező, ügyviteli és törvényességi jellegű feladatát, amelyet korábban a jegyzői tisztséghez kötöttek.
A vb-titkár helyzete azért sem érthető meg a tanácsrendszer egészétől elválasztva, mert a tanács, a végrehajtó bizottság és a szakigazgatási szervek nem egymástól független helyi önkormányzati szervek voltak, hanem az állami igazgatás hierarchikus rendszerébe illeszkedtek. A tanácsi igazgatásban a helyi ügyek intézése, a központi állami döntések végrehajtása és a politikai irányítás szorosan összekapcsolódott.Mikó Zsuzsanna: Államszervezet és közigazgatás Magyarországon 1945-től napjainkig. Dialóg Campus, Budapest, 2018. 30–32.
Jogállásának változása
Az első tanácstörvény időszakában
Az 1950. évi I. törvény a végrehajtó bizottság titkáráról még viszonylag szűkszavúan rendelkezett. A törvény szerint a végrehajtó bizottság élén elnök állt, a bizottság ügyvitelét pedig az elnöknek alárendelt titkár intézte. A végrehajtó bizottság első ülésén saját tagjai közül választotta meg elnökét, elnökhelyettesét vagy elnökhelyetteseit és titkárát.
A vb-titkár tehát ebben az időszakban a végrehajtó bizottság választott tagja volt. Megválasztását és visszahívását a közvetlen felettes tanácsnak, megyei végrehajtó bizottság esetében pedig a Minisztertanácsnak kellett jóváhagynia. A törvény a tanácsülési jegyzőkönyvek és a szabályrendeletek aláírásánál is szerepet adott a titkárnak: a jegyzőkönyvet a végrehajtó bizottság elnöke és titkára is aláírta, a szabályrendeleteket pedig a végrehajtó bizottság elnöke és titkára írta alá.
Az első tanácstörvény idején a végrehajtó bizottság mellett titkárság működhetett. A titkárság előkészítette a tanács és a végrehajtó bizottság üléseit, szerkesztette az ülések jegyzőkönyveit, feldolgozta az alsóbb tanácsok és végrehajtó bizottságok jelentéseit, és vezette a személyi ügyek nyilvántartását. Községi végrehajtó bizottság mellett titkárság szervezése nem volt szükséges.
A második tanácstörvény időszakában
Az 1954. évi X. törvény részletesebben szabályozta a végrehajtó bizottság és tisztségviselőinek működését. A törvény szerint a végrehajtó bizottság a tanács általános hatáskörű végrehajtó és rendelkező szerve volt. Saját tagjai közül választotta meg elnökét, elnökhelyettesét vagy elnökhelyetteseit és titkárát.1954. évi X. törvény a tanácsokról, különösen 31–34., 48–53. §.
Az 1954-es szabályozás fontos változása volt, hogy a végrehajtó bizottság elnökének, elnökhelyettesének és titkárának megválasztásához, illetve visszahívásához már nemcsak a felettes szerv, hanem az érintett tanács jóváhagyása is szükséges volt. Ez formálisan erősítette a tanácstestület szerepét, bár a tanácsrendszer politikai és szervezeti keretei között a helyi önállóság továbbra is korlátozott maradt.
A második tanácstörvény alapján a végrehajtó bizottság elnöke feladatait az elnökhelyettes és a titkár közreműködésével látta el. A jogszabály a szakigazgatási szervek munkájának irányítását, ellenőrzését és összehangolását részben az elnökhelyettes, részben a titkár közreműködéséhez kapcsolta. Ez a vb-titkár szervezeti jelentőségének növekedését mutatta.
A végrehajtó bizottság titkársága ebben az időszakban a tanács, a végrehajtó bizottság és a végrehajtó bizottság elnöke tevékenységével kapcsolatos szervezési és ügyviteli feladatokat látta el. A titkárság a végrehajtó bizottság és annak elnöke rendelkezései szerint működött.
A harmadik tanácstörvény időszakában
Az 1971. évi I. törvény jelentősen átalakította a vb-titkár jogállását. A tanácselnököt és a tanácselnök-helyettest továbbra is a tanács választotta, a végrehajtó bizottság titkárát azonban a tanács már határozatlan időre kinevezte. A vb-titkár ezzel a korábbi, választott végrehajtó bizottsági tisztségviselőből erősebben hivatásos államigazgatási jellegű vezetővé vált.
A harmadik tanácstörvény alapján a végrehajtó bizottság tagjai közé tartozott a tanácselnök, a tanácselnök-helyettes, a tanács által a tanácstagok közül megválasztott további tagok és a végrehajtó bizottság titkára. A vb-titkárnak tehát továbbra is helye volt a végrehajtó bizottságban, de tisztségét már nem a végrehajtó bizottság saját tagjai közül történő választás útján, hanem tanácsi kinevezéssel nyerte el.
A kinevezés nem volt teljesen szabad helyi döntés. A helyi tanács végrehajtó bizottságának titkárát a fővárosi, illetve megyei tanács végrehajtó bizottsága jelölte, és felette fegyelmi jogkört is gyakorolt. A fővárosi és megyei tanács végrehajtó bizottságának titkárát a Minisztertanács jelölte, és a fegyelmi jogkört is a Minisztertanács gyakorolta.
A harmadik tanácstörvény tehát a vb-titkárt a tanácsi apparátus törvényességi és szakigazgatási működéséhez kötődő, állandóbb jellegű vezetővé tette. Lengyelné Bús Zita értelmezése szerint ezzel a vb-titkár a tanácselnök „államigazgatási helyetteséhez” hasonló pozícióba került, különösen a szakigazgatási szervezet jogszerű működésének biztosítása terén.
Feladatai
A vb-titkár feladatköre a tanácsrendszer egyes időszakaiban változott, de központi elemei végig a tanácsi munka szervezéséhez, a végrehajtó bizottság működéséhez, a szakigazgatási szervezet ellenőrzéséhez és a törvényesség biztosításához kapcsolódtak.
Az 1971. évi I. törvény a végrehajtó bizottság titkárának fő feladatait tételesen is meghatározta. Eszerint a vb-titkár gondoskodott arról, hogy a tanácsi szervek a jogszabályoknak megfelelően lássák el feladataikat; jogszabálysértés esetén intézkedett vagy intézkedést kezdeményezett; részt vett a tanács üléseinek előkészítésében; előkészítette a végrehajtó bizottság ülését; szervezte és ellenőrizte a rendelkezések végrehajtását; gondoskodott a tanácsrendeletek és a végrehajtó bizottság általános érvényű határozatainak kihirdetéséről; közreműködött a tanácsi munka szervezésében; ellenőrizte a szakigazgatási szervezet hatósági tevékenységét; községben pedig vezette a szakigazgatási szervet.
A vb-titkár köteles volt részt venni a tanács ülésén, és az ügykörét érintő kérdésekre felvilágosítást adni. A szakigazgatási szervek vezetőihez hasonlóan akkor is felszólalhatott, ha nem volt tanácstag. Ez a szabály is azt mutatja, hogy a vb-titkár a tanácstestület politikai-testületi működése és a hivatali apparátus szakigazgatási működése közötti összekötő szerepet töltött be.
Törvényességi szerepe
A vb-titkár egyik legfontosabb feladata a tanácsi szervek jogszerű működésének biztosítása volt. Ez nem azonos a mai értelemben vett külső törvényességi felügyelettel, mert a vb-titkár maga is a tanácsi szervezet része volt. Feladata inkább belső törvényességi ellenőrzésként írható le: figyelnie kellett arra, hogy a tanács, a végrehajtó bizottság, a bizottságok és a szakigazgatási szervek működése megfeleljen a jogszabályoknak.
Ha jogszabálysértést észlelt, a jogszabálysértés megszüntetéséről intézkedett vagy intézkedést kezdeményezett. A szakigazgatási szervezet hatósági tevékenységének ellenőrzése különösen fontos volt, mert ezek a szervek jártak el számos, az állampolgárokat közvetlenül érintő ügyben.
A fővárosi, megyei és megyei városi tanács végrehajtó bizottságának titkára további hatáskörökkel is rendelkezett. Elbírálta az adott szint szakigazgatási szerveinek másodfokú hatósági határozatai ellen benyújtott államigazgatási panaszokat, és döntött a szabálysértés miatt kiszabott pénzbírság elengedéséről.
Kapcsolata a szakigazgatási szervekkel
A tanácsrendszerben a tanácsi hatáskörbe tartozó szakigazgatási feladatokat a végrehajtó bizottság szakigazgatási szervei látták el. Az 1954. évi X. törvény szerint ezek a szervek kettős alárendeltségben működtek: egyrészt a végrehajtó bizottságnak, másrészt a felettes szakigazgatási szerveknek voltak alárendelve.
Az 1971. évi I. törvény szerint a szakigazgatási szerv önálló irányítási, felügyeleti és hatósági jogkörrel rendelkezett, de közvetlenül a végrehajtó bizottságnak volt alárendelve. A végrehajtó bizottság összehangolta és ellenőrizte a szakigazgatási szervezet tevékenységét, felelős volt e tevékenység törvényességéért és eredményességéért, valamint megsemmisíthette vagy megváltoztathatta a szakigazgatási szerv jogszabályt vagy a lakosság érdekeit sértő rendelkezését, ha jogszabály másként nem rendelkezett.
A vb-titkár ebben a rendszerben nem minden szakigazgatási szerv általános vezetője volt, de ellenőrző és összehangoló szerepet töltött be, különösen a hatósági ügyintézés jogszerűsége körében. Községekben a helyzete erősebb volt: a községi tanács mellett működő egységes szakigazgatási szervet a végrehajtó bizottság titkára vezette.
A községi szakigazgatási szerv egységes szervezet volt, vagyis nem tagolódott a nagyobb tanácsokra jellemző önálló osztályokra. A községi szakigazgatási szerv ügyintézőit a végrehajtó bizottság, egyéb dolgozóit pedig a végrehajtó bizottság titkára nevezte ki. Ez a szabály a községi vb-titkárt a helyi hivatali apparátus mindennapi működésében különösen jelentős szereplővé tette.
Képesítése és hivatásos jellege
A harmadik tanácstörvény időszakától a vb-titkári tisztség hivatásos államigazgatási jellegű funkcióvá vált. A tanácselnök és a tanácselnök-helyettes politikai-testületi vezető szerepéhez képest a vb-titkárnál erősebben jelent meg a szakmai igazgatási követelmény.
A vonatkozó belső szabályozás szerint a községi és nagyközségi vb-titkárnak tanácsakadémiai, egyetemi vagy főiskolai végzettséggel és legalább kétéves tanácsi gyakorlattal kellett rendelkeznie. A többi vb-titkártól állam- és jogtudományi egyetemi végzettséget és legalább négyéves tanácsi államigazgatási gyakorlatot követeltek meg.